Szivemet a puskatus zúzta,
Szememet ezer rémség nyúzta,
Néma dzsin ült büszke torkomon
S agyamat a Téboly ütötte.

És most mégis, indulj föl, erőm,
Indulj föl megintlen a Földről!
Hajnal van-e, vagy pokol éjfél?
Mindegy, indulj csak vakmerőn,
Mint régen-régen cselekedted.

Ékes magyarnak soha szebbet
Száz menny és pokol sem adhatott:
Ember az embertelenségben,
Magyar az űzött magyarságban,
Újból-élő és makacs halott.

Borzalmak tiport országútján,
Tetőn, ahogy mindég akartam,
Révedtem által a szörnyüket:
Milyen baj esett a magyarban
S az Isten néha milyen gyenge.

És élni kell ma oly halottnak,
Olyan igazán szenvedőnek,
Ki beteg szívvel tengve-lengve,
Nagy kincseket, akiket lopnak,
Bekvártélyoz béna szivébe
S vél őrizni egy szebb tegnapot.

Óh, minden gyászok, be értelek,
Óh, minden Jövő, be féltelek,
(Bár föltámadt holthoz nem illik)
S hogy szánom menekülő fajtám.

Aztán rossz szivemből szakajtván
Eszembe jut és eszembe jut:
Szivemet a puskatus zúzta,
Szememet ezer rémség nyúzta,
Néma dzsin ült büszke torkomon
S agyamat a Téboly ütötte.

S megint élek, kiáltok másért:
Ember az embertelenségben.

1916. szeptember

Elemzések

A vers természettudományos szempontból vizsgálva több olyan elemet is tartalmaz, amelyek a mai természettudomány friss felfedezéseivel kapcsolatba hozhatók.

Elsőként találkozunk a puskatus és a rémségek említésével, amelyek arra utalhatnak, hogy Ady a modern hadviselés és fegyverzet hatásaira utal. A világháború idején elterjedté váltak különböző halálos fegyverek, mint például a puskatusok, amelyek jelentős hatással voltak az emberek életére és elborzasztó rémületeket okoztak. A versben ezek a fegyverek a szívét és a szemét is megtámadják. Ez a rész utalhat a modern fegyverek pusztító erejére és az emberi testre gyakorolt hatásukra.

A versben említi még a Téboly ütését az agyára, amely egy pszichológiai vagy mentális problémára, betegségre utalhat. Az elmúlt évtizedekben a gyógyászatban és a neurológia területén jelentős fejlődés történt az agy kutatásában és megértésében, így a Tébolyhoz hasonló mentális problémákra már vannak jobb diagnosztikai és terápiás lehetőségek.

A versben hangsúlyt kap a szenvedés és az emberi gyengeség, amelyek szintén aktuális témák a mai természettudományban. Az egészségtudomány és a pszichológia egyre inkább foglalkozik az emberi szenvedésrel, valamint az ahhoz kapcsolódó betegségekkel és a gyógyulás lehetőségeivel.

Emellett a versben megjelenik az embertelenség és az üldözött magyarság témája is, amelyek mind a társadalomtudományok, mind pedig a politikatudomány és a történelem kutatásában fontos szerepet kapnak. Az emberi jogok, a társadalmi egyenlőtlenségek és az elnyomás kérdései a mai napig aktualitásukat nem vesztették el.

Összességében a vers több olyan témát is érint, amelyek ma a természettudományok legújabb kutatási területei közé tartoznak. A modern fegyverek hatásai, a mentális és pszichológiai problémák, az orvostudomány és a társadalomtudományok kérdései mind erősen jelen vannak a mai természettudományban, és a vers kapcsolódási pontokat jelenthet ezekkel.

Az "Ember az embertelenségben" című vers Ady Endre 1916-ban íródott alkotása, melynek témája az emberi szenvedés és megalázottság. Az alábbiakban megvizsgáljuk a vers jelentőségét és összefüggéseit mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. Tematika: A vers központi témája az emberi szenvedés az embertelen körülmények között. Ez a téma Ady egész életművében visszatérő motívum, mely a századforduló társadalmi és politikai változásaihoz és fájdalmához kapcsolódik.

