Miért jelensz meg álmaimnak
A déli tájak völgyiből?
Oh lány, mosolygó ajkaiddal
Miért jelensz meg álmaimnak,
Ki tőlem ébren elhajolsz? -
A legvidámabb hajnal arcidon,
Szemedben a szép csillagok sugára,
Ruháid ezüstös fellegek
Az est fuvalmán ringadozva:
Így jősz keservim éjjelén,
Szebb, mint szerelmek asszonya,
Nyájasb az égnél, a földnél kegyesb;
Jősz, s rám hajolván karjaid,
Rám tündökölvén tűzszemed,
Elűzöd éjét bánatimnak,
Apasztod árját könnyeimnek,
S víggá varázslod éltemet. -

De hol vagy? Ah csak álmaimnak
Jelensz meg, eltűnsz álmaimmal
A déli tájak völgyibe.
Pirúlni látom a hajnalt, egén
Ragyogni ékes csillagát;
De Helvilát, az édes ajkút
A szép egek szinén, a csillagok
Sorában, a gyors fellegek közt,
Ah nem találom, nem, sehol.
Boríts el, álmok éjjele,
Boríts el inkább engemet,
S burkolj sötétes fátyolodba,
S te jőj el égi kellemedben,
Oh jőj megint el, kedvesem!
És rám hajolván karjaid,
Rám tündökölvén tűzszemed,
Tedd végtelenné álmomat!

Görbő, 1822-1823


Elemzések

A vers elsődleges tematikája a szerelem és a vágy. Az első részben a költő arról álmodik, hogy egy lány megjelenik álmaiban, és szépségével, mosolyával varázsolja el. A lány vonzóvá válik számára azzal, hogy a legvidámabb hajnal arcának, csillagoknak fényében tűnik fel, szinte a természet részévé válik ruháival és a ködös időben ringózó felhőivel. A lány szinte mint egy istennő jelenik meg, aki elűzi a keservet, a bánatot és a könnyeket.

Azonban a második részben a költő arra panaszkodik, hogy ez a lány csak álmaiban jelenik meg, és valóságban eltűnik. Ő igyekszik megpillantani a hajnalt az égen, a csillagokat, de Helvilát, akit vágyik látni, sehol nem találja. Ezért inkább arra kéri az álmok éjét, hogy borítson el és hozza el újra a lányt álmában. A vers végén pedig hosszú álomra vágyik, amelyben Helvila rám hajló karjaival és tűz szemével tündököl.

A vers csak kevéssé kapcsolódik a mai természettudományhoz, mivel elsősorban az érzelmekre és az álmokra fókuszál. Azonban az álmokkal és az éjszakával való kapcsolata, valamint a természeti elemek (csillagok, felhők) említése időszakosan összekapcsolható a mai asztrofizika vagy az időjárás kutatásokkal. A versekkel való kapcsolata a természettudománnyal inkább a szimbolikus vagy érzelmi szinten értelmezendő, ahogy ezeket a természeti jelenségeket a költő a szerelemmel és a vágyakkal párosítja.

A vers Vörösmarty Mihály "Helvilához" című alkotása. Az alábbiakban elemzem a verset irodalomtudományi szempontból, figyelembe véve mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén lévő összefüggéseket.

1. Versformai jellemzők: A vers egy kérdés-felelet struktúrában van megírva, ahol az első és a második versszak egymástól független, de stilisztikailag és tartalmilag hasonló kérdéseket tesz fel. A verset tropusok (szimbólumok, hasonlatok) és ritmusos verselés jellemezik. Ez a versformai megoldás a romantikus irodalomban és a magyar középkori szerelmi lírában is gyakori volt.

2. A műfaj: A vers egy szerelmes líra, amely gyakori műfaj a világirodalomban, és számos híres szerző (pl. Petrarcha, Shakespeare) alkotott hasonló témájú műveket. A téma szerinti besorolása a romantika körébe tartozik, amely a 19. században népszerű volt.

3. Szerelmi és természeti motivációk: A versben a lírai én egy szerelmi viszonyban elhagyott férfi ábrázolására összpontosít. Az elhagyott szeretett nő esélyt ad a lírai énnak, hogy álmaiban találkozzon vele, és boldogságot találjon abban a pillanatban. Az álmodozás és az álom fontos motívumok a romantikus irodalomban.

