Azért, hogy a szabadság
Vérben füröszti zászlaját,
Azért, hogy szent nevére
Hálátlan és gaz vészt kiált,
Ne lássam, oh dicső hon!
Halványan arcodat,
Vagy drágán megfizessék
E halványságodat.
     A sikra, magyarok!
     Fegyvert ragadjatok.
     Hazánkat ujra meg kell váltani.
     E drága föld szinét
     Borítsák szerteszét
     A pártütőknek véres csontjai.

A fondor hatalommal
Rabló, zsivány szövetkezett;
S a nép szivébe mérget,
Undok koholmányt ültetett.
S a nép, melyet szabaddá
Emeltél föl veled,
Most irtó háborút kezd
Oh nemzet, ellened.
     A sikra, magyarok!
     Fegyvert ragadjatok.
     Hazánkat ujra meg kell váltani.
     E drága föld szinét
     Borítsák szerteszét
     A pártütőknek véres csontjai.

Alant apáink sirja
Itt minden rög, fűszál miénk:
Egy ezredéves harcban
Véráldozattal öntözénk.
Magyarok lelke áll őrt
Minden fűszál felett,
Magyarnak lelke, karja
Véd minden porszemet.
     A sikra, magyarok!
     Fegyvert ragadjatok.
     Hazánkat ujra meg kell váltani.
     E drága föld szinét
     Borítsák szerteszét
     A pártütőknek véres csontjai.

Isten, világ itéljen!
Ha vétettünk is valaha,
Kiszenvedénk, s megadtuk
Embernek, ami ős joga.
Zászlónkon a szabadság
S függetlenség ragyog,
Vész és halál reá, ki
Ez ellen fegyvert fog.
     A sikra magyarok!
     Fegyvert ragadjatok.
     Hazánkat ujra meg kell váltani.
     E drága föld szinét
     Borítsák szerteszét
     A pártütőknek véres csontjai!

1848. július-augusztus(?)