Égő szalag
Egy kisded száj határain,
Édes szavak s csókok révpartjain,
Oh szűz ajak!
Mi haszna vagy piros,
Ha meg nem csókolhatlak?
Miért kivánatos
Ha el nem foglalhatlak?
Szamóca is piros
S a gyermek szereti
Piroslik a bor is
S illatja mennyei;
Pirúl a hajnal is
S a rózsa keble láng:
Vadásznak az mi kéj,
S ez mint mosolyg reánk!
Van vérszín drágakő,
Van bársony is veres,
Mit embercsontokon
Sok büszke szív keres.
Én másnak meghagyok
Akármi örömet,
Szamócát, drágakőt,
Rózsát s ki mit szeret.
Miattam tartsa meg
Király vérbíborát,
Helyettem költse el
A jó bort jó barát:
Nekem rajtad derűl
Ébresztő hajnalom,
Te vagy, miért vivok,
Királyi bíborom.
Mikor jön a nap el
Betölt reményivel,
Midőn nem álmodom
S azt mondhatom:
"Oh szűz ajak!
Szedém rózsáidat,
Érzettem lángodat,
Csókoltalak!"

1839. január 31. előtt


Elemzések

A vers természettudományos szempontból elsősorban a színek és azok jelentéstartalma körül adhat információt.

Az első sorban az "égő szalag" és a "piros száj" kifejezések megjelenítik a vörös szín jelentőségét. Tudjuk, hogy a vörös szín az égő láng, a legerősebben sugárzó szín, és a természetben is sokszor van jelentősége. Az emberi testen például a piros ajkak és a rózsaszín arc egészséges megjelenést jelezhet.

A második sorban a "szűz ajak" és a "meg nem csókolhatlak" kifejezések a társadalmi és érzelmi vonatkozásokra utalnak. Az emberi kommunikáció, a csókolózás is szervesen kapcsolódik a természethez és a természeti jelenségekhez.

A következő sorokban a piros színnel kapcsolatban említésre kerül a szamóca, a bor, a hajnal és a rózsa. Minden esetben a pirosság az ízletes, élvezetes élményekkel, a szépséggel és a vonzerővel kapcsolódik össze. A modern tudomány kutatásaiból tudjuk, hogy például az íz és az illat érzékelése az agyunkban történik, és szorosan összekapcsolódik az érzelmekkel.

A következő sorokban az értékes kő, a vér és a bársony is kapcsolatba kerül a vörös színnel. Az értékes kövek például a drágakövek sok esetben a természetben találhatók, és a természettudomány kutatásainak eredményeként tudjuk, hogyan jönnek létre és miért értékesek. A vér pedig az emberi testben és az élőlényekben található piros folyadék, amely szállítja az oxigént és más tápanyagokat, és elengedhetetlen az élethez.

Végül, a vers utolsó részében a "hajnal", a "rózsák" és a "szűz ajak" motívumok jelentőségükben közelíthetők a természettudomány mai eredményeihez, amelyek segítségével megmagyarázhatjuk a természetes folyamatokat, és felismerhetjük a szépséget és a csodát a mindennapi életünkben.

Összefoglalva, Vörösmarty Mihály "Piros száj" című verse az emberi érzelmek, a szépség és az élvezet kapcsolatát mutatja a természet tudományos felfedezéseivel. A versben megjelenő motívumok és jelentések összefüggésbe hozhatók a mai természettudomány legfrissebb eredményeivel és a természeti jelenségekkel.

A vers Vörösmarty Mihály egyik szerelmi lírai alkotása, amelyben a szerelem és az érzelmek kifejezése központi téma. Az alábbiakban röviden elemezzük a verset irodalomtudományi szempontból mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Műfaj: A vers a lírai műfajhoz tartozik, kifejezi a lírai én érzéseit és gondolatait a szeretetről és a csókról.

2. Motívumok: A versben számos motívumot találhatunk, amelyek a szerelemmel és az érzelmekkel kapcsolatosak. Ilyenek például a piros szín, a csók, a szamóca, a bor, a hajnal és a rózsa. Ezek a motívumok a szépirodalom területén is gyakran előfordulnak, hiszen szimbolikus jelentéssel rendelkeznek és segítenek kifejezni a szerelmi érzelmeket.

