E poharat míg vígan ürítjük együtt, ím elfoly
az élet; 2 A rövid életben mit használ lenni komornak? 3 Oh öröm el ne maradj s te ne légy velem, életölő gond! 4 Kérded: az ész mi lehet? nézzed munkáit: öröklők. 5 Kérkedik a hiuság botorúl, míg hallgat az érdem. 6 Nem harc s ellenség, fajulás dönt nemzetet és hont. 7 Áld és sujt a szerencse vakúl; de nem árt az erősnek. 8 Múltra, jövőre tekints s mely még tied, élj az idővel. 9 Messze ne nézz üdvöt, szivedbe van oltva, csak ápold. 10 A harag ártó tűz, megemészti a házat urastúl. 11 Férfi erény jó - és balsorsban az állhatatosság. 12 Tégy és tűrj: e kettő fog célodhoz emelni. 13 Ébren légy, magyar: őrt ki fog állni, ha nem te, hazádért? 14 Napba tekint s nap iránt intézi a sas fia röptét. 15 Nagy kincs a tudomány s nem fér rabló keze hozzá. 16 A bús emlékezet szárnyas nyíl, melyet az elmúlt 1826-1830-as évek |