A vigaság néked nem tetszett, minthogy egy s-el
     Írtam az új költők helybenhagyása szerént.
Ők azt megmutaták, mért jobb igy írni, s azonnal
     Mert jónak láttam lenni, követni merém.
Hogyha talán még ezt nem volt megtudni szerencséd,
     Arról nem tehetek, régi szokásod hibás.
S míg némely helyeken gáncsot lelsz, s jegyzed hibámat
     Egynéhány szónak módi szabása miatt,
Tévelgesz, mikor azt mondod versembe hibának,
     Ami hasonlóan versezetedbe forog.
Nálam puszta magány csendét olvashatod, ámde
     Nálad is a hegy alatt lakni magányba lehet.
Én vele élni merék, minthogy nem tartom hibának,
     Hogy vele élsz, téssz így készakarattal hibát.
Feddesz az életnek tavaszát, hogy festi viránnyal
     Tollam, kezdőjét fedjed, ha bíztat eszed.
Mondod: csúfítom nyelvünk természetes hangját
     (Amit más érzés helybe nem hagyna talán)
Megcsalatol, magad azt, még jobban rontod hibásan,
     Irva tejes, teljes, és ijen, illyen helyett.
Millyen helyett mijen, így másokat írva csigázod
     A szavakat, s törvényt szabni mer újra kezed.
Sok gánccsal rakodott lévén így feddeni mertél
     S önn gáncsid nemeit számba se véve perelsz.
Végre hogy egy rövidet tettem legelőre, holottan
     Igy szólsz, hosszúnak kellene hangzania,
Vagy sokat olvastál keveset vígyázva, kitetszik,
     Vagy különös gondod nem vala erre soha.
Lássad. - Azomban egyet mégis jól mondasz, hogy a h-át
     Nem mindég egy arányt vettem, hibáztam-e hát?
Rájnis köz-hangot rövidít a h-ának előtte;
     Amikor a h-á más szó elejébe vagyon.
Révai hosszabít mindég. De Virág s egyebekként
     Mind a két módot már ma követni szabad.
Hogy pedig a dalt én mind eddég írtam egy l-lel
     Láthatd józan okát, s nincs okod, hogy kinevess.

Pest, 1818


Elemzések

A vers természettudományos szempontból vizsgálva nem tartalmaz konkrét utalásokat a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseire. A vers inkább nyelvi és nyelvtani szempontból érdekes, és arra utal, hogy a szerző tisztában volt a magyar nyelvtani szabályokkal és azok változásaival.

A versben az író beszél arról, hogyan fogalmazza meg a versét, és hogyan használja a nyelvet. Azonban semmi konkrét információ vagy utalás nincs a természetről vagy a természettudományos felfedezésekről.

Ezért a vers természettudományos szempontból nem tartalmaz semmilyen releváns információt vagy összefüggést a mai természettudománnyal.

A vers az irodalomtörténetben Vörösmarty Mihály Egy barátomhoz című verse, amelyet 1818-ban írt. Az irodalomtudományi szempontból több összefüggést is ki lehet emelni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Vörösmarty Mihály Sturm und Drang irányzatba tartozott, amelyet a versben is megfigyelhetünk. A spontaneitás, az érzelmek, az individuum kifejezése jellemzi ezt a korszakot. A versben is látható a költői önkifejezés, a szubjektív hangvétel és a személyes érzelmek megjelenése.

2. A versben megjelenik a romantika, amely az érzelmek, a természet és az álomvilág kifejezése. A versben a természet megjelenik a "festi viránnyal" kifejezésben, valamint a "puszta magány csendét" jelzővel is.

3. Az új költők helybenhagyásáról szóló rész utalhat a költők aktuális irodalmi mozgalmaira, például a Petőfi köré csoportosuló költőkre. A versben megjelenő viták és hibáztatások a korabeli irodalmi körökben gyakoriak voltak.

4. A versben a költő önmagával és a nyelvvel is foglalkozik. Az "Irva tejes, teljes, és ijen, illyen helyett" rész utalhat az új nyelvi szabályokra, amelyekkel a költő nem ért egyet.

5. A versben megjelenő "dal" szó megváltoztatása egy l-lel "dallá" a költő egyedi megoldása lehet. Ez a költői kreativitása és nyelvi játékossága is lehet.

6. A versben megjelenik a szónoklatos stílus, a terjengős kifejezésmód, ami a korabeli költők között is divatos volt.

7. A versben előfordul a nyelvi hibák kijavítására való utalás, ami a magyar irodalomban a nyelvújítás időszakára utalhat.

Ezek azok az összefüggések, amelyeket meg lehet említeni az adott verssel kapcsolatban. Természetesen még további összefüggéseket is felfedezhetnénk, ha részletesebben elemeznénk a költő életét és az adott korszakot az irodalomtörténetben.

A vers teológiai szempontból is elemezhető, különösen azért, mert a címben szereplő "barátomhoz" utalhat Istenre vagy Jézusra. A költő, Vörösmarty Mihály itt egy baráthoz, esetleg Istentől kapott inspirációval írt versét magyarázza és védi a kritika ellen.

A bibliatudomány szempontjából a vers több elemet is tartalmaz, amelyek az Ószövetségre utalhatnak. Például a "tévelgesz" kifejezés és a következő sorokban a gáncsolás, illetve a perelés motívuma az Ószövetségi törvényt tükrözheti. Vagyis a költő azzal a gondolattal játszik, hogy bár az Ószövetség törvényeinek követése fontos, de lehetőség van a hibáknak és elvonulásnak.

A versben a patrisztika nézőpontja is meglelhető, ami az első öt század atyáinak teológiáját jelenti. A költő a versben védelmezi a saját alkotásait és megkérdőjelezi a kritika jogosságát. Ez a hozzáállás hasonló lehet az atyák történeti kritika elleni védekezéséhez, akik a hitelességüket és az isteni inspirációt hangsúlyozták műveikre vonatkozóan.

A skolasztika szempontjából a versben megtalálhatók a logikai és dialektikai elemek. A költő érvel azzal, hogy a versében használt kifejezések régi szokásainak hibái is lehetnek, de mégis a versben használt nyelvi példák igazolhatják a vers szerkezetét és rendszerszintű torzulásának elfogadhatóságát. Ezzel a költő alkalmasnak tartja a versében alkalmazott stiláris eszközöket további alkalmazásra. Ez a kérdésfelvetés hasonló az skolasztikus gondolkodáshoz, amire jellemző a logikai és dialektikai érvelés az igazság igazolására.

Más szempontból nézve, azonban még érthetőbb lehet a vers. A költő a saját stílusát, nyelvezetét és kreativitását védi. A "barátom" címben rejtett üzenetekkel közelíti meg azt, aki kritizálni próbálja a művét. Ez a bátorság és önbizalom az alkotói folyamat és a művek védelmezésében az általános ismérve lehet.