I. Stropha
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. |
Oh boríts el engem Szelíden andalodó erő! És jelesítsd énekem, Hogy érdemesen kimerítsem titkaim árját S ím e lelkesedést, tűz - Rendeiben, melyet ébreszt Böcsös tárgya felriadt Hevemnek - vidám tekintetek, ép Tagok, nemes erő, jeles érzemény Ezen kor ékei! |
Antistropha
1. Boldog évek! - az ifjú
2. Kor édes évei! bennetek
3. Kezdi virultát rövid
4. Időre szabott haladása az emberi létnek,
5. S kegyéből az öröklő
6. Mennyei végzetnek, annyi
7. Gyönyörrel fakadnak a
8. Merész, büszke, nyájas kellemek, hogy
9. Varázsaikat a magas érzetek
10. Ki nem kerűlhetik.
I. sor. Epod.
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. |
Elégelhet ennyit Akárki is, s ezek által boldogan élhet, Teljes szerencse kezében! Noha némelykoron Elméje háborog, - oh kellemes Kor mért maradsz el örökre tőlünk, Miként siet Hátra a part a hajózóktól. |
Pest, 1818