A versben található teológiai elemek több nézőpontból is vizsgálhatók.
A bibliatudomány szempontjából a vers több bibliai motívumot is felidéz. A "külföld halma" és a "sírba rokon könytől megsiratatlan eső" képek az elveszettségre és a gyászra utalnak. Ezek a motívumok rengeteg bibliai történetben és imaénekben is megtalálhatóak, amelyek arról szólnak, hogy amikor az ember elveszettnek érzi magát, Istenhez fordulhat segítségért és vigaszért. A "hideg arca" pedig az isteni megértés és irgalom hiányát jelképezi, amely sokszor az emberi életben is tapasztalható. Ezek a bibliai elemek arra utalnak, hogy a költő Isten közelségét és megértő szeretetét hiányolja, valamint a haza elvesztésére utalnak.
A patrisztika (azaz az ókori keresztény gondolkodás) szempontjából a versben található "szent por" kifejezés érdekes. A patrisztikus írók azt hirdették, hogy az emberi testben Isten lelke lakozik, és ezáltal az ember testének is szent, és tiszteletet érdemlő. A "szent por" kifejezés a testnek ezt a szentségét hangsúlyozza, valamint arra utal, hogy az emberi testből származik. A versben a kibujdoklás és a haza elvesztése az emberi sorsban tapasztalható bujdosásnak és veszteségnek a metaforájává válik.
A skolasztika (a középkori keresztény filozófia) részéről a versben található ellentéték és az azok közötti feszültség is érdekes. Például a "külföld halma" és a "honi harcban leütöttet" egymással szembenálló képek, amelyek az otthontól való elszakadást és a küzdelem során bekövetkező veszteséget képviselik. A skolasztikus filozófia szerint az ellentétek közötti feszültség Isten művének a része, és az emberi tapasztalat során ez a feszültség az emberi lét alapvető részévé válik. Ez a feszültség arra utal, hogy az emberi életben mindig jelen van a bujdosás és a veszteség, és ez egyben a hit és remény alapja is lehet.
Egy másik érdekes megközelítés lehet az emberi tapasztalat és a transzcendencia, vagyis a földi és az isteni közötti kapcsolat kérdése. Ebben a kontextusban a versben megjelenő bujdosás és szomorúság az emberi tapasztalat része, ahogy az is, hogy Isten közelségét és irgalmát hiányoljuk. Ezen túlmenően, a "szent por" és a "haza földéből bujdosva" képek arra utalnak, hogy az emberi tapasztalat része a véges és sérülékeny lét és a vágy a hazatérésre, a teljességre, és a transzcendencia felé.