IFJÚ |
1 Vesszen el a hűség tapodója, törüld ki alakját; Aki hived, kedveld, aki lemonda, feledd! |
|
LEÁNY | Hagyj; ki feledni tanít, maga is tud
lenni felejtő. És soha hű szerető nem lehet, aki felejt. |
|
IFJÚ |
2 Ily, későn s egyedűl oh lányka hová viszen útad? Ód magad, elvesz az éj, s csillagi sorba emel. |
|
LEÁNY | Bár tenné, ragyogó lennék, s kék
völgyi virágra Szép harmat gyöngyöt sírna le égi szemem. Az legalább mikor eljőnék a fátyolos éjjel, Hívem lenne talán, s visszamosolygna reám. |
|
IFJÚ | Oh mért nem vagyok én a völgynek
gyenge virága? Kék ölem a gyönggyel visszamosolygana rád, S mindaddig szomorúságban kis száron epednék, Míg hozzám örökös búm nem idézne alá. Akkor örültömben megszünném lenni virágszál S téged csillagomat kötne szivemre karom. |
|
IFJÚ |
3 Búsnak kellene oh nevetőke Olívia lenned; Mert minden kedvem vég temetője te vagy. |
|
LEÁNY | Oh ne sokald e kis vígságomat ifju, s
ne vádolj, Hogy vigságomban gyász temetődre találsz. Víg vagyok, és szomorú, mint a sír zsenge tavaszkor. Künn tavasz éke virít, benn telek árnya borong. |
|
IFJÚ | Igy te ha jól értlek, bel lángtól
szinte beteg vagy S ép rózsáid alatt bujdosik a szerelem. |
|
LEÁNY | Nincs szerelem többé, s e szív rideg
álmait őrzi, Melyeken a multnak gyenge világa remeg. |
|
IFJÚ | Nem hiszek a szónak; szemeid szép
hangja beszélőbb, Ebben az égő szív tűköre másra mutat. |
|
LEÁNY | El ne gyötörj, titkom mélyen van
zárva magába. Vesztő szív örömest zárja, nem oldja baját. |
|
IFJÚ | Gyenge virág s máris vesztettél volna
leányka? Vajmi korán van még vesztened, égned elég. |
|
LEÁNY | A szerelem ragadó szélvész, ha nem
őrözi hűség. Vesszek-e hűtelenért szélveszek árjaiban? |
1828 első fele