Nyájas szerelme szűz Jolám szivének,
Ha ömlesz át az édes ajkakon,
Ha fognak égni csókid arcomon,
A rég kivántak, szép szád csattanási?
O mint ohajtám gerjedő tüzemben,
Hogy benned oltsam lobbanásait;
O mint esengék, hogy kivánatimnak
Benned legyen határa s vége is,
S lánggal tapadt a vágyó szem valódba:
Nyugtot vadásztam hószín melleden,
Csillám szemednek ép sugáriban,
Az ifjú termet mozdulásiban,
Élettel ömlő szózatod dalában,
És ami bájoló volt mindenütt;
De nyugtatót nem, több vágyást szereztem,
S jobban hevültek vérem kényei. -
Adj csókot, oh az elsőt életemben!
Ha tudsz szeretni, szánj meg, adj Jola.
S ha visszakéred, csókká ömlöm át,
Oly hevessé, mint a déli nap,
S ez mind tiéd lesz, - csak tiéd, Jola!

Börzsöny, 1822


Elemzések

A vers természettudományos szempontból nagyon kevés információt tartalmaz, így a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel való összefüggések megtalálása nehézkes. Azonban néhány olyan elem van a versben, ami kapcsolatot teremthet a természeti környezettel és az emberi érzékekkel.

Az első sorban a "szűz Jolám szivének" megfogalmazás kapcsolatot teremthet a szív szervével, ami a mai napig a kardiovaszkuláris rendszer részeként tanulmányozott terület a biológiában. A második sorban szereplő "édes ajkak" a szájüreggel hozható kapcsolatba, ami a táplálkozással, a hangképzéssel és az ízleléssel áll összefüggésben. Ezenkívül a harmadik sorban említett "csókid arcomon" a bőrt érintő érzeteket hozhatja szóbá, ami az érzékelést és a bőr biológiáját vizsgálja.

A versben sok ismétlés található a tűz és a láng kifejezésekkel kapcsolatban. Ezek a szavak lehetnek összefüggésben az érzékekkel és a tapasztalható mértékkel (hőmérséklet) is, és korrelálhatnak a tűz biológiai jelentőségével, amely az energiatermelésért és az élettanilag fontos folyamatokért felelős a szervezetben. Emellett a "csillám szemednek ép sugáriban" szókapcsolat a fény tanulmányozására és a vizuális érzékelésre utalhat.

A versben említett "vágyó szem valódba tapadása" átvitt értelemben lehet értendő, de összefüggést teremthet a szemészet és az optikai vizsgálatok területével is. Az "ifjú teremet mozdulásiban" és az "élettel ömlő szózatod dalában" szófordulatok a testmozgáshoz és a beszédhez, kommunikációhoz kapcsolódhatnak, amelyek az emberi anatómiához kapcsolódnak.

A hevesség és a déli nap metaforája a természetben található folyamatokhoz, például az évszakokhoz és az időjáráshoz kapcsolható.

Összességében a vers kevés olyan konkrét elemet tartalmaz, amelyek közvetlenül az aktuális természettudományos felfedezésekhez kapcsolódnak. Azonban a természeti környezet, az emberi érzékek és a biológiai folyamatokhoz, valamint a fizikai jelenségekhez való metaforikus kapcsolatok megtalálhatóak a versben.

A vers teológiai szempontból többféleképpen is értelmezhető. Az alábbiakban az egyik lehetséges értelmezést mutatom be, hangsúlyozva a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontokat is.