4. Szereplők és helyszín: A "Helvila" versben bemutatott női alak a romantikus irodalomnál gyakori "életideál" típus, aki csodálatos, szép és inspiráló. A nő jelenléte és távolléte közötti ütközés a romantikus irodalomban előforduló költői konfliktus. A helyszín a természet és a táj romantikus leírása, ami a belső érzelmek kifejezésének egyik kifejező eszköze.

5. Szimbolizmus, képi világ: A versben számos képes szókép található, amelyek segítenek a lírai érzelmek kifejezésében és az atmoszféra megteremtésében. Az ezüstös felhők, a szép csillagok sugara és a tündöklő tűzszemek a romantikus életöröm és boldogság szimbólumai lehetnek.

6. Hangulat, érzelem: Az elhagyottság és a bánat érzése meghatározó ebben a versben, de a szerelmi boldogság és az áldozatvállalás is megjelenik. A romantika idején gyakran jelennek meg ilyen ellentétek a költészetben.

Összességében a vers Vörösmarty Mihály "Helvilához" című alkotása nagyon gazdag és sokrétegű szöveg, amely elemeket mutat a magyar és a nemzetközi romantikus irodalomból. A versben megjelenő motívumok, képanyag és forma mind hozzájárulnak a romantikus élmények kifejezéséhez és a lírai én érzelmi világának bemutatásához.

A vers a teológiai szempontból értelmezhető az emberi kapcsolatok és az isteni jelenlét témájaként. A költő egy női alakot, Helvilát keresi álmaiban, akiről azt gondolja, hogy feltölti életét örömmel és boldogsággal. Helvila megjelenésével a költőnek látszólag eltűnnek a gondjai, és teljesen magával ragadja a nő által képviselt szépség és szeretet.

A versben a Biblatudomány nézőpontjából a legfontosabb szempont az, hogy a költő a nőt az éghez köti. A szép csillagok sugaraival és az ég és föld között ringatózó felhőkkel való összehasonlítások arra utalnak, hogy a költő számára Helvila isteni kapcsolatot képvisel, és őt az Isten által küldött boldogságként éli meg. Ezt támasztja alá az is, hogy Helvila eltűnése után a költő az álmaiba menekül, és onnan várja, hogy újra megjelenjen.

A Patrisztika szempontjából azonban felmerülhet, hogy a költő félreérti a valódi isteni jelenlétet. A Patrisztika idején hangsúlyozták az Istennel való személyes kapcsolatot, az Istennel való párbeszédet és az ő iránta való állandó igényt. A költő azonban Helvila személyében egy külső forrást keres, és a boldogságot egy konkrét személyhez köti, ami a patrisztikus teológia szerint hibás megközelítés lehet.

A Skolasztika szempontjából azt lehetne felvetni, hogy a költő képes lenne magasabb szintre emelkedni az élményeiben, és felismerni az Igazságot. A skolasztikus teológia hangsúlyozta az értelem szerepét az Istennel való kapcsolatban, és az érzelmeket és az élményeket az értelemmel kellett összhangba hozni. A költő érzelmi elragadtatása és álmokba menekülése azonban lehet, hogy nem elegendő a teljes valóság megismeréséhez és megértéséhez.

Más nézőpontból nézve pedig azt lehet mondani, hogy a versben a költő a boldogságot és a szeretetet egy női alak személyében képzeli el. Ez egy univerzális és időtlen történet lehet az emberi vágyról és az érzelmek erejéről, amelyet minden korban meg lehet érteni és át lehet élni.

Összességében a vers összefüggései a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is megfigyelhetőek, és különböző teológiai aspektusokat vonhatunk le belőle. Azoknak, akik úgy gondolják, hogy az igazi boldogság és szeretet Istentől származik, az álomképeken keresztül megmutatja, hogyan lehet az emberi élményeket és kapcsolatokat isteni jelenléttel és ajándékkal kapcsolatba hozni. Azoknak viszont, akik a személyes kapcsolatot és az értelem szerepét hangsúlyozzák a vallásban, a vers egy félreértést és egy külső forráshoz való túlzott ragaszkodást jelenthet.