A vers szövege teológiai megközelítésből is érthető és értelmezhető. Az alábbiakban részletesen elemezzük ezt a szempontot, valamint összekapcsoljuk a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával is.
A vers elején látható, hogy a költő a Gábor angyallal beszélve a szív belső rejtekében és a lélek legszelídebb képzetében talál Gáborhoz. Ez a megfogalmazás arra utal, hogy a hívő ember lelki élete és kapcsolata Istennel nem csupán a külső világban és az érzékszerveken keresztül értelmezhető és tapasztalható, hanem a belső lényében is. A hívő ember számára Gábor valóságos és jelenvaló, akár a testi érzékeléssel tapasztalható dolgok.
A versben megjelenik a hűség és a szeretet motívuma is, amikor a költő kijelenti, hogy Gáborban minden óra és perc tulajdonképpen tiéd. Ez a kijelentés azt mutatja, hogy a hívő ember kapcsolata Istennel örökkévaló és állandó, függetlenül az idő múlásától. A hívő ember mindig ott van és hűséges Gáborhoz, bármilyen körülmények között is.
A versben található képek, mint például a pirúló hajnal, déli fény vagy az alkonyat, azt mutatják, hogy a hívő ember átéli és megélheti Istennel való kapcsolatot a mindennapi élet minden pillanatában. Az isteni jelenlét jelen van a természet szépségében is, és a hívő ember ezt észlelheti és hálával áldhatja Istent érte.
A vers második részében pedig a költő kijelenti, hogy semmi nem szakíthatja el őt Gábortól, sem az élet nehézségei, sem pedig a halál. Ez az állítás a vallásos hagyományban gyökeredzik, ahol a hívő ember bízik abban, hogy az isteni szeretet és védelem soha sem hagyja el őt, még a halál után sem. Ez az örök élet reményét jelenti, amit a hívő az isteni irgalom és kegyelem révén elnyerhet. A vers végén pedig a szeretet és a hűség lángja említtetik, ami Olthatatlan és csak a hideg sír szélén hűlhet el. Ez a megfogalmazás azt mutatja, hogy a hívő ember szeretete Istennel szemben örök és változhatatlan, amit még a halál sem szakít meg.
A bibliatudományi szempontok szerint a versben megjelenő motívumok és kifejezések megegyeznek a vallásos hagyomány és a bibliai tanításokban található gondolatokkal. A bibliában is jelen van az isteni jelenlét és a szeretet motívuma, valamint az örök élet reménye. A bibliai hagyományok és történetek hatással lehetnek a költőre és az ő vallási meggyőződésére, amit a versben kifejez.
A patrisztika nézőpontjából is érthető a vers üzenete. A patrisztikus írásokban sokszor találkozhatunk az Istennel való személyes kapcsolat jelentőségével és az örök élet reményével kapcsolatos gondolatokkal. A patrisztikus írók, mint például Szent Ágoston vagy Szent Jusztinosz, fontosnak tartották a lelki élet és a hívő ember kapcsolata Istennel, valamint az isteni szeretet és kegyelem elfogadását.
A skolasztika irányzatától kezdve pedig a vallásfilozófiai megközelítéseket is érthetjük a versben. A skolasztikus filozófia és teológia hangsúlyozta az ész és a hit egységét, valamint hogy az ésszerű és racionális gondolkodásra is szükség van a vallási kérdések megértéséhez. A versben látható, hogy a költő a belső világán keresztül éli meg Gábor jelenlétét, ami megfelel egy érzelmi és spirituális megközelítésnek is, ami a skolasztikában is megtalálható.
Összességében tehát a vers teológiai szempontból is érthető és értelmezhető. A bibliai, patrisztikus és skolasztikus nézőpontok is érdekes párhuzamokat mutatnak a vers mondanivalójával. A költő vallási meggyőződése és hitvilága áthatja ezt a szöveget, és a vallásos hagyományok és tanítások hatással vannak rá.