A versben megjelenik a szerelem és vágy motívuma, amelyben az emberi vágyak a vallásos elemekkel is átitatottak. A szerelem Istenhez hasonlító szabad és önzetlen szeretetet jelent, amely a vallási tapasztalásban is fontos szerepet játszik. A szerző megemlíti Jolát, aki a szerelem tárgya és a versben megtestesíti az ember vágyát az örömre és boldogságra.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő szerelem és vágyak a Bibliában is visszaköszönnek. Például, az Énekek éneke (a Biblia része) több fejezete is a szerelmi vágyról és a szeretetről szól. Az édes ajkak említése megidézi a bibliai helyeket, ahol az édes ajkak lélekről, bölcsességről és örömről beszélnek. A szerelem és vágy motívumai ezáltal vallásos értelmezést kapnak.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenő szerelem az Istennel való egységre való vágyat is képviseli. A patrisztikus gondolkodók a lelki tökéletességre, az Istennel való egységre törekvést hangsúlyozták, amely azt jelentette, hogy az ember törekedjen az Istennel való szoros kapcsolatra és szeretetre. A versben megjelenő vágyak és az azokat körülvevő vallásos elemek tehát a patrisztika gondolkodására utalnak.

A skolasztika szempontjából a versben megjelenő vágy és az az irányultság, hogy az ember az objektummal (Jolával) egyesüljön, összhangban van a skolasztika gondolkodásmódjával. A skolasztikus filozófiában a vágyak az elme és a test közötti kapcsolatot képviselik, és az ember a részekből való egységre (unio) törekszik. A versben a vágy iránt Jola iránt tehát a skolasztika nézőpontjában az unióra és az egységre való törekvést is értelmezhetjük.

Mindezen szempontok mellett más értelmezések is lehetségesek. Például az is, hogy a versben megjelenő szerelem és vágyak egyszerűen az emberi érzelmi tapasztalattal kapcsolatosak, és nem feltétlenül köthetőek teológiai vonatkozásokhoz. Ez a vers talán egyszerűen csak az emberi szerelem és vágyak szépségét és szenvedélyességét tárja elénk.

A vers irodalomtudományi szempontból a romantika korszakába sorolható. A romantika jellemző sajátosságai itt is megfigyelhetőek: erős érzelmek, szenvedély, vágy és gyönyör, a természet és az emberi érzelem közötti kapcsolat kifejezése.

A vers a szerelem és vágy témáját dolgozza fel. Az első négy sorban a költő a vágyát és szerelmi érzelmeit fejezi ki, mélyre hatoló vágyódással és egyfajta forrósággal. Ezzel a részlettel a lírai én három érzékszervre – a hallásra, az érintésre és a látásra – utal, hogy kifejezze, milyen erősen vágyna az újdonsült szerelmének a testi és érzelmi jelenlétére.

A versben megjelenik az akadémizmus nyomása is, hiszen a költő a tradicionális lírai szerkezetet követi, és megmarad a rímképletek és a verselés szabályainak betartása mellett. Ez részben a költő korát és az akadémikus elvárásokat tükrözi, amelyeket Vörösmarty gyönyörűen és tehetségesen alkalmaz.

A költő a versben használ szimbólumokat és képek, melyeket a romantika berkeiben felhasználnak. Például a "hószín mell" szimbolikus értéket kap, mely a tiszta és ártatlan szerelemre utal. Az "ifjú termet mozdulásiban" és az "élettel ömlő szózatod dalában" kifejezések erős vizuális képet festenek le a tárgyalt nőről, amelyek mélyebb érzelmeire és lelkének erejére utalnak.

A vers a vágyódás és az érzelmek játékán keresztül ábrázolja a szerelem erejét, a szerelmi kérés mellett kifejezi a költő hatalmas szenvedélyét és a vágynak a képekkel, szimbólumokkal és a verbális hangsúlyokkal való megsokszorozását.

A vers magyar irodalom szempontjából is jelentős, hiszen Vörösmarty Mihály egyik legismertebb és legelismertebb költője. Ezenkívül maga a vers is része a magyar irodalom klasszikus kánonjának.

Nemzetközi összefüggések tekintetében a vers számos romantikus elemet tartalmaz, amelyek megtalálhatóak más országok romantikus irodalmában is. A szenvedélyes és érzelmes kifejezésmód, a természethez és érzelmekhez való mély kapcsolódás közös vonások a romantika más országainak irodalmával. A romantikus irodalomban a szerelem és a vágy általában gyakran előforduló témák, így a költemény ebben az értelemben hozzá illeszkedik a nemzetközi romantikus irodalmi hagyományhoz.