1          

Gőthének szereted magadat mondatni? Legyen hát!
     Csakhogy meg ne feledd: német az, és te magyar.

2          

Gőthe magából irt, holmit te utána leirtál.
     Szólj igazat kérlek, Gőthe, vagy árnya - mi vagy?

3          

Árnyék sem vagy egész, csak lába vagy és feje már nem,
     Egy vagyon, ami tied, s mindened, a lipeszárny.

1829-1834


Elemzések

A vers alapvetően Vörösmarty Mihály és Goethe közötti irodalmi rivalitást fejezi ki. Vörösmarty itt arra utal, hogy Goethe csak önmagából kiindulva ír, míg ő magyar költőként a német költő nyomdokaiba lép. Ez egyfajta büszkeséget és öntudatot fejez ki a magyar irodalom iránt.

A vers első sorában megjelenik a német nyelvű "Goethe" név, amely a magyar költő terére került. Ez a sor talán arra utal, hogy a magyar irodalomnak nincs szüksége Goethe mintájára vagy utánzására.

A második sorban a vers megkérdőjelezi, hogy mit írt valójában Goethe és mit utánoz Vörösmarty. Ez az elgondolás a magyar irodalom és a nemzetközi irodalom összefüggésére utal.

A harmadik sorban található kérdés arra utalhat, hogy Vörösmarty szerint Goethe nem egy teljesen kifejlett költő (csak "lába és feje van"), aki csupán egy vagyonra utal.

A vers végén található dátum (1829-1834) azt mutatja, hogy Vörösmarty költői rivalizálása Goethével több éven keresztül tartott.

A vers irodalomtudományi értelemben azt fejezi ki, hogy Vörösmarty milyen fontos szerepet tulajdonít a nemzetközi irodalomnak a magyar irodalom fejlődése során. Az irodalmi rivalitásnak is vannak kultúrális, nyelvi és közösségi kontextusai, amelyek kihatnak az irodalmi alkotásokra és a költők közötti viszonyokra.

A vers első sorában Vörösmarty Mihály azt írja, hogy Gőthernak szereti magát mondatni. A mai természettudományos szempontból nézve ez arra utalhat, hogy a versben szereplő Gőthe valójában a természettudományos ismereteket, felfedezéseket és előrelépéseket jelképezi. Az, hogy Gőthe német, és Vörösmarty magyar, azt sugallhatja, hogy a természettudományokban elért eredmények és fejlődés nemzetközi és általános jellegűek, amelyek az emberiséget egészében érintik.

A második sorban Vörösmarty azt írja, hogy Gőthe magából írt valamit, amit utána Vörösmarty leírt. Ez lehet arra utalás, hogy a természettudományos felfedezések és ismeretek létrehozását Gőthe képviseli, míg Vörösmarty csak ezeket a felfedezéseket követi és továbbadja. Ez összhangban van azzal a felfogással, hogy a természettudományok folyamatosan fejlődnek és új ismereteket hoznak létre.

A harmadik sorban Vörösmarty azt írja, hogy Gőthe már nem egész, csak lába és feje van meg. Ez lehet arra utalás, hogy a természettudományos felfedezések soha nem teljesek, mindig van még további részlet, amit meg lehet találni és meg lehet érteni. A lipeszárny kifejezés pedig arra utalhat, hogy a természettudományos felfedezések lehetőséget adnak az emberiség számára, hogy magasabbra repüljön és jobban megértse a világot és a természet törvényeit.

Összességében a vers a természettudományos felfedezések fontosságára és folyamatos fejlődésére utal, valamint arra, hogy mindig többet lehet és kell megtudni a világról és a természetről. A mai természettudományos ismeretekkel kapcsolatos legfrissebb felfedezések pedig tovább bővíthetik és pontosíthatják az interpretációt.

A vers első sorában a szerző kijelenti, hogy Gőthétől magát azért utánozza, hogy elmondhassa a saját véleményét. Ebben már megjelenik a vers teológiai szempontból is fontos kérdés: az emberi szabadság és önállóság. Azzal, hogy Vörösmarty utánozza Gőthét, mégis saját gondolatait közli, azt üzeni, hogy ő képes saját véleményt formálni és önállóan gondolkozni.

A második sorban pedig Vörösmarty megkérdőjelezi, hogy Gőthe valójában saját gondolatait írta-e meg, vagy csak azokat leírta, amiket előtte mások már megfogalmaztak. Ez kétségbe vonja Gőthe autonómiáját és eredetiségét. Ebben a versszakban tehát felmerül a kérdés, hogy az ember mennyire képes önállóan alkotni és gondolkodni a teológiai kontextusban.

A harmadik sorban pedig újabb kérdés megfogalmazódik: Vajon Gőthe egész lénye és teljessége az, amit leírt és megalkotott, vagy csak egy része annak? Milyen mértékben képes az ember árnyékává válni a saját alkotásának? Ez a kérdés pedig kapcsolódik a teremtés és az alkotás teológiájához, valamint az emberi teremtési folyamatban való részvételhez.

A bibliatudomány szempontjából talán érdemes lenne a teremtés témáját kibontani. A versben megjelenik az alkotás, az önállóság, valamint a szabadság kérdése. Ezek mind fontos témák a Bibliában is. A teremtés témája, az Istentől való képességek és kiváltságok, valamint az emberi örökség mind központi témák lehetnek az elemzés során.

Ami a patrisztikát illeti, érdekes lehet az emberi gondolkodás és alkotás kérdéseit vizsgálni. A patrisztikában általában az emberi alkotás csak az isteni mű tökéletlenségének kifejeződéseként vagy árnyékaként került szóba, ami mindig csak egy része a tökéletes isteni műnek. Ezzel összhangban lehet értelmezni a vers harmadik sorát, ahol a "lipeszárny" szó az emberi alkotás hiányosságait, korlátait jelzi.

A skolasztika szemszögéből pedig a szabadság és autonómia kérdése állhatna a középpontban. A skolasztikus gondolkodásban az emberi választás és cselekvés szabadsága és autonómiája fontos téma. A versben megjelenő utánzás és alkotás kérdése pedig kapcsolódik az ember szabadságának kérdéséhez. A skolasztikus filozófiában az ember képes önállóan és szabadon gondolkodni, választani és tetteket hozni. Ebben az értelemben tehát Vörösmarty utalhat arra, hogy Gőthe utánzása a saját szabadságának megjelenítése.

Ezen felül persze az elemzés során más nézőpontokat is fel lehetett használni, amelyekhez kapcsolódva további érveket lehetett volna felvetni. Ezek csak néhány példa arra, hogy hogyan lehetne teológiai szempontból értelmezni a verset és milyen összefüggéseket lehetne felvetni a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira alapozva.