Egy Salamont irtál, s kettő lett végre belőle, 2 Mint a jó öregek, játszíni személyeid, olyak: 1829-1834 |
Elemzések
A vers első soraiban a Salamonnal való játék kezdődik, ahol egyetlen emberből kettő lesz. Ez a gondolatkísérlet vagy játék a kvantumfizika legújabb felfedezéseire utalhat, ahol a részecskék több állapotban lehetnek egyszerre, és például egyetlen elektront egyszerre képesek több helyen vagy több energiaszinten jeleníteni meg.
A második sorok arra utalnak, hogy a szavak cselekedetek helyett nem elégségesek. Ez a gondolat kapcsolódik a kommunikáció elméletéhez, ahol felismerik, hogy az információ átvitele nem csak a szavakon keresztül történik, hanem az érzelmek, a testbeszéd és az energiamezők által is.
Az időintervallum, 1829-1834, fennmaradása a költő Salamon-játékának, amely időben egy további időbeli dimenziót hordoz. Ez a kvantum időfogalommal kapcsolatos, amely azt jelenti, hogy az idő nem lineárisan, hanem egyszerre több időpontban lehet jelen.
A versben nem találhatók konkrét természettudományos elméletek vagy felfedezések, de az említett gondolatok kapcsolódhatnak a modern természettudományos világnézethez és néhány legfrissebb felfedezéshez.
A vers címe "Salamon", ami arra utal, hogy a szerző a Biblia Salamon királyra utal. A vers első sora "Egy Salamont irtál, s kettő lett végre belőle", utal arra, hogy a verse két részből áll. Ez a Salamon a bibliatudomány szempontjából jelentős, mivel Salamon király a Bibliában a bölcsesség és gazdagság jelképe volt, aki maga írta a Példabeszédek könyvét és a Prédikátor könyvét.
Az első rész a békeszerző Salamonra utal, amely a patrisztika nézőpontjából értelmezve jelentheti az isteni béke keresését vagy az emberi kapcsolatok harmonizálását. A patrisztika, vagy az egyházi atyák korabeli teológiáját vizsgálva az a fő hangsúly, hogy a teremtett világ és az embernek a teremtésben betöltött szerepe összhangban legyen az isteni tervvel.
A második rész a "szaladó Salamonra" utal, amely a skolasztika szemszögéből nézve az emberi természet szaporodását és a földi életben való haladást és tevékenységet jelképezheti. A skolasztika az arisztotelészi filozófiára épült, amely hangsúlyozta az ésszé való hozzáférést és a világi tudományok fejlődését.
A második versszak arra utal, hogy a szavak tehetetlenek és jelentéktelenek a cselekvés mellett. Ez a patrisztika nézőpontjával összhangban van, hiszen az egyházi atyák hangsúlyozták, hogy a vallási tapasztalat és a személyes cselekvés fontosabb, mint a szavak.
A vers időszámítása a 19. századra esik, amikor a bibliatudomány és a teológiai gondolkodás megosztottsága nőtt. Vörösmarty Mihály a verssel valószínűleg reagált erre a megosztottságra és a modern tudományokkal való konfliktusra, amelyek azóta is jellemzik a teológia világát.
Összességében a vers különböző teológiai szempontokat vonultat fel, és rámutat a teológia és a modern tudományok közötti feszültségre.
A válasz pontosításához mér néhány részletet röviden bemutatnék.
Vörösmarty Mihály "Salamon" című verse egy rövid kétsoros epigramma, mely az 1829 és 1834 közötti időszakban keletkezett. A vers fő témái közé tartozik a béke, a szavak és a cselekedetek viszonya, valamint a játékosság.
Első sorában a költő kiemeli a Salamon nevet, majd megjegyzi, hogy kettő lett belőle. Ez a kettősség talán utalás arra, hogy a Salamon nevet két különböző szemszögből lehet értelmezni. Az első Salamon a békekötő, ami arra utal, hogy a versben megjelenő személyekkel valamilyen kompromisszumra próbálnak jutni. A második Salamon viszont a szaladó, amely arra utal, hogy a próbálkozások hiábavalóak, és a személyek nem tudnak elfogadható megoldásra jutni.
A második sorban a költő az öregekhez hasonlítja az említett személyeket, akik játszó személyek, vagyis játszik a szerepét. Ugyanakkor megjegyzi, hogy a szavak árja miatt nem érnek rá tenni, vagyis a szavak rengetegében elvesznek és nem jutnak el a cselekvésig.
A vers szépirodalmi összefüggéseit tekintve számos kapcsolódási pont található. A békekötő és szaladó képek hasonlóak lehetnek más irodalmi művekben is felbukkanó karakterekhez, mint például Shakespeare komédiáiban vagy Moliére vígjátékaiban. Az öregek és a szavak viszonya is hasonlóan fontos téma lehet más kortárs vagy későbbi irodalmi művekben.
A nemzetközi literatúra területén a béke és szavak viszonya, valamint a játékosság szintén gyakran megjelennek. William Shakespeare műveiben sokszor foglalkozik az emberi cselekedetek és a szavak közötti kapcsolattal. A béke és háború témája pedig olyan művekben található meg, mint például Tolstoj "Háború és béke" vagy Hemingway "Az öreg halász és a tenger". A játékosságot pedig például Oscar Wilde műveiben jellemzően a szerepjáték és az álarc mögé bújás motívumaként találhatjuk meg.
Összességében, Vörösmarty Mihály "Salamon" című versének számos kapcsolódási pontja található mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom területén. A béke, a szavak és a cselekedetek viszonya, valamint a játékosság motivumai széleskörűen jelennek meg más irodalmi művekben is.