A vers Vörösmarty Mihálytól származik és a "Egy festett nefelejts" címet viseli. Az alkotás egy szerelmi témájú versek közé tartozik, amelyben a költő visszaemlékezik arra az időszakra, amikor még boldog és boldoguló szerelmi kapcsolatban volt, de azóta elveszítette ezt a boldogságot és szerelmét.
A vers első szakaszában a költő a nefelejcs virágot, amit egykoron a mély völgyekből szedett, és amely már elhervadt, említi. Ez a virág a sértetlenség és a szeretet jelképe lehet, ami már rég eltűnt az életéből. A tél, mint a hideg és reménytelenség időszaka, nem képes új virágot nevelni a költőnek, ami utal arra, hogy kihunyt a boldogság és a szeretet az életében. Ennek ellenére a költő küld egy virágot, ami nem virágzik és nem élő, de jelképesen hordozza a költő szomorú szívét. Ezzel azt üzeni, hogy még mindig szerelmes és hiányzik neki a boldogság.
A második szakaszban a költő arra kéri a címzettet, hogy tegye a virágot a titkos helyére a serény év kezdetén. Ez arra utal, hogy a költő eltemeti a múltját, és megpróbál új időszakot kezdeni az életében. A végén pedig azt kéri, hogy a címzett helyett boldog legyen, mert ő maga boldogtalan lett.
A vers nemzetközi összefüggésekben is értelmezhető. A romantikus irodalom korszakában, amely a vershez közel áll, gyakran megjelennek a természeti motívumok és a szerelmi témák. A versben a természeti elemek, mint a virág és a tél, párhuzamot mutathatnak más romantikus költők verseivel. A romantikus költészet többnyire mély érzelmeket, szerelmet, szenvedélyt és a természet erejét fejezi ki, amit a versben a szerző is megtesz.
Emellett a versben megjelennek olyan általánosabb irodalomtudományi jelenségek is, mint a metaforák és az oximoronok. A nefelejcs virág a szeretet és a boldogság jelképeként szolgál, miközben már elhervadt. Ez a metafora a boldogság és a szerelem múlására utal. Az "év kezdetén" kifejezés az időbeli kezdetet, a lezárását és az újrakezdést jelzi. A "boldog helyettem" oximoron, amely ellentétes fogalmakat (boldog és boldogtalan) párosít össze, ezzel kiemelve a költő érzelmi ellentmondását és fájdalmát.
Összességében a vers magyar és nemzetközi irodalomtudományi szempontból is érdekes, mert a költő egy intim és mély érzelmi állapotot fejez ki, amely azonosítható más romantikus költők műveivel, és használ olyan irodalmi eszközöket, amelyek az adott korszakban és a lírai költészetben jellemzőek voltak.