Ki mondja meg, mit ád az ég?
Harag, káromlás volt elég;
Gyülöltünk mint kuruc, tatár,
Bánkodtunk mint a puszta vár;
Ügyünk azért
Sikert nem ért.
Pedig neked virulnod kell, o hon,
Lelkünk kihalna hervadásodon.

Hát félre bú és gyűlölet!
Vagy bár gyülöljünk szellemet,
Azt, mely közöttünk lakozott,
És eggyé lenni nem hagyott:
E gyülölet
A szeretet.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Túl és innen sok késő századon.

A gyülöletnél jobb a tett,
Kezdjünk egy újabb életet.
Legyen minden magyar utód
Különb ember, mint apja volt.
Ily áldozat
Mindig szabad.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Vagy szégyen rögzik minden fiadon.

Mi tilt jobbakká válnotok?
Ha eddig pazaroltatok,
S idő, ész, pénz elszóratott
Megvenni a gyalázatot:
Elég az ok
Javulnotok.
Mert még neked virúlnod kell, o hon,
Bár bűneink felhőznek arcodon.

A verseny nyilt, a nemzet él,
Ha egy jobb tagja sem henyél,
Jut ember és kéz, munka, vér;
Mi volna az, mit el nem ér?
S legyen dicsőbb,
Ki tettre főbb.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Ragyogva hírben büszkén, szabadon.

Itt még e föld, mély sírjaiból
Az elhúnyt ősök lelke szól.
Munkát reá s szabad kezet:
Dicső kert lesz a sír felett,
Zöldelni fog
Bérc és homok.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Miért volnál az éggel oly rokon?

Mit a müvészet, tudomány
Csodásat, üdvöst hagy nyomán,
Adjuk meg e hazának azt
A hervadatlan szép tavaszt.
Mult és jövő
Igy egybe nő.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Fölül időn és minden sorsokon.

Vagy nincs erőnk? Az nem lehet:
Ártunk egymásnak eleget.
Lesz költő, szónok és vezér,
És tudomány, mely eget ér;
De tisztelet
A gúny helyett!
Mert még neked virulnod kell, o hon,
A szellemek kincsével gazdagon.

Fut, fárad a sok idegen.
Miért? hogy tápja meglegyen,
S mi tőlük várjuk a csodát
Fölékesítni e hazát?
E jog nekünk
Szent örökünk.
És még neked virulnod kell, o hon,
Vérünknek lángja ég oltárodon.

Kié e hon, ha nem miénk?
Ha érte mindent megtevénk,
Ha tiszta kézzel áldozánk,
S lettünk, mi eddig nem valánk:
Nincs hatalom,
Mely visszanyom.
És még neked virulnod kell, o hon,
Mert isten, ember virraszt pártodon.

1847 eleje


Elemzések

A vers teológiai szempontból azzal kezd, hogy a mennyek határától, az ég határától kérdi, hogy mi ád az ég. Ez arra utal, hogy a versben a transzcendens hatalom iránti keresés és az emberi helyzet megértése áll a középpontban. A következő sorokban a versek megemlítik az emberi gyűlöletet és haragot, amelyeket a történelemben tapasztaltunk, mint például a kurucok vagy a tatárok. Ez az állandó gyűlölet és harag a versek szerint nem hozott sikert a nemzet számára.

A bibliatudomány nézőpontjából a versben megjelenő érzelmek és az emberi cselekedetek közötti kapcsolatot figyelhetjük meg. A versek azt sugallják, hogy az emberi cselekedetek befolyásolják a nemzet sorsát, és a szeretet nagyobb erejű, mint a gyűlölet. Ez a gondolat részben a Bibliában megtalálható tanításokra vezethető vissza, amelyek arra ösztönzik az embereket, hogy szeretettel és egységben éljenek egymással.

A patrisztika nézőpontjából a versek eszkatologikus jellege és a nemzet felemelkedésének ígérete jelentős. A versek kifejezik a reményt, hogy a nemzet képes felépíteni egy jobb jövőt, és hogy a következő generációk "Különb ember"ek lesznek, mint az előzőek. Ez a gondolat a patrisztika optimizmusához és hitéhez kapcsolható, amely szerint a megváltás és az újjászületés mindig lehetséges.

A skolasztikus nézőpontból a versek arra összpontosítanak, hogy az emberek felelősek a cselekedeteikért és döntéseikért. A "verseny nyilt, a nemzet él" sor a versben rámutat arra, hogy minden egyes embernek szerepe van a nemzet felemelkedésében. A skolasztikus filozófiában a felsőbbrendű értékek elérése szorosan összekapcsolódik a társadalmi közösségek és az emberi cselekedetek felelősségével.

Összességében a vers az emberi felelősség, az emberséges cselekedetek és a szeretet erejének hangsúlyozásával foglalkozik. A bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontok segíthetnek megérteni a versben megjelenő gondolatokat és azok összefüggéseit a vallással és a teológiával. A bibliai, patrisztikai és skolasztikus elmélkedések és tanítások mellett a vers felvetheti a nemzet jelentőségét, a nemzeti identitás és összetartozás fontosságát, valamint a vallás és a nemzetközi kapcsolatok kapcsolatát.

Ez a vers a XVIII. századi magyar társadalommal és politikával foglalkozik, és többféle természettudományos összefüggést is felvet. Az alábbiakban részletesen áttekintjük ezeket a szempontokat:

1. Az időjárás és az élettan: A vers elején a "mit ád az ég?" kérdése felveti az éghajlat és az időjárás szerepét. Az éghajlati viszonyok befolyásolják az emberi életkörülményeket és az egész társadalmat. Emellett a "lelkünk kihalna hervadásodon" kifejezés utal az élettani szempontokra, a szellemi vagy lelki hanyatlás testi jeleire.

