A vers Vörösmarty Mihály alkotása, aki a 19. századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. A vers központi témája a hajnali ébredés és az abból adódó érzések. A választott cím és szereplők, Titirus és Mopsus, mitológiai utalások, amelyek a lírai Beérkezés a Magasba című műben is szerepelnek.
A vers kezdete az éjjelből a reggelre való átmenetet ábrázolja. A „piros hajnal” képe az újjászületést és a reményt jelképezi. A vers a természeti jelenségekkel és a hangulatok ábrázolásával él, ami tipikus romantikus elem.
A versben a lírai én elmereng a reggeli csendes utakon, és megcsodálja a hajnal szépségét. A versben megjelenik az emberiség iránti csodálat és az isteniség, Isteni Bölcsesség elnevezéssel. Ez a bölcsesség isteni eredetét és a természet csodálatát hangsúlyozza.
A versben megjelenik a természet és az ember harmonikus kapcsolata, amit a madarak énekei és a természeti környezet részletezése segít bemutatni. Az erdő közelében a természet csendje és csendje olyan érzést keltenek, hogy minden készül a tevékenységre és a nap elkezdésére. Ez a természeti motívum az emberek és a természet közötti összefonódást és kölcsönhatást hangsúlyozza.
Stílusában a vers követi a romantika jegyeit, magába foglalja a természeti és mitológiai elemeket, valamint a lírai én érzelmi reakcióit és érzéseit a természeti jelenségek kapcsán. A versben található régies nyelvezet és a terjedelem is azonosítható a korai 19. századi magyar költészet stílusával.
Vörösmarty Mihály TITIRUS, MOPSUS a magyar irodalomtörténetben az átmenet időszakának része, a romantika és a korai a nemzeti irodalom jellegzetes vonásait és témáit keverve. Ezenkívül a versben szereplő mitológiai utalások és a természeti elemek nemzetközi lírai hagyományokat követnek, amelyekre többek között az angol romantikus költők, mint William Wordsworth és John Keats művei is hatással lehetnek. Overall, Vörösmarty Mihály TITIRUS, MOPSUS egy típusikus romantikus mű, amelyben az ember és a természet kapcsolata és az érzelmi tapasztalatok hangsúlyozódnak.