"A szent királyok széke dicső helyén
S bús sírjaik közt gyászosan andalog
     Az ősi véren nyert szabadság,
          S honja felé az egekbe készűl.

Ki tartja őt meg fergetegink között?
Hajdan, ha vérrel kelle, megőrizék:
     Most szólni sem mer érte a nagy
          Nemzet elaljasodott korában.

Oh hőseinknek lelkei, várhat-e
Az elfajúlt kor tőletek új erőt?
     Vagy nincs-e pillantattok is már
          Veszni menő unokáitokra!"

Setét szemekkel nézve az ég felé,
Imígy tünődém a tetemek fölött,
     S im zúg az első szent királynak
          Sírja, mohos falait kitárván.

Megrobban és kél a fejedelmi szék,
S ő, mint ki hagyván százados álmait
     Rosz napra virrad, búsan áll föl,
          S könnye sebes kebelén lecsordúl.

László hatalmas széke is összeáll,
S most a tömérdek szellem előlebeg
     Körös tekergő partja mellől
          Mint egy erős komor esti felleg,

És hozza szörnyű fegyvereit, s nagyot
Zördít vasával pajzsa nyomos rezén;
     Bánat s boszúság terjed arcán,
          És iszonyú szeme vérbe fordúl.

Megrobban ismét egy fejedelmi szék,
S dörögve fölkél sírja homályiból
     Kálmán dicsőült képe, s vissza -
          Visszaesik nyugovóhelyére,

Amint az elhűlt nemzetet éktelen
Fordúlatok közt látja hanyatlani,
     Mélyet sohajt, s szózatja, mint a
          Megszakadó zivatar nyögése,

Harsogva zeng el szellemi ajkain:
"Oh mért setétebb éj nem esett reám,
     Mért kell ez undok változás közt
          Nemzetemet letapodva látnom?

Törvénytelen nép! mely nyomorúlt tanács
Forog fejedben s nemtelen érzemény?
     Törvényt s hazát, mely ezredekre
          Jusson, adánk kezetekbe: már ti

A nagy hazát nem képesek őrzeni
Szép tartományit veszni hagyátok. Oh
     Most tépni kezdvén léteteknek
          Szent kötelét, mire várakoztok?

A tőletek már megszegetett dicső
Törvényt talán külföld fia tartja meg?
     Vagy még mitek marad, ha e kincs
          Veszni fog a zavaros világon?

S ti, kik között mink hajdan uralkodánk,
Hol fényben állott a fejedelmi szék,
     Törvénytekért ti sem buzogtok?
          Ó haza halmai! essetek rám!"

Így szóla, s dörgő sírja alá borúlt.
A szent királyok képe sötétedett,
     S bús és neheztelő jelekkel
          Szálla le a porok éjjelébe.

Görbő, 1823


Elemzések

A vers természettudományos szempontból alapvetően nem tartalmaz konkrét információkat vagy utalásokat, amik a mai természettudományos felfedezésekhez kapcsolódhatnának. Azonban, a versben szereplő "a tetemek fölött" kifejezés és az "első szent királynak sírja" utalhat a régészeti felfedezésekre és a múlt idők maradványainak tanulmányozására. A versben lévő általános mondanivaló és hangulat azonban inkább a történelemhez és az érzelmekhöz kapcsolódik, és kevésbé a természettudományhoz.

A vers teológiai szempontból azt fejezi ki, hogy a szent királyok sírjaik közt gyászosan andalogva várják, hogy megmentőjük, az ősi véren nyert szabadság és a hazájuk felé az egekbe készül. A versben megjelenik a reménytelenség, a megváltás vágya és a lelki megpróbáltatások, amelyekre a szent királyoknak talán új erőre lenne szükségük.

A bibliatudomány nézőpontjából, a versben felidéződik a várakozás és a remény az Úrban, hogy megújítsa és megmentse a nemzetet. A szent királyok képeivel a vallásos hagyomány és a történelmi hit által érintett személyiségekre utal, akiknek lelkei talán képesek lennének új erőt adni a nemzetnek az elfajúlt korban.

A patrisztika nézőpontjából, a vers azt érzékelteti, hogy a szent királyok szentek és vezetők voltak, akiknek lelkei talán még mindig befolyásolhatják a kor hanyatló és letapodott nemzetét. A szent királyok lelkeinek hiánya magyarázható az emberek elfajulásával és az elhűlt nemzetek hanyatlásával.

A skolasztika nézőpontjából, a versben megjelenik a erkölcsi válság és a nemzet hanyatlása, amelyet a szent királyoknak már nem sikerült megelőzniük. A vers azt sugallja, hogy a nemzetet már nem képesek megvédeni és megőrizni a szép tartományaikat hagyó szent királyok. A skolasztika időszakában a szent királyok tiszteletben tartása és emlékezete továbbra is fontos volt, mivel a középkori társadalomnak szüksége volt a történelmi és vallási hősökre, akik példát és vezetést jelentettek.

A vers, Vörösmarty Mihály "Fehérvár" című műve, irodalomtudományi szempontból több fontos összefüggésre utal mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Az első szempont az, hogy a versben megjelennek a szent királyok, akik a magyar történelem ikonikus alakjai. A szent királyok, mint vezető alakok és hősök, fontos szerepet játszanak a nemzeti identitás formálásában és a történelmi emlékezetben. Ez a motívum gyakori a nemzetközi irodalomban is, amikor a múlt hőseivel és vezető alakjaival kapcsolatos történeteket és verseket írnak le.

A versben mély érzelmeket és lelkiállapotokat fejeznek ki. A szent királyok életét és halálát gyászolja, és szorgalmazza a nemzet erőre való feltámasztását. Ez a lírai hangvétel és az érzelmek megjelenítése a romantika stílusának sajátosságaihoz tartozik, amely meghatározó volt mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban a 19. században.

A versben megjelennek az elmúlás és a múltnak a jelenre és a jövőre gyakorolt hatásai. Ez a motívum az idő múlásával és a múlt emlékeinek megőrzésével foglalkozik, ami szintén gyakori téma mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban.

A versben említést tesznek a hazafiság és a nemzet szeretetének fontosságáról. Ez a motívum a nemzeti identitás, a hazaszeretet és a nemzeti büszkeség kiemelkedő jellemzője mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom esetében.

A vers vizuális és zenei képekkel is gazdagítja a szöveget. A szavak, mint a "gyászosan andalog", "ész felé", "zúg", "dörögve", "rózserezén", és az általános hangulat, amit a képek és a zenei ritmus közvetítenek, mind fontos esztétikai elemek, amelyek hangsúlyozzák a versen belüli eseményeket és érzelmeket.

Összességében a vers számos olyan irodalmi motívumot és stilisztikai elemet használ, amelyek egyaránt megtalálhatóak a magyar és a nemzetközi irodalomban. A szent királyok, az elmúlás és múlt emlékei, az érzelmek kifejezése, a hazafiság és nemzeti identitás fontossága, valamint a vizuális és zenei képek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a vers jelentőségét mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom területén felismerjük és értékeljük.