Fut, kerűl engem, valamerre térek
A vidám kedvnek, s örömöknek anyja,
Csak komor bú leng unalom nevelte
          Képzetim árján.

Nem segít eddig vigadást mosolygó
Most az inségtől szaladó Caménám.
Héj! mi pillantat hoz imé tünődés
          Létire véget?

Vagy mi zordon vész üzi semmiségbe
Kedvezőbb tárgyon lebegő reményem
Pisla csillámit, szomorúbb valóság
          Mélyibe döntve.

Éj borong lelkem tüneményes árján.
Csillog, ám csillog, de fölöttem a jobb
S boldogabb létel köre, én epedve
          Küzdök alatta.

Küzd remény, kétség lenyomott valómban.
Árva vágyakkal szerez az nyugalmat,
Ez leront mindent, vetekedve süllyeszt
          Gyászos özönbe.

Pest, 1818


Elemzések

A vers nem közvetlenül kapcsolódik a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez, mivel Pesten, 1818-ban íródott. Azonban, ha a természettudomány mai ismereteivel foglalkozunk, néhány kapcsolódási pontot találhatunk.

A vers elsősorban érzelmi és pszichológiai kérdéseket boncolgat, de megemlíti az "unalom nevelte képzeteket" és a "szomorúbb valóságot". Ebben az értelemben a modern pszichológia tanulmányozhatja a képzetek kialakulását és az érzelmek hatásait.

A versben megemlíti a "vidám kedv" és az "örömök anyja" fogalmakat, amelyek a boldogság pszichológiájával és a boldogság kialakulásával kapcsolatos kérdéseket vetnek fel.

A versben helyet kap a "remény" és a "vágy", amelyek az emberi motiváció és az élet értelmével kapcsolatos filozófiai és pszichológiai kérdésekkel kapcsolatosak.

A "léti vége" és a "jobb és boldogabb létel köre" említései a halál és az élet értelme körüli kérdésekre utalhatnak, amelyek a halál és az emberi élet utáni lehetőségek tanulmányozásával kapcsolatosak a mai transzhumanista és halál utáni kutatásokhoz kapcsolódnak.

A vers nyugtalanságot és küzdelmet fejez ki, ami az emberi élmények és az emberi psziché tanulmányozásában fontos lehet a modern pszichológiai kutatások szempontjából.

Fontos megjegyezni, hogy ez csak néhány lehetséges aspektusa a versnek, amelyek kapcsolódhatnak a természettudományhoz. A vers elsősorban az emberi érzelmek és tapasztalatok kifejezésére koncentrál, nem pedig a természeti vagy tudományos témákra.

A vers teológiai szempontból a létezés létjogosultságát és az emberi szenvedés problematikáját érinti. A költő elkeseredetten és tehetetlenül küzd az élet nehézségeivel és a szenvedéssel. A versben felmerül a kérdés, hogy miért kell őt érni a bánat és az unalom, és hogy miért kell az élet útján keresztül kitartania.

A bibliatudomány szempontjából érdekes lehet megvizsgálni a versben felmerülő kérdéseket a Szentírás fényében. A Biblia sok helyen foglalkozik a szenvedéssel és az élet kérdéseivel. Például a bibliai Ádám és Éva esete rámutat az emberiségbe gyökerező bűnre és annak következményeire a világban.

A patrisztika, azaz az első évszázadok keresztény íróinak művei is relevánsak lehetnek a vers értelmezésében. A patrisztika korai szerzői sokat foglalkoztak az emberi szenvedéssel és az Isteni gondviseléssel. Elmélkedtek arról, hogy miért kell az embernek megtapasztalnia a bánatot és a nehézségeket, és hogyan viszonyul ez Isten szeretetéhez és tervéhez. Ezek a gondolatok segíthetnek az értelmezésben és a költő élményének megértésében.

A skolasztika, azaz a középkori filozófia irányzata, szintén hozzájárulhat a vers értelmezéséhez. A skolasztika rengeteg filozófiai és teológiai kérdéssel foglalkozott, például az emberi szabad akarat és az Isteni előrendelés közötti kapcsolattal. A versben felvetett kérdések nyomán a skolasztikus gondolkodás inspirálhatja az értelmezést, hogy miért kell nekünk megtapasztalnunk a szenvedést és hogy van-e választásunk ezen tapasztalás kapcsán.

Ezen kívül más teológiai nézőpontok is érdekesek lehetnek a vers értelmezésében, például a teódicea problémája, azaz az Isten jósága és az evilág jelenléte kérdése. Az előzőekben említettek mellett érdemes lehet figyelembe venni a költő egyéni vallásos meggyőződését és élettapasztalatait is a vers kontextusában.

A vers elemzése irodalomtudományi szempontból:

Műfaj: A vers egy nemzeti költő, Vörösmarty Mihály által írt költemény, tehát a műfaja költemény vagy lírai költemény.

Témája és motívumai: A vers témája a boldogság keresése és az emberi sors megannyi nehézsége. A költeményben az örömök anyjaként megjelenített vidám kedvvel szemben a komor bú és a unalom nevelt képzetei uralkodnak. Az inség hatására az időtlenül szép és boldog görög művészet szimbóluma, a költészeten keresztül megtestesített Caména sem segít Vörösmartynak megtalálni a vigadást és az élet értelmét. A reménytelen helyzet, az elnyomott való és a lelkébe áradó sötétség az éj jelképeként jelenik meg. A versben a remény és a kétség egymást követi, küzdelem és elkeseredett epedés jellemzi a költőt az igazabb lét után.

Nyelvezete és stílusa: A vers nyelvezete magasztos, költői stílusban íródott. A választott szavak és az átható képek segítségével Vörösmarty erős érzelmi hatást kelt a versben. A ritmus és a rímek pedig fokozzák az érzelmeket és a költemény hangulatát.

Magyar irodalmi összefüggések: Vörösmarty Mihály a 19. századi magyar romantika egyik legkiemelkedőbb költője volt. A szerző hasonlóan érzékeny témákkal foglalkozik, mint a magyar nép szenvedései és küzdelmei, valamint a boldogság utáni vágyakozás. Például, a Himnuszban (1844) is megjelenik az emberi sors nehézségeinek és a boldogabb lét utáni vágyakozásnak a témája.

Nemzetközi szépirodalmi összefüggések: A versben általános, emberi problémák vannak megjelenítve, mint a boldogság hiánya, az örömök anyja és a komor bú közötti kontraszt, az éjjeliség és a világosság szimbolikus jelentése. Ezek az összefüggések általánosan ismertek a nemzetközi szépirodalomban is, és több szerzőnél megtalálhatók, mint például William Shakespeare műveiben vagy Friedrich Schiller és Johann Wolfgang von Goethe műveiben.

Összességében Vörösmarty Mihály "Fut, kerűl engem..." című költeménye nem csak a magyar romantika szép példája, hanem az emberi sors és a boldogság utáni vágyakozás egyetemességét is megmutatja. A versben megjelenő motívumok és az érzelmek erősítik a lírai hatást, és közelebb hozzák az olvasót a költő érzelmeihez és gondolataihoz.