Álom, álom, édes álom!
Altass engem, légy halálom!
Hadd álmodjam Helviláról,
Szép szeméről, szép karjáról,
S ékes arca hajnaláról.

     Álom, álom, édes álom!
Altass engem, légy halálom!
Ah, csak míg te altatsz engem,
Addig nem gyötör szerelmem;
Addig érzem őt ölemben,
Addig állok véle szemben,
Ah csak addig nem tudom, hogy
Szép alakja por között fogy,
Por között a sírüregben,
És mind mélyen és mélyebben
S romlottabban száll alá.

Ott, hol Rába gyors vizében
Rázza árnyékát a szélben
Két sudár fa, és virágzó
Ágain zeng bús madárszó;
Ott van dísze a világnak,
Helvilája bús Csabának.
Ott van, s nem bocsát magához,
S nem siet föl karjaimhoz,
Hallgassam, vagy kérdjem őt bár,
Nem hall többé, nem felel már -

Álom, álom, édes álom!
Altass engem, légy halálom,
Légy halála életemnek
S élte haldokló szivemnek.

Pest, 1826. január 2.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból nem tartalmaz konkrét információkat vagy utalásokat a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseire. Az első néhány sorban ugyan megjelenik a természettudományban fontos fogalom, az álom, de ebben a kontextusban nem kapcsolódik a mai kutatásokhoz vagy új eredményekhez.

A versben viszont találhatunk olyan elemeket, amelyek természettudományos összefüggésekkel rendelkezhetnek. Például a harmadik strofában említett Rába folyó megnevezése arra utalhat, hogy a költő a természetet használja a szépség és a lírai hangulat kifejezésére. A virágzó ágak és a bús madárszó említése továbbá utalhat a természet érintetlen, vadon állapotára és annak fontosságára.

Azonban fontos megjegyezni, hogy a vers elsősorban az érzelmekre és a lírára összpontosít, nem pedig a természettudományos témákra. A költő fájdalmát és szerelmét fejezi ki a Helvila nevű személy halálával kapcsolatban. A természeti elemek csak a hangulat erősítését és a lírai képek megteremtését szolgálják.

A vers címe "Helvila halálán", ami már önmagában is teológiai szimbólumokat tartalmaz. A Helvila név eredeti jelentése "örök élet" vagy "élet öröme", és a versben egy női személyről van szó, akinek a haláláról van szó. Tehát a vers központi témája a halál és annak kapcsolata a végtelenséggel vagy az örök élettel.

Bibliatudomány nézőpontjából a vers egyértelműen utal a Biblia által tanított örök életre, amely a hívők számára a halál utáni túlélést jelenti. A versben az "álom, álom" kezdő mondatok, valamint a "légy halálom" felkiáltások azt sugallják, hogy a költő számára a halál valamilyen álomszerű állapotot, valamint az örök életbe való belépést jelenti. A versben a költő arra kéri a halált, hogy altassa el és Legyen a halála élete szívének.

Patrisztika nézőpontjából a versben a halál metaforája jelenik meg. A halál általában negatív értelemben van jelen a keresztény gondolkodásban, de a versben a halál inkább nyugalmat és boldogságot hoz a költő számára. Ez eltér a keresztény dogmáktól, ahol a halál a bűn következménye és a szenvedés és a bukás forrása. Tehát a versben a költő talán a halált ideális utópia vagy menedék formájában ábrázolja.

Skolasztika nézőpontjából a versben a halál metaforája jelenik meg a gondolkodásban. Az álom és a halál fogalmai kapcsolhatók a skolasztika dualisztikus filozófiájához, amely szerint a test és a lélek két különálló valóság. A versben a halál által a költő képes érzékelni a szerelmét, még akkor is, amikor az már elhunyt. Ez a gondolat a skolasztika dualizmusába illeszkedik, amely különbséget tesz az anyagi és a szellemi világ között.

