Vesszen el, aki remeg küszöbén túlmenni; de éljen,
     Aki megyen, mig más ezreket álom ölel.
Menj te is el, könyvem; lelkem fele gondja veled megy;
     Másik is elmegy majd, csak te tanyára találj.
Caspium és te nagyobb tenger, légy addig is üdvöz,
     Üdvöz légy Kurgur s Üzbeki drága vidék.
Úgy hiszem istenemet, téged meglát szemem egykor,
     Vagy ha nem is, poromat jó szelek arra viszik.
Most menj, aki viszen, légy annak híve halálig.
     És csak az adhasson vissza kezembe, ne más!

Pest, 1824