Bús mogorván ül Petike,
          Ha ha ha!
Péter és bú! a mennykőbe,
          Mi baja?
Anyja kémli hű szemekkel -
          Jó öreg!
Azt gondolja, fiacskája
          Tán beteg.
"Kell galuska, Peti fiam,
          Eszel-e?"
"Dehogy eszem, dehogy eszem,
          Ki vele."
"Kell bor, édes szép fiacskám,
          Iszol-e?"
"Dehogy iszom, dehogy iszom,
          El vele."
"Kell-e sarkantyú csizmádra,
          Petikém!
Kalpagodra toll s mentédre
          Rókaprém?"
"Mit nekem toll, mit nekem prém,
          Sarkantyú!
Ha szivemben, mint a róka,
          Rág a bú!"
"Kell-e könyv, a szomszéd könyve,
          Biblia?"
"Mit nekem könyv, a beszéd mind
          Szó fia.
Egy barátom van nekem csak,
          A halál;
Az, tudom, hogy innen-onnan
          Lekaszál."
"Az egekre! Peti fiam,
          Meg ne halj:
Annyi benned a sohajtás,
          Mint a raj.
Átidézzem tán Juliskát?
          Láthatnád?"
Szól mogorván Péter úrfi:
          "Hol van hát?"

Ármány-adta Péterkéje!
Még mi nem volt a bibéje!
Sem kalapja, sem mentéje,
Sem a sarkantyú zenéje,
Nem kell neki róka málja,
Sem a szomszéd bibliája;
Nem kell neki bor, galuska,
De bezzeg kell a Juliska,
Bár negédes és hamiska,
De vidor, szép és piroska.
Sem ehetnék, sem ihatnék,
Csak Julcsával nyájaskodnék.

"Ej Petikém, szép fiam, hát
          Ez a baj!
Gondom lesz rá, hogy nagyot nőj
          S meg ne halj.
Most takarodj iskolába,
          Rosz fiú!
Meg ne lássam, hogy pityergesz.
          Félre bú!
Iskolában a Juliskát
          Elfeledd:
Isten éltet, tíz év mulva
          Elvehet'd."

1841. január 19. előtt


Elemzések

A versben nem találhatóak olyan elemek, amelyek közvetlenül kapcsolódnának a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. A vers inkább egy lírai mű, amely a fiatalság, a szerelem és a múló idő témájával foglalkozik. Az egész versben az a fő gondolat fordul vissza, hogy a gyermeki érzelmek, mint a szerelem és a barátság, fontosabbak lehetnek az anyagi tárgyaknál és a könyveknél. A vers ezért a személyes érzelmekre, vágyakra és választásokra fókuszál, nem pedig a természettudományos felfedezésekre.

Vörösmarty Mihály "Petike" című verse az irodalomtudomány szempontjából több elemre is koncentrál, amelyek magyar és nemzetközi szépirodalmi összefüggéseket mutathatnak.

1. Műfaj: A vers egy gyermekversek közé sorolható mű, amely a népszerű, könnyedebb irodalmi művek kategóriájába tartozik.

2. Stílus: A versben megtalálhatóak a gyermekversekre jellemző játékos és rímekkel gazdagított szövegelemek, amelyek a 19. század népszerű költői stílusjegyei közé tartoznak.

3. Tematika: A vers témája a gyermeki játék és kaland, amely gyakran megjelenik a magyar és nemzetközi irodalomban is. A gyermeki csínytevések, a szülői megfigyelés és aggodalom egyaránt ismert motívumok.

4. Hangulat: A versben jelenlévő humor és könnyed irónia a korabeli irodalmi trendeket tükrözi. A vidám és játékos hangulat a romantikus irányzatnak a 19. században elterjedt stílusjegyeihez kapcsolható.

5. Figurák: A versben megjelenő Petike és anyja karakterei, valamint a neki szóló párbeszéd a romantikus irodalomra jellemző szerzői beleszólások. Ezek a figurák és párbeszédek szintén megtalálhatók a nemzetközi gyermekirodalomban is.

