Terhes, meg voltál terhelve; de már kiürültél,
     Mennykövid elhulltak, s most magad omlol alá.

1829-1834


Elemzések

A vers elején Vörösmarty Mihály a természettudományban gyakran előforduló terheltség jelenségét hasonlítja össze az emberrel és a földdel. Ez utalhat a mai megfigyelésekre, amelyek azt mutatják, hogy a Földünk is terhelve van a klímaváltozás és az emberi tevékenység következményeivel.

A második sorban a "Mennykövid elhulltak" kifejezés a meteor esőre utalhat, amely a mai tudásunk szerint az űrből érkező extrateresztresztikus anyagok hullásakor történik. Ez a versszak arra utalhat, hogy az emberiség felfedezte és megértette azokat az okokat és hatásokat, amelyek miatt a meteorok a Földre hullnak.

A vers további részei fogalmazhatnak olyan természeti folyamatokra vagy tudományos felfedezésekre, amelyek a költő kora előtt nem voltak ismertek. Például az égitestek mozgásának, a geológiai folyamatoknak vagy az ásványok és elemek körüli ismereteknek a leírására utalhat.

Az összességében a vers úgy tűnik, hogy a természettudományos felfedezések és a természet aktuális állapotának leírásával kapcsolatos. Azokat a tudományos folyamatokat és ismereteket hozhatja összefüggésbe, amelyek a költő életében körülötte történtek.

A vers Vörösmarty Mihály költői műve, amelynek címe "Terhes". A vers első sorában a költő egy személyt, valószínűleg a vers címében szereplő terhes nőt, szólít meg. A második sor pedig azt mondja, hogy a személy, aki korábban terhelve volt, most már kiürült.

A versben megjelenő "terhes" szó több figyelemre méltó aspektust hordoz magában. Egyrészt a szó arra utal, hogy a személy valamilyen terhet hordott magában, valószínűleg pszichés vagy érzelmi terhet. Másrészt a szó metaforikusan is értendő, és arra is utal, hogy a személy valamilyen kötelességet, felelősséget vitt magán, és most már megszabadult tőle.

Az időbeni kontextus is jelentős a vers értelmezése szempontjából. A vers időpontja 1829-1834, ami a romantikus irodalom időszakába esik. A romantikus korszakot a magyar irodalomban különösen Jókai Mór és Wass Albert képviselte. A vers Vörösmarty Mihályhoz köthető, aki szintén a romantika jegyeit hordozza költészetében. A romantikus irodalomra jellemzőek az erős érzelmi kifejezés, a természet iránti vágynak és csodálatnak a megjelenése, valamint az egyéni lét problémáinak és belső vívódásainak a megjelenítése. Ezek a jegyek jelen vannak a versben is, amely egy személy belső küzdelmét fejezi ki.

A nemzetközi irodalomban is találhatunk hasonló tematikájú és hangvételű műveket. William Shakespeare drámáiban, például a Hamletben, szintén felmerül a súlyos terhek nehezedése az egyénekre, és azoknak a következményei. Ezenkívül Virginia Woolf és Sylvia Plath költészete is foglalkozik az egyéni léttel és a belső küzdelmekkel. A versben megjelenő hangulat és érzelmek általánosabb és általános emberi tapasztalatokra utalnak, amelyeket más kultúrákban és irodalmi művekben is megtalálhatunk.

A Vörösmarty Mihály által írt "Terhes" című vers az emberi existenciának, az önmegvalósításnak és a terheknek az ábrázolásán keresztül teológiai szempontból is értelmezhető. A vers a következőképpen értelmezhető:

Az első sorban az "elvont" terhes létállapotát mutatja be, amikor az ember magában hordozza a potenciálját, az életcélokat és azok megvalósítását. Ez a terhet hordozó állapot paradox módon szükséges, hiszen az embernek célokra és kiteljesedésre van szüksége ahhoz, hogy teljesítse élete célját és valóra váltsa az isteni terveket. Az ember tehát teológiai szempontból terhelten indul az élet útján.

A második sor arra utal, hogy az emberi élet folyamán sok veszteséget, feladatot és kihívást kell elszenvedni. Az "égi kövek", ami lehetne a negatív értelemben vett nehézségek, szenvedések, vagy a pozitív értelemben vett kihívások, sorsfordító pillanatok is. Mindezek az égből érkeznek, vagyis az emberi életnek Isteni tervek szerinti alakítása része.

A vers utolsó sora pedig azt sugallja, hogy végül az ember üresen marad, amikor eléri egész potenciálját és megvalósítja az isteni tervet. Ez az üresség azonban nem negatív értelemben értendő, hanem egyfajta egységgel és meghittséggel, ami bekövetkezik az ember és a Teremtő között. Az embernek le kell mondania a saját elképzeléseiről, céljairól és át kell adnia magát Isten akaratának, hogy igazi teljességet érjen el.

Bibliatudományi szempontból a vers teológiai üzenete szorosan kapcsolódik az élet értelmének és céljának megfejtéséhez, ami a Bibliában is hangsúlyozott téma. A versben megjelenő terhek és nehézségek hasonlítanak a Bibliában szereplő Bábel tornyának építéséhez, ami az emberek önteltsége, tudatosságuk és elkülönülésük szimbóluma volt. Az emberi életben meg kell tanulnunk meghajolni Isten akarata előtt, és elfogadni azt a terhet, ami lehetőséget ad a megbocsátásra és az újjászületésre.

A patrisztika és a skolasztika nézetpontja szerint pedig a vers az emberi létmetafizikára és a kegyelemre utal. A patrisztikus és skolasztikus gondolkodók hangsúlyozták, hogy az emberi életben az embernek partnernek kell lennie Isten munkájában és terveiben. Az emberi terhek által a kegyelem szolgáltatja a segítséget az embernek, hogy elérje az isteni terveket és teljesítsen dédelgetett céljait.

A vers képzavaros és ellentmondásos megfogalmazása teológiai és vallási téren is megjelenik, amikor az embernek az önmegvalósításhoz vezető úton nem mindig világosak a követendő út vagy az elvárások. Ez arra utal, hogy az emberi életben sokszor kételyek, válságok és kihívások állnak az útjában. Ezért fontos, hogy az ember keresse az Istent, és hagyatkozzon az ő irányítására az életét és létét illetően.