Elszórta terhes fellegeit az ég
Lehulladoztak végső csepjei
És elterűlt mosolygó fájdalommal
Mint egy kisírt szem a világ fölött.

1842 őszén


Elemzések

A vers természettudományos szempontból először is az időjárással foglalkozik. A "terhes fellegek" utalnak a felhőkra, amik az eső előtti nedvességet hordozzák magukban. A "lehulladoztak végső csepjei" pedig arra utal, hogy a felhőkből az eső cseppek formájában hulltak le a földre.

A vers további része arra utal, hogy az eső szomorúsággal és fájdalommal tölti el az embereket, hiszen a "mosolygó fájdalom" metaforával írja le a nedves szem kifejezését.

Ami a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseit illeti, az eső és a felhőkkel kapcsolatos ismereteink jelentősen fejlődtek azóta, hogy Vörösmarty megírta a verset. Például, a meteorológiai technológia lehetővé teszi számunkra az időjárás előrejelzését, a felhők mozgásának és nedvességtartalmának követését.

Ezen kívül, a légkörben zajló fizikai és kémiai folyamatokról is többet tudunk, mint Vörösmarty korában. Például, a víz ciklusát, ami az esőképződést, párásodást, fordított gőzödést és lecsapódást jelenti, alaposabban megértettük. Ahogy a felhők magasztosan úsznak az égen, a benne található nedvesség lehullik és táplálja a földet, majd a folyamat újra kezdődik.

A versben szereplő "mosolygó fájdalom" érzése is talán másképp lenne értelmezve a mai tudomány fényében. Például, az esőnek tartalmazhat olyan anyagot, amely leválasztja a levegőtől, például allergéneket vagy szennyező anyagokat, amik a talajba kerülve kárt okozhatnak. Ezen kívül, az eső vízben oldott ásványi anyagokat is tartalmazhat, amik támogatják a növények növekedését és az élőlények vízigényét.

Összességében tehát a vers természettudományos szempontból arra utal, hogy az időjárás és a természet összefüggéseiben számos felfedezés és új ismeret történt azóta, hogy Vörösmarty megírta a verset.

A vers Vörösmarty Mihályhoz, a 19. századi magyar romantikus költészet egyik jelentős alakjához kapcsolódik. Az idősebb generáció rombolását és a fiatalabb generációban megjelenő reményt kifejezi.

A versben található természeti képek, mint például az "elszórta terhes fellegek", a "lehulladozó cseppek" és a "mosolygó fájdalom" összekapcsolódnak a romantikus költészet természeti motívumaival, amelyeknek a célja a hangulat és az érzelem kifejezése, valamint a természet szimbolikus értelmezése az emberi élményekhez és érzésekhez. Ezenkívül a versben a természet a költő érzelmi állapotát tükrözi, amely egyfajta melankóliát és fájdalmat sugall.

A versben szereplő "kisírt szem a világ fölött" kép metaforikus megfogalmazása lehet a költő által érzékelt általános szomorúságnak és reményvesztettségnek a közvetítése. Ez az érzés a kortársakban megélt politikai és társadalmi kérdésekre is utalhat, amelyek a reformkorban és az abszolutizmus idején Magyarországon feszült politikai helyzetet eredményeztek.

A vers címének és a szövegében található dátumnak is jelentősége lehet. Az "Elszórta terhes fellegeit" kifejezés az érzelmi súlyt és tehetetlenséget jelző metafora lehet, míg a 1842. őszére való hivatkozás időbeli és történelmi összefüggést teremt a költő műve és az akkori politikai valóság között.

Ami a nemzetközi szépirodalmat illeti, a vers hangsúlyozhatja a romantikus költészet általános jelentőségét és hatását a 19. századi európai irodalomra. A romantikus stílus a természettel és az érzelmekkel folytatott kapcsolatot hangsúlyozza, és számos nemzetközi költő és író munkásságát befolyásolta az adott korszakban.

A Vörösmarty Mihály által írt vers tehát magában hordozza a magyar romantikus költészet jellemzőit és stílusát, miközben beágyazódik a korabeli politikai és társadalmi történelmi valóságba. Emellett a vers általánosabb kontextusban is értelmezhető, mint például a romantikus költészet hatásának példája az európai irodalomra.

A vers elején leírt "terhes fellegek" és azok "lehulladózó csepjei" az ég szimbólumai lehetnek, melyek Istentől érkező üzeneteket, jelzéseket jelképezhetnek. Az "elszórta" jelző arra utalhat, hogy az ember és Isten közötti kapcsolat megszakad, az üzenetek nem jutnak el az emberekhez, vagy nem veszik őket figyelembe.

A "lehulladozott cseppek" kifejezése a költő részéről azt mutathatja, hogy az isteni üzenetek nem hatnak át a világba, nem képesek megváltoztatni az emberek viselkedését vagy a világ eseményeit. A "mosolygó fájdalom" kifejezés kontrasztot teremt, hiszen a mosoly a boldogság és öröm jelképe, míg a fájdalom a szenvedésé. Ebből arra következtethetünk, hogy a költő azt érzi, hogy az isteni üzenetek és figyelmeztetések mögött valójában egy szomorú és fájdalmas valóság rejlik.

Ez a vers a bibliatudomány szempontjából is értelmezhető. A "terhes fellegek" és a "lehulladozott cseppek" szimbólumai a régi tesztamentumban is megtalálhatók, ahol az eső és a víz gyakran Isten nemzetének megáldását vagy ítéletét jelképezik. Például a vízözön az ítélet Isten részéről az emberek bűnei miatt. Így a vers arra is utalhat, hogy a bűnös viselkedés miatt az emberek elszakadtak Istentől, és nem képesek befogadni az isteni üzeneteket, így a szomorú és fájdalmas valóság uralkodik a világban.

A patrisztika nézőpontjából pedig a vers azt sugallhatja, hogy az emberben lévő bűn és elégedetlenség miatt Isten megpróbálja figyelmeztetni őket az isteni igazságra és szeretetre, de ezek az üzenetek nem vesznek tudomást, és az emberek nem változtatják meg viselkedésüket és gondolkodásmódjukat. Ezért a világban az isteni szeretet hiánya és az emberi szenvedés végül uralkodik.

A skolasztika nézőpontjából pedig a vers arra utalhat, hogy az isteni üzeneteket nem tudjuk teljesen megérteni és befogadni a kedélyünkben, hiszen megkülönböztetünk a boldogság és fájdalom között, és inkább hajlamosak vagyunk fenntartásokkal fogadni ezeket az üzeneteket. Ebben az értelemben a vers azt sugallhatja, hogy az embereknek meg kell tanulniuk túllépni a saját érzelmeiket és előítéleteiket, hogy valóban befogadják és megértsék az isteni üzeneteket, és azok hatással legyenek a világban.