Tarka kendőd lobogása
Lelkem édes mulatása;
Csakhogy hajh a kendő alatt
Hamis a szív, mely kopogat.

Barna szemed villanatja
Szívemet fölgyújtogatja;
Csakhogy a szem hamis követ,
Csal mikor sír, csal ha nevet.

Piros ajkad szólalása
Paradicsom megnyilása;
Csakhogy a szó két élű szer,
Egyszer gyógyít, míg százszor ver.

Vajha orcád tűkör volna,
Lelked abban képpé folyna,
S oly szép lennél, milyen igaz,
Vagy oly nem szép, milyen ravasz.

Akkor végre kimutatnád,
Olyan igen szép vagy-e hát?
Vagy szépséged, mint a hinár,
Veszedelmes mély fölött jár?

1833


Elemzések

A "Tükör" című vers természettudományos szempontból is érdekes megközelítést nyújt. A vers első részében a kendő, a szem és a szó viszonya jelenik meg a szívvel, a szívvel kapcsolatban. Ebben az értelemben a szív és az érzelmek megfigyelése és megértése ma is a modern pszichológiának és neurológiának egyik legfontosabb területe.

A második részben a piros ajkak és a szavak ereje van hangsúlyozva. A szó, mint kétélű kard, amely egyszer képes gyógyítani, de sokszor az embernek fájdalmat okoz. Az emberi kommunikáció, a szavak ereje és hatása a közösségekben és a kapcsolatokban fontos kutatási terület a szociológia és a kommunikációszakemberek számára.

A harmadik részben a versben az arc és a tükör kapcsolata kerül bemutatásra. Az arc, amely egy tükörre hasonlít, lehetőséget adna rá, hogy valaki tükrözze és megmutassa valódi önmagát. Ez összefügg az emberi önreflexióval és önismerettel, amely ma az önéletrajzi írások, a pszichológiai terápiák és a visszatekintő gyakorlatok területén ismeretes. A tükör meghatározó szerepet játszik a testkép és az önkifejezés területén is.

Összességében elmondható, hogy a "Tükör" című versben felfedezhetők olyan elemek, amelyek kapcsolódnak a mai természettudományos kutatásokhoz, különösen a pszichológia, a neurológia, a szociológia és a kommunikáció területén. A vers bemutatja az emberi megfigyelés, a viselkedés és az interakciók természetét, és felveti az önismeret fontosságát és a tükörnek a személyiség megismerésében való szerepét.

Vörösmarty Mihály "Tükör" című versének irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggése van mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A vers címe, "Tükör", már önmagában utalás lehet arra, hogy a versben a tükör szimbolikus jelentősége és az önkép, az önismeret témája is megtalálható. Ez a téma számos irodalmi műben jelenik meg, mind magyar, mind nemzetközi szépirodalomban. A tükör metaforája az ember lelkének, önazonosságának és belső világának feltárására, megértésére utal, így például Jorge Luis Borges "Tükör" című elbeszélése is hasonló gondolatokat feszeget.

A vers első része a kendő motívumán keresztül a külsőség és a valóság közti ellentétet hangsúlyozza. Ezen keresztül Vörösmarty kritikát fogalmaz meg a hamisság, a látszat és a valóság közötti eltérésekről. Ez a téma szintén gyakran előfordul a magyar irodalomban, például Mikszáth Kálmán műveiben is.

A vers második része a szem és az árulás közti összefüggéseket fejti ki. A szem szintén gyakran használt metafora a nemzetközi irodalomban, például Shakespeare drámáiban is, ahol a szemek útján kifejeződik az emberi lelkiállapot és az érzelmek. A többértelműsége pedig a vélemények és a látszatok manipulatív jellegére utal.

A vers harmadik része a szó hatalmát és hatását járja körül. Ez a téma szintén sok irodalmi műben megjelenik, például Umberto Eco "A rózsa neve" című regényében is, ahol a szószerkesztő művészetét és a szavak manipulációját elemzi.

A negyedik részben ismét a tükör szerepel, ami a külső és belső összhang, az igazság és a látszat közötti feszültséget és kérdéseket vet fel. Ez a téma az egész irodalomtörténetben visszaköszön, például Oscar Wilde "A képmutatók" című drámájában vagy Franz Kafka "Átváltozás" című novellájában.

Vörösmarty Mihály "Tükör" című versének irodalomtudományi értékelése tehát azt mutatja, hogy a verse által felvetett témák és motívumok számos kapcsolódást mutatnak a magyar és a nemzetközi szépirodalomhoz. Ezáltal a vers a nagy irodalmi hagyományokhoz kötődik és értékelhető azok kontextusában is.

A vers teológiai szempontból több aspektust is érint. Először is, a versben a szépség és az igazságosság témája jelenik meg, amelyek biblikus és patrisztikus gondolatokra épülnek. Másodsorban, a skolasztika általános megközelítése az érvelés és a racionalitás, valamint a Vörösmarty által felvetett kérdés az önreflexió és az igazság keresése is szerephez jutnak.

A bibliai és patrisztikus nézőpontok szerint a szépség és az igazságosság két olyan tulajdonság, amelyek egymást kiegészítik és összekötik a földi és mennyei dimenziót. A szépség a teremtésben megnyilvánuló Isten jelenlétére utal, míg az igazságosság az erkölcsi és lelki tökéletességet jelenti. Az embernek a tökéletességre való törekvése közvetlen kapcsolatban áll a szépség megélésével és az igazságot kereső életvitellel.

A versben Vörösmarty a szépség különböző megnyilvánulási formáira utal, mint például a lobogó kendő, a villanó szemek és az égő ajkak. Azonban ezek a vonások hamisnak bizonyulnak, amikor közelebbről vizsgáljuk őket. Ezzel a gondolattal a vers arra utal, hogy a külső vonzerejűség és a megjelenés lehet csalóka, és csak az igazságosság és az erény valódi szépséget hozhat az ember életébe.

Patrisztikus gondolkodásmóddal összhangban a vers az önreflexiót és az emberi igazság keresését is hangsúlyozza. Az ember lelke csak akkor válhat tükörré, amikor megtisztul a külső, hamis képektől és elnyeri az igazságosságot. Az igazi szépség és igazságosság megtalálása lehetővé teszi az ember számára, hogy tisztán lásson saját erényeiben és hibáiban, és ezáltal megújulást és megszentelődést érjen el.

A skolasztika szempontjából a vers mozgatórugója az érvelés és a racionalitás. Vörösmarty olyan kérdéseket vet fel, mint "olyan igen szép vagy-e hát?" és "szépséged, mint a hinár, veszedelmes mély fölött jár?". Ezek a kérdések arra ösztönzik az olvasót, hogy gondolkodjon el a szépség és az igazságosság közötti kapcsolaton és ha az emberi szépség végső soron az átmeneti és kozmetikai elemek mögött rejlik-e.

Ezen túlmenően a vers tükrözi a skolasztikus gondolkodásban meghonosodott iskolai, logikusságot és racionalitást. A versben megjelenő kérdések és ellentétek arra sarkallják az olvasót, hogy érvelő alapon, logikával és érvekkel gondolkodjon és vitatkozzon az őt körülvevő világ jelenségeiről.

Összességében a vers teológiai szempontból a szépség és az igazságosság témáját járja körül, amelyek biblatudományi, patrisztikus és skolasztikus nézőpontokhoz kapcsolódnak. A vers ösztönzi az olvasót arra, hogy gondolkodjon el a külső megjelenés mögött rejlő valódi szépség, és az igazságosság keresése, valamint az önvizsgálat és a racionalitás fontosságán.