Dúlja el boldog napom a szerencse
S bús ködöt vonjon szomorú egemre,
Mindenemből bár kiraboljon a bal
               Végzet hatalma,

Engedek; s amit kezeimbe nyújta,
Csendesen nyujtom kebelébe vissza;
Nem szegem meg bús siralommal ömlő
               Tűnete reptét.

Ám azon lesz majd örökös nyugalmam,
Amin izzadtam lefolyó napimban,
Hogy közel járván az egek tüzéhez
               Lelkem is éljen.

A tökéletnek szövevényes útján
Álmadoz szívem megörűlt reménye,
Hol derűl a rény s tudomány világa
               Mennyei körben.

Erre nem dördűl az irígy negéd, dölyf.
Keble agg mérgét födöző alakban
Semmi színesség nyoma nem tünődik
               Semmi gonoszság.

Szűntelen békét visz előttem elmém,
Meg nem háborgat soha a keservek
Árja, s igy mindég egyezek magammal
               Csendem ölében.

Vígadok mértékletesen, s örűlök,
Ha pedig méltó okok érdekelnek
Elborúlt szívem bajait kinyögjem,
               Gyászamat űlöm.

Pest, 1819


Elemzések

A vers irodalomtudományi szempontból több összefüggést és jellemzőt is felvonultat. A vers Vörösmarty Mihálytól származik, aki a magyar romantika kiemelkedő alakja. Ez az időszak a 19. század elejétől a második világháborúig tartó időszakot foglalja magában, amikor is a művészek a lélek érzelmi mélységeit és vágyait képviselték a művészetükben.

A vers felépítése szerint egy szonett, amely hagyományos formájú verselési séma (rímek és ütemek) alkalmazásával jött létre, ami egyezik a nemzetközi romantikus lírai hagyományokkal. A szonettel nyilvánvalóan a művészeti hagyományokat is tiszteletben tartja.

A vers témája a boldogság, a szerencse állapota, melyet a költő kifejez a természeti metaforák segítségével. A versben szereplő képek és képződmények a romantikus esztétika jellemzői közé tartoznak, amelyek a természeti elemeket, az érzelmeket és a vágyakat szimbolizálják.

A versben megjelenő motívumok és szimbólumok, mint az ég, a nap, a köd és a bűn, szintén a romantikus művészet jellemző elemei: a természet, a misztikum és az emberek érzelmi állapota.

A vers nyelvezete elegáns és gazdag, és magában hordozza a romantikus líra karakterisztikáit, mint a hangulatosság, a vágyakozás és a tragikus elemek jelenléte.

Az időszak és a helyszín, amelyet a költő megemlít a verse végén, Pest 1819, az időpont és a helyspecifikus információ további elemek, amelyek hozzájárulnak a vers értelmezéséhez és a kontextus megértéséhez.

Ezek az elemzések és kontextusok az irodalomtudományi szempontból relevánsak, és segítenek megérteni a költeményt, miközben azok a romantika elemzésén és annak jellemzőin alapulnak, mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

A Dúlja el boldog napom című vers Vörösmarty Mihály egyik szerelmes költeménye, amelyben a szerző az élet nehézségeivel és a boldogság keresésével foglalkozik. Teológiai szempontból azonban a versben megjelenő motívumok és gondolatok is elemzésre kerülhetnek.

A bibliatudomány szempontjából az alábbi verselemek érdekesek lehetnek:

1. Megbékélés az Isten akaratával: A vers elején a szerző elfogadja, hogy a sors hatalma mindenkiből ki tudja rabolni a boldogságot. Ez a megfogalmazás hasonlíthat a Biblia egyes szakaszaira, amelyekben arról van szó, hogy Isten tervei és akarata időnként nehézségeket hozhatnak. Az embernek azonban el kell fogadnia ezeket és csendesen vissza kell nyújtania Istennek.

2. Az örök nyugalom reménye: A versben megjelenik az örök nyugalom és nyugalom reménye az ember életében. A versek keresztény hagyományában az örök élet ígérete és a mennyország reménye komoly teológiai szerepet játszik.

A patrisztika szempontjából az alábbi verselemek merülhetnek fel:

1. Az áldozathozatal és a megengedés: A versben a szerző elenged minden bús siralmat és megengedi, hogy a sors röpülni hagyja szárnyain azt. Ez az önmegtartóztatás és megbocsátás gondolata az egyik alapvető tanítás a korai keresztény egyházban.

2. Az egyezés és a békesség: A versben a szerző olyan állapotot vágyik, ahol elméje megtalálja a békét és a megértést. Ez a gondolat hasonlíthat a korai keresztény egyházban megjelenő béke és egyensúly ideáljára.

A skolasztika nézőpontjából pedig a következő verselemek kapcsolódhatnak:

1. A tudás és a tanulás fontossága: A versben megjelenik a remény, hogy a szív által vágyott boldogság a tudomány és a megértés világában érhető el. Ez hasonlíthat azokhoz a skolasztikus gondolatokhoz, amelyek a vallási és filozófiai ismeretek megszerzését tartják fontosnak a boldogság eléréséhez.

2. Az érzelmi egyensúly és a mértékletesség: A versben a szerző kifejezi, hogy örül, amikor méltó okok miatt ki tudja mondani bánatait. Ez a gondolat a skolasztikus etika alapelveire utalhat, amelyek a lelki és érzelmi egyensúly, valamint a mértékletesség fontosságát hangsúlyozzák.

A vers természettudományos szempontból vizsgálva több érdekes összefüggést találunk a mai tudományos felfedezésekkel. Először is megemlíteném a második sorban szereplő "bús köd" kifejezést. A modern meteorológia és klimatológia kutatások révén tudjuk, hogy a köd a levegőben lebegő kis vízcseppek vagy jégkristályok csoportjairól szól. Az atmoszféra nedvességtartalma, hőmérséklete és a szél iránya és sebessége határozza meg a köd kialakulását és eloszlását.

A versben említett "Végzet hatalma" és "Tűnete reptét" szintén tudományos vonatkozású kifejezések lehetnek. Az evolúcióelmélet révén ma tudjuk, hogy a természeti katasztrófák és kihalások rendszere befolyásolta az élőlények fejlődését és elterjedését a Földön. Az "evolúciós nyomok" felismerése és megértése segíthet a közelmúlt katasztrófáinak és veszélyeinek értelmezésében.

A versben szereplő "az egek tüzéhez" és "Mennyei körben" kifejezések arra utalhatnak, hogy a költő kapcsolatot képzelt a természeti jelenségek és az univerzum tágabb összefüggései között. A modern asztrofizika és kozmológia felfedezései az univerzumban zajló folyamatok, mint például a csillagok születése és halála, a galaxisok mozgása, a fekete lyukak és az űr időbeli és térbeli struktúrája közötti összefüggéseket vizsgálja.

A versnek olyan vonatkozásai is vannak, amelyek a természettudományon túlmutató kérdéseket feszegetnek. Az "álmando szívem megörűlt reménye" és a "tökéletnek szövevényes útján" kifejezések az emberi kíváncsiságot és vágyakozást mutatják az ismeret és a világ rejtélyeinek felfedezése iránt. Ez a vágy a tudományos kutatások, de akár a művészetek, filozófia és vallás területén is megjelenik.

Összességében, a vers több olyan elemet tartalmaz, amelyek kapcsolatba hozhatók a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. A vers többek között szól a természeti jelenségekről, az evolúcióról, a csillagászatról és az emberi ismeretvágyról. Ezen elemek segítenek átfogni a természettudomány és az emberi kultúra közötti kapcsolatokat és a tudomány és művészet közötti párbeszédet.