6. Nyelvezet: A vers egyszerű és közérthető nyelvezetű, amely megkönnyíti az olvasó azonosulását a gyermek főhős érzéseivel és gondolataival, valamint az őt körülvevő világgal. Ez a könnyed, közérthető nyelvezet a kortárs magyar és nemzetközi gyermekirodalomban is megtalálható.

7. Rimaszabályok: A versben használt rímek és rímképletek a tradicionális költészeti technikákhoz kapcsolódnak, amelyek a 19. században elterjedt irodalmi szokásokhoz tartoztak. Ezzel a vers a kor szépirodalmi hagyományait és normáit követi.

Összességében Vörösmarty Mihály "Petike" című verse magyar irodalmi hagyományokhoz és formai követelményekhez igazodik, ugyanakkor a gyermekirodalom nemzetközi jellegzetességeit is felvonultatja. A könnyed, játékos hangulat, a humora és a gyermeki érzések megjelenítése pedig a gyermekirodalom és a romantikus irodalom általános tendenciáként is értelmezhető.

A vers egy gyermek, Petike, belső gondolatait mutatja be. Petike szomorúan ül, és az anyja megkérdezi tőle, mi a baja. Petike nem akar semmit enni vagy inni, és azt mondja, hogy a szívét a bánat rágja. Az anyja különböző tárgyakat kínál neki, mint galuskát, bort, sarkantyút és könyvet, de Petike ezeket elutasítja. Ő úgy érzi, hogy csak a halál a barátja, és hogy minden más dolog hiábavaló. Az anya megpróbálja felvidítani azzal, hogy megidézi neki a Juliskát, de Petike azt válaszolja, hogy hol van Juliska.

A vers teológiai szempontból sokféleképpen értelmezhető. Az alábbiakban néhány lehetséges értelmezés található, amelyek kötődnek a bibliatudományhoz, patrisztikához és skolasztikához:

Bibliai vonatkozások: A versben az anya azt kérdezi, hogy Peti meg akarja-e kapni a Bibliát. Petike viszont azt válaszolja, hogy nem érdekli a Bibliák tartalma, mert számára csak a bánat és a halál a fontos. Ebben az értelemben az anya kérdése egy szellemi értelemben tett kérdés lehet, ami azt jelzi, hogy a Biblia mint forrás, nem képes segíteni Petikének megtalálni a boldogságot és a vigaszt.

Patrisztikus szemlélet: A patrisztikus nézőpont szerint az emberi vágyak és az anyagi dolgokhoz való ragaszkodás közvetlenül kapcsolódnak a bűnhöz és a bukáshoz. Az anyának a galuska, bor, sarkantyú és könyv kínálása így lehet, hogy a földi vágyakat és a világi élvezeteket képviseli. Az anya magatartása azt mutatja, hogy nem érti végső soron Petikének a bánat forrását, és a világi dolgok nem képesek megvigasztalni őt.

Skolasztikus nézőpont: A skolasztikához kapcsolódva a versben megjelenő tárgyak és vágyak a hiábavalóságát és véges volta mögötti igazságot tükrözhetik. A skolasztikus teológia hangsúlyozza a végetlent, az abszolútumot és az isteni hiányt. Petike felismeri, hogy ezek a földi tárgyak nem képesek örömet és vigaszt nyújtani neki, mert csak pillanatnyi és múlékony dolgok. Az anya kérdései és ajánlatai így lehet, hogy a hiábavaló földi vágyakat jelképezik, amelyek a végtelen és örökkévaló Istenhez képest nem számítanak semminek.

Ezen nézőpontok mellett a vers további értelmezése is lehetséges. Például a vers megrajzolja azt a képet, hogy Petike teljesen elzárkózik a világtól és az emberektől, és csak egy személynek tart kapcsolatot, a halálnak. Ez a visszahúzódás és a depreszió metaforája lehet, amely rámutat a magányosságra és a reménytelenségre, amelyeket a modern pszichológia is vizsgál. Ez lehet, hogy nem teológiai, hanem inkább pszichológiai megközelítés a vers értelmezéséhez.