(1)          

Könyvnyomóvá lettél, oh drága barátom, ügyészből,
     S most te szivattyú vagy és satu - kétfejü szörny.

(2)          

Piszkos az intézet, a műhely régi; de jobb szó.
     Áry! bolondjában nem szabad adni nevet.

(3)          

Könyvsatuvá lettél, oh drága barátom, ügyészből,
     S ami gonoszt beszivál, rosz satu, most kiadod.

(4)          

Intézetté lett a könyvek műhelye? - honnan?
     Papja bolondúlt meg, s most neve szinte bolond.

(5)          

Csibekorodban is már jól ösmertelek,
     S most elefánt volnál? nem félsz, hogy megütlek?

(6)          

Intézet más, azt ország állítja, s nemes cél,
     Vagy te is ország vagy, s célod is úgy-e nemes?

1829-1834


Elemzések

A vers egy könyvnyomtatóról szól, aki korábban ügyész volt. Az első sorban már utalás történik a természettudományos felfedezésekre, amikor a könyvnyomtató szivattyúvá és satuva (szemételtávolító berendezés) válik. Ez a mai tudományos fejlődésre utal, ahol az új technológiák és felfedezések segítségével az emberek olyan eszközök létrehozására képesek, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak.

A második sorban az intézet és a műhely piszkos állapotát említik, de azt is hozzáteszik, hogy ezt nem szabad rosszallónak tartani. Ez utalhat a mai környezetvédelmi problémákra és a tudományos kutatásokra, amelyek célja a környezetszennyezés csökkentése, illetve a tiszta és fenntartható energiaforrások fejlesztése.

A harmadik sorban ismét utalása van a könyvnyomtató korábbi foglalkozására, az ügyészségre, majd arra, hogy most gonoszt (rossz szagot) szűr. Ez is kapcsolódhat a modern tudományhoz, ahol olyan technológiákat fejlesztenek, amelyek képesek kimutatni és szűrni a káros anyagokat a környezetből vagy az élelmiszerekből.

A negyedik sorban arról van szó, hogy hogyan válik az intézmény a könyvek műhelyévé és a könyvnyomtató neve is bolondnak tűnik. Ez utalhat arra, hogy a modern tudomány sok új területet fedezett fel, és a korábbi ismeretek és elnevezések elavultak és elavultnak tűnnek.

Az ötödik sorban a könyvnyomtatót arra figyelmeztetik, hogy még csak most kezd elefánttá válni, de nem félt attól, hogy megsértik. Ez utalhat arra, hogy a modern tudomány még mindig folyamatosan fejlődik, és mindig új dolgokat fedez fel, és a könyvnyomtató is részt vesz ebben az eljárásban.

A hatodik sorban a könyvnyomtató előre állítják, hogy az intézet más, és nemes célja van, vagyis az ország állítja, hogy a könyvnyomtató is nemes célból tevékenykedik. Ez utalhat arra, hogy a modern tudomány és kutatás a társadalom és az ország javát szolgálja, és fontos szerepet játszik a fejlődésben és a jövő építésében.

Mindezek alapján a versben több utalás található a modern tudományhoz kapcsolódó felfedezésekre és fejlődésekre, amelyek a technológiai haladással és a közelmúltban történt kutatásokkal vannak összefüggésben.

A vers címe "Egy könyvnyomtatóra" utal, ami arra enged következtetni, hogy a versben a könyvnyomtatás és a könyvek központi szerepet kapnak. A versben a könyvnyomtatót a "drága barátom" elnevezéssel illeti a költő, ami azt sugallja, hogy a könyvnyomtató személyes ismerőse lehetett.

A vers egyik hangsúlyos motívuma az átalakulás jelensége. Az első sorban a könyvnyomtatót a "ügyészből" való változásra utalva hasonlítja össze egy "szivattyúhoz" és egy "kétfejű szörnyhöz". Ez azt sugallja, hogy a könyvnyomtató korábbi szakmai identitása és célja átalakult a könyvnyomtatásra és a könyvsatuk gyártására fókuszálva. Ez a változás a második szösszenetben is megjelenik, ahol a könyvnyomtató műhelyét "piszkos intézetnek" és az intézményt "bolondnak" nevezi. Ez a kifejezés hasonlóképpen utal arra, hogy a könyvnyomtató szakmai átalakuláson ment keresztül.