3. Nyelvi eszközök: A versben megfigyelhetők különböző nyelvi eszközök, mint például a hasonlatok (pl. "Szamóca is piros / S a gyermek szereti"), a rímes szerkezet és a ritmus. Ezek az eszközök a verslétét, a hangulatát és a lírai érzelmeket erősítik.

4. Történelmi hátterek: A vers megírásának ideje (1839. január 31. előtt) a 19. századi magyar irodalom korába helyezi a verset. Ekkoriban a romantikus irányzat volt elterjedt, melyre jellemzők a szerelmi és érzelmi témák. A versben megjelenő történelmi hátterek továbbá hozzájárulnak a lírai én érzéseinek kiemeléséhez.

5. Összehasonlítás más szerzők műveivel: A Piros száj című vers Vörösmarty Mihály sajátos hangulatával és stílusával rendelkezik. Összehasonlítva más magyar és nemzetközi szerzők alkotásaival, például Petőfi Sándor vagy William Shakespeare műveivel, megfigyelhetők az egyéni stílusbeli különbségek és hasonlóságok.

Összességében elmondható, hogy a "Piros száj" című versben Vörösmarty Mihály a szerelemről és az érzelmekről ír, és különböző irodalomtudományi elemekkel és eszközökkel erősíti a lírai én érzéseit és a vers hatását. A vers az irodalomtörténetbe helyezve visszanyúl a romantikus időszakba és számos motívummal és nyelvi eszközzel kapcsolódik más alkotásokhoz.

A vers teológiai szempontból nagyon gazdag és sokféle értelmezést kaphat. Az alábbiakban bemutatom az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira fókuszálva, de más értelmezések is lehetségesek.

Bibliatudomány szempontjából fontos megemlíteni, hogy a versben szereplő "szűz ajak" utalhat a Szentírásban is előforduló kifejezésre, amely Jézus születésére és a Mária szűziességére utal. A szőlőszemek és borbokorok, amiket a vers említ, jelképesen utalhatnak a keresztények által szentséggel kapcsolódásra értett eucharisztiával, amikor a kenyér és bor a Krisztus testévé és vérévé válik.

Patrisztika nézőpontjából a vers főként a szépség és a vágy központjában áll. Az ártatlanság és tisztaság jelképesen megjelenik a "szűz ajak" képében, amit a költő vágyakozással és lengyel nyelvű jutalommal kapcsol össze. A szamóca, a bor és a rózsa képei a teremtett világ szépségére és élvezetére utalnak, amelyek a csodálat és öröm forrásává váltak. A versben a költő hálát ad a szépségnek és örömmel fogad mindent, ami körülveszi, és azzal is elégedett, amit másoknak meghagy.

Skolasztika szempontjából a vers arra a kérdésre fókuszál, hogy miért értékes a "piros" szín. A veres bársony és drágakő utalhatnak a keresztesek által viselt bíborra, amely a hierarchia és hatalom jelképe volt. A költő azt mondja, hogy másnak meghagyja ezeket a kincseket, míg neki a "piros száj" a legfontosabb, hiszen őt a boldogság és öröm mellett ébreszti fel. Az italok, mint a bíborszínű bor és jó barát is kapcsolatba hozhatók a középkori ünnepi ételekkel és italokkal, amelyek a közösségi öröm kifejezésének eszközei voltak.

Ezen értelmezések mellett más értékelési szempontok is lehetségesek, például a versben megjelenő szomjúság és vágy kifejezése a spirituális szintű törekvést és az emberi lélek kielégítésének vágyát jelképezheti.

Összességében a vers számos teológiai, szimbolikus és metafizikai elemből áll össze, amelyek a szépség, vágyakozás és öröm központjában helyezkednek el. A bibliai és teológiai kontextusban ezek az elemek a hit és öröm, a vágy az istenivel való találkozásra és a teremtett világ élvezetére utalnak. A vers több rétegű és több értelmezést kínál, és segít az olvasónak elmélkedni a hit, szépség és öröm jelentőségéről az emberi életben.