Vesztegeted felséges eröd holt nyelvre Barátom!
     Nemzeti nyelvünket megveti éles eszed.
Vagy tám hátráltat valami, s nincs semmi reményed,
     Aki deák nyelven verseid írogatod?
Képzelj oly katonát, ki Mársnak rettenetessen
     Menykövező helyiről futna reménytelenűl.
Mely alacson szivhez illik futásba keresni
     Megmaradott éltünk romladozó javait.
O hát messze kerüld még most e gyáva halandók
     Rosszul vélekedő s elhagyatott sziveket.
S hogy netalán ezt mondja Hazád: Te haszontalan ember,
     Én nem ezért téged szültelek, hogy te henyélj.
Hozzad elöl már félre vetett szándékodat ismét
     S irj magyarul, ha magyar lenni szivedből akarsz.
Ezt javasolja Hazád, nyelvünk, javasolja Barátod,
     Aki Vörösmarty névre születve akadt.

Pest, 1816