Bárki legyen, bosszus nyelvvel aki sérteget engem,
     Hallja miként értem vélekedése okát:
Oktalanúl titkolt vétked rám kenni merészled,
     S kétszínűségem szülte gyanús kebeled.
Kétszínűségem láthatják mindenek, ámde
     Titkolod és rosszúl titkolod a tiedet.
Ájtatos itt, úgy mondsz, de amott már csintalan, így hát
     Kétszinű, rosszúl érted az ilyeneket.
Mert ha talám csendes vagyok itt, engem nem a törvény
     Tilt meg, arra vezet szivbeli indulatom.
Csintalan, ámde sehol nem voltam, senkinek én még
     Nem törtem be fejét, s kárt sem okoztam ugyan.
Hogyha rutúl habozó nyelved nem sértene, szóval
     Sem volt szándékom sérteni másnak hirét.
Vétkeimet hát mért emlitted, nemde talán szent
     Életet élsz, s akarod, hogy követője legyek.
Mentse meg az Isten ilyen követéstöl az embert,
     Mert a jó rossznak igy követője leend.
Rút, cudar az s alacson lélek, aki mérgiből inti
     Társát, s méltatlan rontja, gyalázza nevét.
Végre csak ezt mondom, kár volt egyszerre kiadnod
     Minden erőd, eseted szánakozásra való!
Nem maradott máskorra, miként védelmezed híred
     Vagy tám majd híred védeni tudja magát.
Véled-e, hogy titkolt vétked ha reám kened, elmúl?
     Balgatag! Ellenző kímenetelre tekénts.

Pest, 1816


Elemzések

A vers természettudományos szempontból vizsgálva kevés kapcsolatot mutat a mai legfrissebb felfedezésekkel. A vers inkább a személyes sértések, meghasonlások, beszólások témájával foglalkozik.

Az elmúlt évtizedekben véghezvitt tudományos kutatások és felfedezések számos területen új információkkal gazdagították a természettudományokat. Ez elsősorban a fizika, a biológia, a genetika, az asztrofizika, az űrkutatás, a kozmológia és az ökológia területén történt.

A versben azonban nincs utalás semmilyen konkrét természettudományos felfedezésre vagy témára. A verse inkább mélyebb emberi érzelmek és viszályok központjában helyezkedik el.

Ahhoz, hogy a legfrissebb felfedezések kapcsán elemzést készítsünk, szükség lenne olyan információkra, amelyek a természet megértéséről, az univerzumról, az evolúcióról vagy az ökológiai viszonyokról tartalmaznak utalásokat. Ezek az információk azonban nem jelennek meg a versben.

A vers első sorától kezdve felfedezhetünk egy teológiai elemet, amely azt mutatja, hogy az író a vallásos/morális normákat tartja fontosnak és értékelése alapja lehet a bosszús nyelv használata, valamint az általa tapasztalt sérelmek.

A versben szereplő "kétszínűség" motívuma a patrisztikában található megkoronázáselmélethez és az emberi természet romlottságához kapcsolódik. A patrisztikus gondolkodás szerint az emberi lény jellemzője a bűnösség és a romlottság. Vörösmarty Mihály megemlíti, hogy "kétszínűségem láthatják mindenek, ámde/ Titkolod és rosszúl titkolod a tiedet." Ez arra utalhat, hogy az ember hajlamos eltakarni és elfojtani saját romlottságát és kétarcúságát.

A skolasztika szempontjából fontosnak tartották az logikai érvelést és a racionális gondolkodást. A versben is felbukkan ez az elem, amikor az író megkérdőjelezi a sértő nyelv logikai alapjait és érvelését. Az író azt mondja: "Vétkeimet hát mért emlitted, nemde talán szent/ Életet élsz, s akarod, hogy követője legyek." Ezzel azt fejezi ki, hogy az ő cselekedetei nem voltak szándékosak, és logikai alapokra épülő választ vár a sértésre.

A bibliatudomány a bibliai szövegeket vizsgálja és értelmezi. A versben az író használ egy bibliai kifejezést: "Mentse meg az Isten ilyen követéstöl az embert,/ Mert a jó rossznak igy követője leend." Ezzel a kijelentéssel utal az emberi természetre, amely hajlamos a bűnre és a romlottságra. Az író elveti az elméletet, miszerint az embereknek például Jézus Krisztusra kellene hasonlítaniuk, mivel az emberi természet sérthető és hajlamos a bűnre.

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a versben a teológiáról és vallásos normákról szóló elemek meglehetősen fontosak. Az író megjeleníti a harmónia hiányát és az emberi természet romlottságát. A versben megjelennek patrisztikus, skolasztikus és bibliatudományi elemek, amelyek segítenek a vers mondanivalójának kifejezésében.

A vers szerzője Vörösmarty Mihály, aki a 19. század egyik kiemelkedő magyar költője és drámaírója volt. A verset 1816-ban Pesten írta.

A vers szempontjából fontos megfigyelni a formai és nyelvi jellemzőket. A vers 16 soros, és az rövid, páros rímelésű sorokból áll. Ez a versforma a klasszikus magyar verselési hagyományokhoz illeszkedik.

A vers tartalmilag egy személyes megszólítást tartalmaz. A költő egy olyan személlyel szólítja meg az olvasót, aki sértésekkel illeti őt. Egyértelművé teszi, hogy az illető alaptalanul próbálja ráterhelni a saját bűneit. Emellett kiemeli az illető kétszínűségét és képmutatását.

A versben a költő a bosszús nyelvet és a sértéseket hangsúlyozza, ami arra utal, hogy az illető valószínűleg valamilyen irigységből vagy rosszindulatból fakadóan támadja őt. Ez a személyes szituáció általánosabb érvénnyel bír, és a versek, azon belül is a lírai költészet történetében számos hasonló szituációra találhatunk példákat.

Nyelvileg érdemes megfigyelni a költői képeket is. Az illető szája egy "rutúl habozó nyelv"ként van megjelenítve, amely sértéseket küld a költő felé. Ez a kép a nemzetközi szépirodalomban is gyakran előforduló motívum, amelyet például Shakespeare is használt.

A versben a költő az igazságra és a becsületre való törekvést állítja szembe a képmutatással és a rosszindulattal. Ez a moralizáló vagy értékrendet közvetítő vonás a költői hagyományokban gyakran megjelenik. A költő szemléletmódja és értékrendje megegyezik a romantika korai időszakában előtérbe kerülő individualista és heroikus hőstípussal.

A vers végén a költő azt üzeni, hogy az illető bűnei nem múlnak el pusztán azért, mert az illető titkolni próbálja azokat. A versekben a bűn és büntetés témája gyakran megjelenik, és a bibliai hagyományokon kívül a klasszikus görög drámákban is találkozhatunk vele.

Összességében Vörösmarty Mihály "Bárki legyen..." című versében egy személyes sértést, képmutatást és bűnteméntélést ábrázol. A vers stílusa a klasszikus magyar versekre jellemző, míg a tartalom és az üzenet egyetemes. A vers a magyar irodalmi hagyományokon túl is elemződik, és kapcsolódhat egyetemes irodalmi összefüggésekhez.