1          

E poharat míg vígan ürítjük együtt, ím elfoly az élet;
     Hadd folyjon, sok ezer társnak utána megyünk.

2          

A rövid életben mit használ lenni komornak?

3          

Oh öröm el ne maradj s te ne légy velem, életölő gond!

4          

Kérded: az ész mi lehet? nézzed munkáit: öröklők.

5          

Kérkedik a hiuság botorúl, míg hallgat az érdem.

6          

Nem harc s ellenség, fajulás dönt nemzetet és hont.

7          

Áld és sujt a szerencse vakúl; de nem árt az erősnek.

8          

Múltra, jövőre tekints s mely még tied, élj az idővel.

9          

Messze ne nézz üdvöt, szivedbe van oltva, csak ápold.

10          

A harag ártó tűz, megemészti a házat urastúl.

11          

Férfi erény jó - és balsorsban az állhatatosság.

12          

Tégy és tűrj: e kettő fog célodhoz emelni.

13          

Ébren légy, magyar: őrt ki fog állni, ha nem te, hazádért?

14          

Napba tekint s nap iránt intézi a sas fia röptét.

15          

Nagy kincs a tudomány s nem fér rabló keze hozzá.

16          

A bús emlékezet szárnyas nyíl, melyet az elmúlt
Boldog idők szaladó Pártusként visszalövelnek.

1826-1830-as évek