Fergeteg dúl a kopasz hegy ormán,
     Zúg rohanva erdőn, völgyeken:
Rejtekébe kerget minden élőt,
     Minden útat elzár vak dühe.
Még csak egy halandó
     Jár a zaj között,
Jár, s nem érez semmi zajt kivűl.
     Agg szivében forr dühödve kínja,
     Nyugta nincs a tágas ég alatt.

Álma képét űzi, s hah ki merje,
Hogy csak álmot űz, azt mondani,
     Hegyről völgyre téved,
     És nem hűl tüze:
     Tárgyát önmagában kergeti.

Börzsöny, 1821