A következő szösszenetben újra megjelenik a könyvsatu motívuma, amikor a könyvnyomtatót a könyvsatu gyártásában résztvevő személynek nevezi. Ezzel is erősíti azt az elképzelést, hogy a könyvnyomtató a könyvsatuk készítésén dolgozik, és ezzel a tevékenységével "gonoszt beszivál" és "rossz satut" készít.

A versben megjelenik az is, hogy az intézményben zajló változások miatt megváltozott a könyvnyomtató neve. Először az intézményt "intézetté" nevezi, majd később azt mondja, hogy "neve is szinte bolond". Ez azt sugallja, hogy a könyvnyomtatót a változások miatt "bolondnévvel" látja el.

A vers utolsó szösszenetében az elefánt motívuma jelenik meg, ami egy kontrasztot képez az előző szövegrészhez képest. Az elefánt mint nagy és erős állat az erőt és a tiszteletet szimbolizálhatja, ami ellentétes a könyvnyomtató korábbi állapotával. Ez utalhat arra, hogy a könyvnyomtató keresi a helyét és a célját az intézményben.

A vers időben korlátozódik, 1829 és 1834 közötti időtartamra. A vers nemzetközi összefüggései a magyar szépirodalmon belül érhetők tetten, mivel a vers Vörösmarty Mihály magyar költő alkotása. Azonban a vers témája, a könyvnyomtatás és az intézmények változása, nemzetközi kontextusban is érdekes lehet, és kapcsolatba hozható más országok és korszakok irodalmi alkotásaival, amelyek szintén foglalkoznak az ipari változások és az intézményi átalakulások kérdéseivel.

A vers címe "Egy könyvnyomtatóra", és a vers az emberek változását és átalakulását mutatja be egy könyvnyomtató szemszögéből. A vers első sorában a könyvnyomtató drága barátként jelenik meg, aki korábban ügyész volt. Ez a váltás a versben rejtett összefüggést jelölhet az ügyvéd és a könyvnyomtató között, megszemélyesítve a tudást, az írott szót és az életnek ezen aspektusát. Az ügyvéd szakmájának ismertetésére való utalás mellett a vers arra is rámutat, hogy a könyvnyomtató szerepe a régi intézményben piszkos és régi, de jobb ezt a szót használni a bolondság miatt. Ez a rész a bibliai tudomány nézőpontjával kapcsolódik össze, ahol a könyvnyomtató szakma, akárcsak a régi intézetek, a haladás és a változás szimbólumai a vallási és teológiai életben.

A vers második részében a könyvnyomtató már könyvsatúvá változik. A régi intézetbe járó gonoszt közvetítő bolondságot adja ki. Ez az átalakulás és a rosszaság által szépített sejtés utal arra a patrisztika perspektívájára, ahol a negatív személyek és cselekedetek keresztények általi elkövetésekről beszélnek.

A harmadik rész arra utal, hogy az intézetben végzett könyvnyomtatás káros és rossz eredményt produkál, és kapcsolatba hozható a skolasztika nézőpontjával, amely a tudásnak és az oktatásnak kötelező részévé válik a vallási közösségben.

A negyedik részben a vers a könyvek műhelyének intézeti jellegét kérdőjelezi meg, és arra utal, hogy a papok is megőrültek a könyvnyomtatás miatt. Ez utalhat a skolasztika nézőpontjára is, amelyben a papok és a vallási vezetők az egyetlenek, akik jogosultak az írások fordítására és terjesztésére.

Az ötödik részben a könyvnyomtató a múltba utal, amikor még csak csibekorában volt, és már ekkor is megtalálták a nagy szavakat. Ez az összefüggés az intellektuális fejlődést mutatja be és kapcsolható a bibliatudomány nézőpontjára, ahol a tanulás és a vallási tudás keresése a hit és a tapasztalat elengedhetetlen részévé válik.

A vers utolsó része azt kérdezi, hogy az intézet egy másik intézményt helyettesít, és megkérdőjelezi ennek a célját. Ez a rész összekapcsolható a skolasztika és a bibliai tudomány nézőpontjával, ahol az intézmények és a vallási gyülekezetek célja és ereje folyamatos vita tárgyát képezik.

Összességében a vers egy könyvnyomtató átváltozásán keresztül mutatja be az emberek és az intézmények változását és átalakulását a teológiai szempontból. Az időbeli változások és az intézmények változása a humanitásban az emberek szerepének változását is tükrözi. A versben megjelenő összefüggések a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaira is rávilágítanak, de további ötletek is felmerülhetnek az olvasó számára.