Az Ady Endre "Az Értől az Oceánig" című versét teológiai szempontból is elemezhetjük, mivel a versben szereplő metaforák és szimbólumok hordoznak vallási jelentést. Az alábbiakban bemutatom, hogyan lehet értelmezni a verset a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira alapozva.
A vers több vallási képzetet és gondolatot sugall, amelyek kapcsolódnak a bibliatudományhoz. Az Ér, mint egy árkokkal körülvett álmos, furcsa terület, a káoszt és a teremtés előtti állapotot testesíti meg. Az Ér a "pocsolyás víz, sás, káka", amely kifejezi a földi, földhöz kötött, profán világot, míg a Kraszna, Szamos, Tisza és Duna az áramló vizek az élet és a halál, az örök változás szimbólumai. Az Oceán pedig az örökkévalóság és a transzcendencia jelképeként jelenik meg, ahová mindennek végül el kell jutnia.
A patrisztika szemszögéből a vers a felfelé vezető lelki utat és a megtérés fontosságát fejezi ki. A szittya magasságra történő emelkedés, valamint a véremet érő átok, és az ezer vakond által befúrt gátak mind olyan küzdelmeket és akadályokat jelképeznek, amelyeken át kell haladnia a hívőnek ahhoz, hogy elérje az Oceánt, amely a spirituális tökéletességet, a mennyet vagy az Isteni jelenlétet szimbolizálhatja.
A skolasztika nézőpontjából a vers ellentétet mutat a bús merészség és a világ csodája között. A bús merészség azt fejezi ki, hogy a hívőnek aktívan részt kell vennie a küzdelmekben és a szenvedésekben ahhoz, hogy elérje az Oceánt, amely a végső boldogságot vagy Isteni tökéletességet jelképezheti. A világ csodájának vágya pedig arra utal, hogy a hívő nem elégszik meg a földi élményekkel, hanem törekedik a transzcendens, a meghaladott, a fenséges megértésére és megtapasztalására.
Ezen vallási szempontok mellett a verset más módon is értelmezhetjük. Például a víz és az áramlás motívuma az élet dinamikáját és változékonyságát jelképezi. A magassághoz való emelkedés pedig a személyes növekedés és fejlődés metaforája lehet.
Összességében elmondható, hogy az "Az Értől az Oceánig" című vers többféleképpen is értelmezhető teológiai szempontból. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika alapján azonban láthatjuk, hogy a vers kifejezi az emberi életben való növekedés és küzdelem jelentőségét, valamint a lelki utazás fontosságát a spirituális tökéletesség vagy Isteni jelenlét felé.