Ady Endre A NAGY POSVÁNYON ÁT című versében többféle teológiai szempont is felmerül. A vers általánosan a társadalmi helyzetet és a magyarság sorsát ábrázolja, emellett tartalmaz bibliai, patrisztikus és skolasztikus elemeket is.
A vers első sorában megjelenik az "átszaladás" metaforája, amely az emberi élet azon folyamatát jelenti, amikor átlépünk a világiasság, bűnösség és romlottság területéről a szent, tiszta állapot felé. Ez a teológiai értelemben vett megtérés jelképe, amelyre számos bibliai példa is található (például a Prodigális fiú példázata). A versben a posvány szimbolizálja a bűnt és az anomáliát, ahol az ember élettapasztalatai és hibái felgyülemlettek.
A következő sorok arra utalnak, hogy az életben megtalálhatóak a jót és a rosszat képviselő személyek. Itt a jó és rossz választása, amelyre minden ember szembesül az életben. Teológiai értelemben a szegények és az átmenetileg boldogok az evangélium szerinti szegényekről és gazdagokról szóló tanítását idézik. A túlifjasan legények pedig arra utalnak, hogy vannak, akiknek a koraifjú korukban még nem volt elég élettapasztalatuk, és ezért elkövetnek hibákat, amelyeket később megbánnak.
A vers harmadik bekezdése a kor előrehaladtát és annak következményeit mutatja be. A dölyfös vénhedők olyan embereket jelölnek, akik a kort és az idő múlását megtapasztalva felismerik, hogy nem tudnak ellenállni az időnek. Ez a teológiai aspektus arra utal, hogy minden embernek idővel szemben kell néznie azzal, hogy testi és szellemi ereje hanyatlik, és rádöbben arra, hogy szüksége van a kegyelemre és a megtérésre.
A következő sorokban a hajlottan járók azt jelképezik, hogy az időnek fizikai és lelki hatásai vannak az emberre, és emiatt hajlamosabbak vagyunk a bűnözésre és az elbizakodottságra. Az egy-egy leány a lépésünk, az álmunk kifejezés pedig arra utal, hogy az életben mindenkinek vannak céljai és álmai, amelyek hajtják előre, és amikkel elvégzi a saját feladatát a világban.
A versben a magyar honra és a világra utaló sorok a világosság-követését jelképezik a világban. A világot okozni a világnak kifejezés a keresztény evangélium magvető példázatára utal, amikor Krisztus arra buzdítja követőit, hogy hozzák a világosságot a világba. Ezek a sorok továbbá az örömhír hirdetését is jelentik, hogy mindenki számára nyitva áll a megtérés és az üdvösség lehetősége.
A vers tehát többféle teológiai szempontot is megjelenít, amelyek általában a bibliai alapokon, a vallási tanításokon és az egyén hittel való kapcsolatán alapszanak. A bibliai alapok az élet alapvető kérdéseivel foglalkoznak, a patrisztika az első keresztény írók és tanítók nézeteit és gondolatait jelenti, míg a skolasztika a középkori egyházi filozófia és teológia irányzatát képviselte. A versben megjelenő teológiai elemek segítenek mélyebb megértésre jutni az emberi lét, a társadalom és az isteni rend szempontjából.