1
Rajtad ülök, Calibán, "ösmersz-e halálodat,
engem?"
Azt hitted, hogy már nem vagyok, és vigadál?
Most majd én vigadok; de te készűlj: utra menendesz!
A Helicon vár - én rajtad ügetni fogok.
2
Meg ne botolj, mackó, botlásodat éri ütésem
Egy, kettő, három - s hát te örökre botolsz?
A sas verjen meg! már én nem győzlek ütéssel:
Vond le magas füledet, még az is egyre boszont.
3
"Mért ütögetsz gazdám, lásd már nem botlom
utamban."
Hogy tehenet loptál, pára te, ütlek azért.
4
"Mért bántasz gazdám, nem botlom hű lovad
immár."
Gondolatot loptál, szolga te, bántlak azért.
5
"Mért vagdalsz uram, ím nyögök, és nem
botlom az úton."
Lelkeket árúltál, bűn fia, váglak azért.
6
"Mért gyilkolsz, gazdám, fejedelmem? lám! hogy
iramlom."
A haza szent, te döféd híveit, öllek azért.
7
"Jaj nekem! elveszek ily sok ütéstől."
Fogsz-e javulni?
"Jaj nekem! elhaltam." Fogsz-e javulni?
"halok!"
8
Költő vagy te is, és velem a Heliconra sovárgasz?
Jól van! menni fogunk, én lovag, és te lovam.
9
Lelkedet add ide? nincs. Párádat? az itt van. -
Elég rosz,
Régi lopott jószág, nézd, szamaramnak adom,
Hegyre szamárló kell, és az vagy, el is hiszem
ekként,
Én lovag és te lovam, hogy Heliconra jutunk.
1829-1834
|