A versben megjelenő képek és helyszínek is teológiailag értelmezhetőek. A "Rába gyors vizében" és a "sudár fa, és virágzó ágain zeng bús madárszó" részek lehetnek az Édenkert és a paradicsom ikonikus ábrázolásai. A Helvilának, akit a költő szeret, dísze a világnak, és a vers utolsó részében azt mondja, hogy Hallgassam, vagy kérdjem őt bár, nem hall többé, nem felel már. Ez Isten jelenlétét, vagy az Isten szavára való hallgatást sugallja.

Ezen értelmezések mellett más nézőpontok is megfigyelhetőek, például a költő belső élményei vagy a romantika hatása. Azonban az álom és a halál költői megjelenítése a versben számos teológiai összefüggést hordoz a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjairól nézve.

A vers Vörösmarty Mihálytól, a 19. század egyik legjelentősebb magyar költőjétől származik. Az irodalomtudományi elemzés során fontos kiemelni a következő összefüggéseket és jellemzőket:

1. Romantika: A vers nyilvánvalóan romantikus hangulatot áraszt. A romantikus irodalomra jellemző a vágyakozás, az álmodozás és a halál motívumainak megjelenése, amelyek mind megjelennek a versben is. Az álmodozó lírai hangulat, a szépséget és a halált összekapcsoló szerelmi elemek, valamint a természeti képek mind romantikus jegyeket tükröznek.

2. Szerelmi líra: A vers központi témája a Halvila nevű személy iránt érzett szerelmi vágy és az ehhez kapcsolódó álmodozás. A költő arról ábrándozik, hogy álmai során Helvilaról álmodhasson és vele lehessen. A szerelmi érzelmek kifejezése, a szépség és ragyogás leírása gyakran előfordul a szépirodalomban, és ebben a versben is jól látható.

3. A természet szerepe: A természeti leírások a versben nem csupán díszítő elemek, hanem hangsúlyozzák a vágyott személy szépségét és isteni jellegét is. A természet idilli ábrázolásával a versekben gyakran megjelenik a romantika keretein belül. Vörösmarty itt Rábával és a virágzó fákkal, madárszóval viszonyítja Helviláját, ezáltal tovább erősítve a lírai hangulatot és a szépség ideálját.

4. Kultúra és műveltség: Vörösmarty a versben Csabáról ír, aki magyar históriából ismert személy, aki szerelmes Helvilába. Ez a költőnek és műveltségnek való hivatkozás, amelyet Vörösmarty gyakran alkalmaz a verseiben. Ez jelzi a költő műveltségét és művészeti tudását, valamint a történelmi és kulturális hagyományok fontosságát a magyar irodalomban.

Az előző elemzések mellett az alábbiak is figyelembe vehetők:

5. Formai szerkezet: A vers egy egyszerűbb szerkezetű költemény, amely sorokból áll és aránylag egyszerű rímeket használ. Ez az elrendezés és forma lehetővé teszi a mondanivaló közvetlen és érzelmi megjelenítését.

6. Konkrét időpont és helyszín: Az időpont és a helyszín megemlítése a versben tovább növeli a lírai hangulatot és a romantikus hatást. A költő a versekben gyakran használ konkrét helyeket és időket, hogy növelje az olvasók empátiáját és érzelmeket.

7. Szerzői intenciók: Mivel ez a vers Vörösmarty egyik korai műve, fontos elemzés szempontja a költő szándékainak vizsgálata és a személyes tapasztalatok befolyása a versekre. Az elemzés során meg kell vizsgálni, hogy a költő milyen élmények hatására írta ezt a verset, és hogyan tükrözi a művészi fejlődést és a későbbi munkássága előképét.

Az elemzés során tehát fontos kiemelni a romantikus hangulatot, a szerelmi lírát, a természeti képeket, a kulturális hagyományokat, a formai szerkezetet, az időpontot és helyszínt, valamint a költő szándékait.