A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és többek között a halál és az üdvösség témáját feszegeti.
A bibliatudomány szemszögéből nézve a versek keresztény szimbólumokat tartalmaznak. Az első sorban szereplő "vetkezik" kifejezés az első emberpár, Ádám és Éva bűnbeesését idézheti, amikor elvesztették ártatlanságukat és szégyenérzetet kaptak. Ez utalhat arra, hogy a főszereplőnek meg kell vetkőznie a földi életét, hogy aztán a túlsó parton, azaz a túlvilágon találkozhasson az Üdvözítővel.
A második versszak az aktuális élethelyzetet ábrázolja, ahol a "forróság" és az "elérés" metaforáival megjelenik a földi élvezetek vágya és az emberi gyarlóság. Az "ez asszonyság, ez a minden-szabad" kifejezés utalhat az ember mindent magába ölelő, korlátlan vágyaira és a bűnbeesésben megjelenő önzésre. Ezzel szemben az "Idevilágol a túlsó part" rámutat a halál által felébresztett vágyra az örök boldogság és üdvösség után.
A harmadik versszakban pedig a halál tragikus jellege jelenik meg. A "hajós tülköl s Ő zokog" képsor arra utal, hogy az ember számára eljön a halál és el kell válnia az élettől, ami szívszorító fájdalmat és szomorúságot okozhat. A "a vérük, a vérük búgva lobog" pedig utalhat a szenvedésre és áldozatra, amit az embernek el kell viselnie az üdvösségért.
A patrisztika, vagyis a korai egyházi írók szempontjából a vers megjeleníti a bűnbeesés és a vágyak kísértését, valamint az emberi lélek vágyát az üdvösség és az isteni szeretet iránt. A vers úgymond arra figyelmezteti az olvasót, hogy az irdatlan vágyak és földi élvezetek semmilyen végső boldogságot vagy életcél beteljesülést nem tudnak adni, csupán a túlvilági üdvösség és az Isteni jelenlét lehet az, ami valóban boldogsággal és beteljesüléssel tölti meg az ember lelkét.
A skolasztika, vagyis a középkori scholasztikus filozófia keretein belül a versekben megjelenő felégető vágyak és szenvedések azt jelenthetik, hogy az ember létezése egyfajta próbaidőszak, ahol a földi szenvedések és vágyak megtisztítják a lelket és előkészítik az üdvösséget. A túlsó part az a hely lehet, ahol a lelkek megpihenhetnek és megtalálják végső boldogságukat az Isteni jelenlétben.
Egyéb nézőpontból is értelmezhető a vers, például filozófiai vagy pszichológiai kontextusban. A halál és az átváltozás témái azonban könnyen elvezetnek a teológiai értelmezés felé.