Bojszi te, mit mívelsz? versekről értekezést irsz?
     Jobb, irj verset, ha tudsz; vagy ha nem, ütve se szólj.

1829-1834


Elemzések

A vers tehát Vörösmarty Mihály "Bojszi" című költeménye. Természettudományos szempontból vizsgálva, a versenek nincsenek közvetlen összefüggésben a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. Az idézet mérsékelt módon feszegeti a természettudományos gondolkodásmódot, azzal a gondolattal jelenítve meg, hogy a versek írása helyett inkább verseket kellene alkotni, ha valaki tud verseket alkotni. Egyfajta társadalmi kritikát is megfogalmaz, hogy a tudásnak kreatívan kell megnyilvánulnia, nem pedig csak elméletek és feltevések megfogalmazásában.

Annak ellenére, hogy A vers maga nem fedi le a legfrissebb természettudományos felfedezéseket, azonban a természettudomány területén történt legújabb fejlesztések és felfedezések lehetnek kapcsolatban azzal, ahogyan a versekre és az írásra való hozzáállást megváltoztatják. Az informatikai forradalom, például, amelynek részeként az MI (mesterséges intelligencia) fejlődése és a gépi tanulás több területen forradalmi változásokat hozott, bizonyos szempontból befolyásolhatja a versek alkotását és a gondolkodást erről.

Ez a versnél azonban nem kapunk egyértelmű képet a legaktuálisabb természettudományos felfedezésekről, és inkább egy általánosabb gondolati voltáról szól.

A vers Vörösmarty Mihály "Bojszi" című művéből származik. Az időszakban íródott, 1829 és 1834 között. A vers rövid és egyszerű, két sorból álló epigramma, melyben a költő személyesen szólítja meg Bojszit.
A vers alapján megállapíthatjuk, hogy Vörösmarty Mihály ebben az időben Bojszi nevű személlyel volt kapcsolatban, aki valószínűleg egy irodalmi beszélgetésen azon tanakodott, hogy versekről értekezést írjon-e. A költő javaslata azonban az, hogy inkább írjon verset, ha tud, vagy ha nem, akkor egyáltalán ne szóljon semmit.
Az epigramma az irodalomtörténetben tipikus formáját képviseli, ami rövid és erős érzelmi-értelemi tartalommal rendelkezik. A magyar irodalmi hagyomány mellett az epigrammák fontosak voltak a görög és római irodalomban is, valamint később jelentős szerepet játszottak a francia szépirodalomban is.
A versben tetten érhető a magyar romantika jellegzetes vonása, amely az érzékenység, az egyszerűség és az érzelmek megragadása.
Vörösmarty Mihály Bojszihoz intézett költői párbeszéde olyan műcsoportba sorolható, amely a költő személyes élményeit rögzíti és inverz módon dolgozza föl, tehát az olvasó általában arra figyel, hogy az ő költői műre vonatkozó kérdést is ki tudjon belőle olvasni.
Összességében a vers irodalomtudományi szempontból történeti, műfaji és szerkezeti elemeit vizsgálva árnyalhatja az irodalomtörténet és az irodalmi stílus fejlődését, és kiderülhet, hogyan illeszkedik a magyar és a nemzetközi szépirodalom kontextusába.

A vers Vörösmarty Mihály Bojszi című művében található. A költeményben egy párbeszéd zajlik, ahol egy kérdező (talán egy teológus) faggat valakit (Bojszi), hogy mit művel, hogy verseket ír és értekezéseket ír róluk. A kérdező megjegyzi, hogy inkább írjon verseket, még ha nem is túl jók, inkább hallgasson, mint hogy ütve beszéljen.

A vers teológiai és irodalmi szempontból is érdekes elemeket tartalmaz. A költemény a teológiai szempontból vizsgálva azt fejezi ki, hogy a költészet és a versek írása nem feltétlenül tekinthető magasztos tevékenységnek, ezzel kritizálva az akkori teológiai felfogást. Az, hogy a kérdező inkább arra biztatja Bojszit, hogy inkább írjon verseket, jelzi azt, hogy a költészet és az irodalom fontos eszköz lehet a gondolatok és érzelmek kifejezésére, sőt akár a hit átadására is. A vers arra is rámutat, hogy a szóbeli kommunikáció és a párbeszéd is fontosabb lehet a magasztos tevékenységeknél, ha azokban nem rendelkezik valaki megfelelő tudással vagy tehetséggel.

A vers összefüggéseit a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika perspektívájából is vizsgálhatjuk. A bibliatudomány szempontjából a vers azt fejezi ki, hogy a teológusoknak, akik a Bibliát tanulmányozzák és értelmezik, nem csak az írásokon kell elmélkedniük és értekezéseket írniuk, hanem szükségük lehet arra is, hogy a tanulmányaik eredményeit szélesebb közönségnek is átadják, például közérthetőbb formában, mint versekben vagy más könnyen befogadható művekben. A patrisztika perspektívájából a vers azt sugallja, hogy a hit és a vallásosság nem csak a magasztos és misztikus tanításokban és rituálékban merül ki, hanem a mindennapi kommunikáció és a közös élet gyakorlásában is helyet kell kapnia. A skolasztika szempontjából a vers központi üzenete az lehet, hogy a filozófiai és teológiai elméletek és viták mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni a gyakorlati és közvetlen kommunikációt, amihez fontos a szokványos szóbeli kommunikáció és a közvetlen párbeszéd.

Ezen túlmenően, más szempontokat is fel lehet venni a vers analízisében. Például a mű tehetség és tehetségtelenség kérdését érinti, figyelembe véve azt, hogy Bojszi esetében nem arról van szó, hogy nem tud verseket írni, hanem talán csak nem olyan jó verseket, mint amit a kérdező várnának tőle. Ez arra utalhat, hogy a tehetség és a képesség relativitása és az ízlésbeli különbségek is szerepet játszhatnak a művészetek megítélésében.

Összességében, a vers teológiai, filozófiai és irodalmi szempontból is érdekes elemeket tartalmaz, amelyek az akkori teológiai gondolkodást kritizálják, és a szóbeli kommunikáció és a közvetlen párbeszéd fontosságára hívják fel a figyelmet a magasztos tevékenységek helyett.