Nagy volt ő s nagysága miatt megdőlnie kellett;
     Ég és föld egyaránt törtek elejteni őt:
Tűrni nagyobbat irígy lőn a sáralkatu ember,
     S tűrni hasonlót nem bírtak az istenek is.

1833


Elemzések

A vers Vörösmarty Mihály Napoleon című műve. Ez a vers egyik lehetséges értelmezése az, hogy a szerző Napoleon hatalmas nagyságáról és bukásáról beszél.

A versben megjelenik az ellentét az emberi és az isteni világ között. A vers elején Vörösmarty arról ír, hogy Napoleon nagysága miatt végül megbukott. Az "Ég és föld egyaránt törtek elejteni őt" sor sugallhatja, hogy mind az istenek, mind az emberek megpróbálták megdönteni Napoleont.

Az "irígy lőn a sáralkatu ember" sorban a szerző arra utal, hogy az emberek irigylik Napoleon nagyságát. Ez arra utalhat, hogy Vörösmarty szerint a közönséges ember nem tudja elviselni azt a nagyságot és befolyást, amivel Napoleon rendelkezett.

A vers rövid és tömör, csak négy sorból áll. Az időpont, "1833", a vers alján azt sugallhatja, hogy ez az év lehetett a vers írásának időpontja.

A vers nem tartalmaz konkrét utalást sem a magyar, sem a nemzetközi szépirodalomra. Azonban egyes elemeiben lehetnek hasonlóságok más művekkel, például a nagyság és bukás témájában.

Összességében a vers egyik fontos témája a nagyságról és bukásról szól. A szerző Napoleon példáján keresztül mutatja be, hogy még a legnagyobbak is meghajolhatnak a sors előtt.

A versben Vörösmarty Mihály Napoleonról szól, és nagyságát, hatalmát, valamint bukását emeli ki. A természettudományos szempontból nézve a következő elemekre lehet kitérni:

1. Hatalmasnak, nagynak és erőteljesnek írja le Napoleont, ami a mai anatómiai és fizikai ismeretekkel kapcsolatban is értelmezhető. A fizikai erejét, az erőszintjét a modern tudomány már részletesen kutatja és értelmezi.

2. Az első sorban a "megdőlnie kellett" kifejezés azt sugallja, hogy a nagysága, hatalma nem volt fenntartható, valamilyen okból bukott el. Ezt a mai evolúciós biológiai, környezeti tényezőkkel vonhatjuk össze. Az ökoszisztéma, amelyben Napóleon tevékenykedett, lehetett túlzottan instabil vagy nem volt alkalmas a hosszú távú előrelépésre és fejlődésre.

3. A második sorban az ég és a föld kifejezések azt sugallják, hogy a természet (az égi és földi erők) is megpróbálta megdönteni Napoleont. Ez a kifejezés hasonló lehet a katasztrófafizikában vagy az asztrofizikában található jelenségekhez, például a természeti csapásokhoz és az aszteroida- vagy kozmikus becsapódásokhoz.

4. A harmadik sorban a "sáralkatu ember" és az istenek említése szintén érdekes, és a mai pszichológiai és vallástudományi ismeretekkel kapcsolatba hozható. Az emberi természet törvényszerűen irigykedik a nagyobb hatalomra és sikerekre, míg az istenek képtelenek lennének megérteni vagy elfogadni egy olyan embert, aki túl nagyra nőtt vagy túllépi határaikat.

Összességében a vers több dimenzióban értelmezhető és összekapcsolható a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. Ezek az elemzések az evolúciós biológiától a környezettanig, fizikától a pszichológiáig terjedhetnek.

A vers elején megemlített Napoleon, aki hatalmas hatalommal rendelkezett, mégis elbukott. Ez a bibliai eseményekkel is összefüggésbe hozható, hiszen sokszor a Biblia Isten büntetését mutatja meg hatalommal rendelkező uralkodók esetében. A vers második sorában utalást találunk a menny és föld közötti harcra, amely a bibliai eseményekben is megjelenik, hiszen Isten és a gonosz között állandó küzdelem van.

A bibliatudomány szempontjából a versben megfogalmazódik az ember és az istenség viszonyára vonatkozó kérdés. Az embernek képesnek kell lennie tűrni a szenvedéseket és a nehézségeket, míg az istenek – tehát Isten – is képesnek kellene lenniük ugyanezekre a dolgokra. Ez a gondolat azért jelentős, mert a Biblia sokszor beszél a szenvedésről és azt hangsúlyozza, hogy az embernek tartóztatottnak kell lennie, és elfogadnia kell az élete során kapott kihívásokat és nehézségeket.

A patrisztikus teológia szempontjából a versben megjelenik az emberi gyarlóság és isteni erőtlenség problémája. Az emberi lények hajlamosak az irigységre és a gonoszra, míg az isteni lények(ok) képesek védelmezni magukat és Isten törvényei szerint cselekedni. A versben megjelenő összefüggések tehát kapcsolatba hozhatók a patrisztikus korban is elterjedt gondolkodással, amelynek központi témája az emberi lények és az isteni lét közötti ellentmondás.

A skolasztika nézőpontjából a versben megfogalmazódó összefüggések az isteni és emberi erényekre, valamint az isteni és emberi jellemekre utalhatnak. Az embernek meg kell tanulnia tűrni a szenvedéseket, ami egy erény, míg az istenek sem képesek tűrni hasonlót, ami az isteni jellemek hiányát jelenti. A skolasztika törekedett arra, hogy az isteni létet és az emberi létet filozófiai- teológiai szempontból egyaránt vizsgálja, és a versben megfogalmazódó ellentmondások ezzel a nézőponttal kapcsolatban is elemezhetőek.

Összességében tehát a vers teológiai szempontból különböző összefüggéseket mutat a bibliatudománnyal, a patrisztikával és a skolasztikával is. Ezeken a szempontokon keresztül elemezve a verset az emberi és isteni viszonyt, valamint az emberi és isteni erényeket és jellemeket lehet megvizsgálni.