Külföld halma födend, leütöttet nem honi harcban,
Sírba rokon könytől megsiratatlan esőt;
Hintse el, aki letesz nyugalomra, a szánakozó kéz
     E szivemen hordott port hideg arcaimon.
Szent por ez: a haza földéből bujdosva hozám ki,
     Mely rabigába viszály s orgyilok által esék.

1833


Elemzések

Ennek a versnek számos irodalomtudományi összefüggése van mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A következő részekben elemezzük ezeket:

1. Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály az egyik legismertebb és legjelentősebb magyar költő és író. Versen keresztül nagy hatást gyakorolt a magyar irodalomra, és számos klasszikus alkotást hozott létre.

2. "Egy kibujdosott végojtása" cím: Ez a cím utal arra, hogy a vers egy száműzött, elűzött karakternek az utolsó vallomása vagy végrendelete.

3. Külföld: A külföld említése a versben arra utal, hogy a száműzött vagy kitelepített karakter idegen országban tartózkodik. A külföldi témák és helyszínek gyakran megjelennek a nemzetközi irodalomban is, mint például az emigráció és az otthontól való távolítság.

4. Honi harc és sírba rokon köny: Ezek a sorok a hazaszállítás hiányára utalnak. Az otthon és a hazához való kapcsolat gyakori téma az irodalomban, és gyakran megjelenik a száműzés és a külföldi tartózkodás témájaként is.

5. A szánakozó kéz: Ez a kép arra utal, hogy a száműzött karakterre irányuló szeretet és támogatás hiányzik. Az emberséges kapcsolatok és a szeretet témái általában jelen vannak az irodalomban.

6. Az eső és a hideg arca: Az eső és a hidegség az elszigeteltséget és a szomorúságot jelképezi. Ezek a motívumok gyakran megjelennek az irodalomban a magány vagy az elszigeteltség ábrázolására.

7. Az 1833-as dátum: A 19. században, többek között ebben az időszakban a magyar irodalom számos jelentős alkotása jött létre, és komoly változások történtek a művészeti és irodalmi világban.

Összességében, az "Egy kibujdosott végojtása" versnek számos irodalomtudományi szempontból érdekes összefüggése van. A verszetben található motívumok, témák és kifejezésmódok mind a magyar irodalomhoz, mind a nemzetközi szépirodalomhoz kapcsolódhatnak.

A versben található teológiai elemek több nézőpontból is vizsgálhatók.

A bibliatudomány szempontjából a vers több bibliai motívumot is felidéz. A "külföld halma" és a "sírba rokon könytől megsiratatlan eső" képek az elveszettségre és a gyászra utalnak. Ezek a motívumok rengeteg bibliai történetben és imaénekben is megtalálhatóak, amelyek arról szólnak, hogy amikor az ember elveszettnek érzi magát, Istenhez fordulhat segítségért és vigaszért. A "hideg arca" pedig az isteni megértés és irgalom hiányát jelképezi, amely sokszor az emberi életben is tapasztalható. Ezek a bibliai elemek arra utalnak, hogy a költő Isten közelségét és megértő szeretetét hiányolja, valamint a haza elvesztésére utalnak.

A patrisztika (azaz az ókori keresztény gondolkodás) szempontjából a versben található "szent por" kifejezés érdekes. A patrisztikus írók azt hirdették, hogy az emberi testben Isten lelke lakozik, és ezáltal az ember testének is szent, és tiszteletet érdemlő. A "szent por" kifejezés a testnek ezt a szentségét hangsúlyozza, valamint arra utal, hogy az emberi testből származik. A versben a kibujdoklás és a haza elvesztése az emberi sorsban tapasztalható bujdosásnak és veszteségnek a metaforájává válik.

A skolasztika (a középkori keresztény filozófia) részéről a versben található ellentéték és az azok közötti feszültség is érdekes. Például a "külföld halma" és a "honi harcban leütöttet" egymással szembenálló képek, amelyek az otthontól való elszakadást és a küzdelem során bekövetkező veszteséget képviselik. A skolasztikus filozófia szerint az ellentétek közötti feszültség Isten művének a része, és az emberi tapasztalat során ez a feszültség az emberi lét alapvető részévé válik. Ez a feszültség arra utal, hogy az emberi életben mindig jelen van a bujdosás és a veszteség, és ez egyben a hit és remény alapja is lehet.

Egy másik érdekes megközelítés lehet az emberi tapasztalat és a transzcendencia, vagyis a földi és az isteni közötti kapcsolat kérdése. Ebben a kontextusban a versben megjelenő bujdosás és szomorúság az emberi tapasztalat része, ahogy az is, hogy Isten közelségét és irgalmát hiányoljuk. Ezen túlmenően, a "szent por" és a "haza földéből bujdosva" képek arra utalnak, hogy az emberi tapasztalat része a véges és sérülékeny lét és a vágy a hazatérésre, a teljességre, és a transzcendencia felé.

A versnek első hallásra nincsenek konkrét természettudományos témái vagy utalásai. Azonban, ha figyelembe vesszük a 19. századi természettudományos felfedezéseket és azok hatását, néhány összefüggést találhatunk.

Az első sorban említett "külföld halma" utalhat az akkori időszakban folyó tengerészeti felfedezésekre és felfedezőutakra. Az európai emberek ekkor felfedezték és felfedezték az új kontinenseket, és ezek a felfedezések halmakat jelentettek a térképeken. Ezen keresztül a vers intrikája és költői képességei az új világ felfedezésének szépségét sugallhatják.

A második sorban található "leütöttet nem honi harcban" túlmutathat a történelmi eseményeken és a vers zseniális Mihály történetén. Az "es nem honi harc" kifejezéssel a természettudomány különböző területein folyó küzdelemre is utalhat. A tudósok mindig küzdenek azáltal, hogy újabb és újabb felfedezéseket tesznek a világban. A sor további része, amely szomorúan beszél a sírba könytől megsiratatlan esőről, erős érzelmeiről szólhat a természettudományos felfedezésekkel kapcsolatban. A tudomány gyakran rendkívüli felfedezéseket fedez fel, amelyek azonban méltatlanul el vannak temetve, miközben a világ élete folytatódik.

A harmadik sor megemlíti a szánakozó kéz hideg arcát. Ez lehet a természettudományos felfedezésekkel kapcsolatos társadalmi és politikai ellenállásra utalni. Sokan nehézségekbe ütköznek, amikor forradalmian új felfedezéseket tesznek, melyek szembemennek a korábbi elméletekkel vagy hiedelmekkel.

A következő sorban található "Szent por ez: a haza földéből bujdosva hozám ki" lehet akár utalás a természettudományos felfedezések szent jellegére is. Az emberek, akik a természetet tanulmányozzák, gyakran újraértelmezik és megboldogultnak tartják az emberi ismereteket.

Végül, a "rabigába viszály s orgyilok által esék" kifejezéssel a vers arra lehet utalni, hogy a tudomány gyakran küzdelmes úton jut el a megfejtésekhez és a felfedezésekhez. A tudományos közösség gyakran vita tárgyát képezi, és az óriási felfedezéseknek gyakran kemény ellenállásnak kell helyt állniuk.

Ezek az összefüggések csak egy lehetséges értelmezése a versnek a természettudományhoz való viszonyában. Egy művészeti alkotás számos értelmezést és jelentést hordozhat, és a fenti értelmezések csak az egyik lehetséges megközelítést nyújtják ennek a specifikus versnek a természettudományhoz való kapcsolatában.