2. Az emberi viszonyok és a társaságbiológia: A versben szereplő "kuruc" és "tatár" szavak a történelmi politikai eseményekre utalnak, és megjelenítenek egyfajta társaságbiológiai felfogást. Ezen keresztül az emberi társaságban előforduló harag, gyűlölet és szeretet viszonyaival és hatásaival foglalkoznak. Ezek az emberi viszonyok az evolúciós pszichológia és a szociobiológia szempontjából is érdekesek.

3. Az emberi cselekedetek és a környezet: A versben szereplő "pazaroltatok", "ész, pénz elszóratott" kifejezések felvetik a környezeti hatások és az emberi tevékenységek kölcsönhatását. Az emberi települések és a mezőgazdasági tevékenység hatása a természetre és a társadalomra szintén érdekes természettudományos kérdéseket vet fel.

4. Az öröklődés és a fejlődés: A versben szereplő "Legyen minden magyar utód / Különb ember, mint apja volt" kifejezés az emberi evolúció és az öröklődés témájával foglalkozik, valamint az emberi társadalom fejlődésére vonatkozik.

5. Az emberi tevékenység és a technológiai fejlődés: A vers végén szereplő "Legyen dicsőbb, / Ki tettre főbb" kifejezés arra utal, hogy az emberi tevékenység és a vágyakozás a fejlődésre és a technológiai fejlődésre is hatással van. Ez felveti a tudományos kutatások és a technológia szerepét a társadalom fejlődésében.

Összességében a versben felvetett szempontok és kérdések bizonyos kapcsolatban állnak a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és kutatásaival. Az emberi társadalom, az evolúció, az öröklődés és a környezeti hatások még mindig aktuális témák a természettudományokban, és továbbra is központi szerepet játszanak a társadalom és a természet kölcsönhatásaival foglalkozó kutatásokban.

A vers a magyar irodalomban a XIX. században, a reformkor idején jelent meg, amikor a nemzeti öntudat erősödése és az önálló magyar kultúra kialakítása volt a fő cél. Vörösmarty Mihály JÓSLAT című verse is ezt az üzenetet közvetíti.

Az első négy sor a magyar történelem múltjára utal. A kurucok és tatárok elleni harcokat idézi fel, amelyek a magyarok számára fájdalmas és vesztesek voltak. Ezzel Vörösmarty a nemzeti identitás fájdalmaira utal, amelyekre rámutat és ezáltal az olvasó ügynökké válik a nemzeti büszkeség felébredése iránt.

A következő rész szól az egység fontosságáról és a gyűlölet elengedéséről. Vörösmarty felhívja a figyelmet arra, hogy a szeretet az, ami lehetővé teszi a nemzet virágzását és túlélését. Ez az üzenet a világban is általánosan érvényes, hiszen az egység és a szeretet kezdeményeződése sok problémát és konfliktust tud megoldani.

A harmadik részben Vörösmarty az új generációhoz fordul, és arra kéri őket, hogy jobb emberekké váljanak az elődeiknél. Ez arra utal, hogy az előző generációknak voltak hibáik és problémáik, és a következő generációnak kell fejlődnie és megoldani azokat.

A negyedik részben a vers több filozófiai témát érint, például a bűnbánatot és a megújulást. Vörösmarty arra kéri a magyarokat, hogy ne csak bűnbánatot és sajnálatot érezzenek, hanem tegyenek is lépéseket a javulás érdekében. Ez a gondolat az emberi lélek fejlődéséről és a spirituális növekedésről beszél.

Az ötödik rész a verseny és a munka jelentőségére utal. Vörösmarty azt mondja, hogy ha a magyarok keményen dolgoznak és versengenek, akkor büszkék lehetnek nemzeti hőseikre és eredményeikre. Ez magában foglalja a művészetet, a tudományt és minden területet, ahol a nemzet kiemelkedhet.

A hatodik részben Vörösmarty a múlt és a jövő összekapcsolódásáról beszél, amely a nemzetre vonatkozik. A sírok és az ősök emléke a múltat jelképezi, míg a munka és a szabad kezek a jövő fejlődését és virágzását jelképezik. Így a nemzet mindig emlékezni fog a múltra, de tervez és épít a jövőben.

A hetedik részben Vörösmarty a kultúra és a tudás jelentőségéről beszél. A müvészet és a tudomány hagyományai arra valók, hogy gazdagítsák és meghosszabbítsák a nemzet létezését. Ez a gondolat mind a magyar irodalomban, mind a nemzetközi irodalomban releváns, ahol az írók és az alkotások hagyományait tiszteletben tartják és továbbra is újakat hoznak létre.

A nyolcadik részben Vörösmarty arra kéri a magyarokat, hogy ne függjenek az idegenektől, hanem számítsanak saját erőforrásaikra és képességeikre. Ez a gondolat a nemzeti függetlenségről és az önállóságról szól, amely minden nemzet irodalomában jelen van.

Az utolsó részben a vers azt fejezi ki, hogy a hazánk mindannyiunké, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy megóvjuk és fennmaradjon. Ez a rész a nemzet és az isten közötti kapcsolatra is utal, ami az összetartozás és a nemzeti hovatartozás érzését erősíti.

Összességében Vörösmarty Mihály JÓSLAT című verse a magyar irodalomban és a nemzetközi irodalomban is fontos üzeneteket közvetít, például a nemzeti büszkeség, az egység és szeretet, az új generáció fejlődése, a munka és a verseny fontossága, a kultúra és a tudás ereje, a függetlenség és a haza szeretete.