Ady Endre Az halottas ünnep című versében teológiai szempontból több összefüggést is találhatunk. A vers alapvetően a halál és az élet közötti ellentétet és kontrasztot mutatja be.
Az első strófában a koldusalapot és a halottakat említi, ezzel a halállal kapcsolatos képek és gondolatok jelennek meg. Ady itt a halál befejeződését, a véget és az elkerülhetetlenségét hangsúlyozza. Ezek a gondolatok összekapcsolhatók a bibliatudománnyal, amelyben a halál és a halálutáni élet számos helyen előfordul, például a Teremtés könyvében és az Újszövetségben is.
A második strófában a halál és az élet közti választásról esik szó. Ady itt kiemeli, hogy jó meghalni, mert az dicsőséggel jár, míg az élet sok nehézséggel és rosszakkal járhat. Ez a gondolat összefüggésbe hozható a patrisztikával, amelyben a szenvedés és a megpróbáltatás a keresztény élet részének tekintendő. Az életet választani tehát a hit és az elkötelezettség kérdése.
A harmadik strófában a hazában élő ellenségekről beszél az elhunytakhoz képest. Ezzel Ady arra utal, hogy a halál megszabadít a világi küzdelmek és gonoszságok terhétől. Ezzel összefüggésben értelmezhetjük a skolasztika szemszögét is, amely szerint az életben lévő szenvedések és gonoszságok a halál után megszűnnek.
A negyedik strófában Ady kiemeli, hogy a halál ünnep, és hogy azok, akik valamilyen áldozatot hoznak az életben, azokat gyakran nem becsülik meg eléggé, hanem homályba burkolják őket. Ez a gondolat kapcsolatba hozható a bibliatudománnyal, ahol a mártírok és a szentek a haláluk után gyakran áldott és tisztelt emlékké válnak. A halál megérósíti a jó tetteket és megteremti a halhatatlanságot.
A vers befejező sorai a halálhoz való közeledésről szólnak. Az órák szó szerinti értelmében az idő múlását jelképezik, de itt a halálhoz való közeledést is szimbolizálhatják. Az én édes fajtám kifejezés a keresztény hitben használt "testvérek" szóval is összefüggésbe hozható, ami hangsúlyozza az emberiség egységét és hogy mindenki számára ugyanaz a sors vár a halál után.
Összességében Ady Endre versében a halállal és az élettel kapcsolatos gondolatok, érzések jelennek meg, amelyek számos teológiai szempontból értelmezhetők. A bibliai motívumok, a szenvedés és a halál utáni élet kérdése, valamint az üdvösség és az áldozatok témája mind megtalálhatók a versben. A patrisztika és a skolasztika nézőpontja is feltűnhet itt, amelyek a keresztény hit és az emberek halál utáni sorsa kérdéseivel foglalkoznak.