2. Stilisztikai elemek: A versben megjelenik a szürrealizmus hatása, amelyben nagy jelentőséget kap a megszemélyesítés és az emberi tulajdonságok ábrázolása absztrakt fogalmakként. A versek hosszabbak, ritmikusak és szimbolikusak, a rímek kötöttsége pedig lazul a szövegkép jelentése miatt.

3. Magyar irodalmi kontextus: Ady Endre a modern magyar líra egyik legnagyobb alakja, aki új irányt mutatott a költészet terén. Művei megújították a magyar költészeti nyelvezetet és témaválasztást. A "Ember az embertelenségben" című vers a korabeli Magyarország politikai és társadalmi viszonyainak reprezentációjaként értelmezhető.

4. Nemzetközi összefüggések: Az emberi megalázottság és szenvedés témája széles körben megtalálható a világirodalomban. Például Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij orosz író műveiben rendszeresen foglalkozik az emberi szenvedéssel. A "Bűn és bűnhődés" című regényében is megjelennek azok a témák, amelyeket Ady a versében feldolgoz.

5. Időbeli kontextus: A vers 1916-ban íródott, amikor az első világháború következtében Európa sokáig megtapasztalta az embertelenséget és az emberi szenvedést. Ez a vers a korabeli eseményekkel áll kapcsolatban, valamint az azokra reagáló irodalmi művekkel.

Összességében Ady Endre "Ember az embertelenségben" című verse fontos alkotás a magyar irodalomban, amely megjeleníti az emberi szenvedést és megaláztatást. A vers jelentős összefüggéseket mutat a korabeli magyar társadalommal és politikával, valamint a nemzetközi szépirodalommal.

Ady Endre "Ember az embertelenségben" című verse teológiai szempontból is értelmezhető, és kapcsolódik a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaihoz is.

A vers első része a szenvedést, a reménytelenséget és a bezártságot fejezi ki. A szív és a szemek meggyötört állapota, valamint a Téboly és a néma dzsin jelenléte olyan képek, amelyek az emberi nyomorúságot és fájdalmat jelképezik. A szenvedés és a reménytelenség tapasztalása megkérdőjelezi az Isten jelenlétét és hatalmát.

Ez a rész a bibliatudományhoz kapcsolódik, amely a Biblia tanulmányozásával foglalkozik. Az ilyen "negatív" érzelmek és kérdések megjelenése nem szokatlan a Bibliában, és sok bibliai hős, például Jób vagy a zsoltárok szerzői is hasonló tapasztalatokról számolnak be. Ez magában foglalhat kérdéseket az isteni igazságosság, a szenvedés és a gonoszság jelenlétével kapcsolatban. A versekben Ady Endre kérdőre vonja az Isten hatalmát és hűségét a szenvedő emberi lényekkel szemben.

A második rész a túlélésre és a felkeltésre való képesség hangsúlyozására összpontosít. Az Isten gyengeségének és a szenvedésnek való ellenállás az, ami lehetővé teszi az ember számára, hogy tovább küzdjön és újra képes legyen cselekedni. Ez a rész kapcsolódik a patrisztikához, amely a korai keresztény írók gondolkodását vizsgálja. A patrisztikus írók hangsúlyozták az emberi szabadságot és az isteni kegyelmet, valamint az ember részvételét az üdvözítő tervben. A versben az ember újra cselekszik, hogy bebizonyítsa az életre való képességét és a szembenállást az embertelenséggel.

A harmadik rész a magyarság szenvedését és az emberi szolidaritást fejezi ki. Az, hogy Ady Endre "Ember az embertelenségben" -ként határozza meg magát, és a magyarságot "űzött magyarság"-nak nevezi, arra utal, hogy az emberiség egészében rejlő szenvedést és igazságtalanságot testesíti meg. A versekben Ady Endre felismeri a magyar nép történelmi tragédiáit, és kiáll az üldözött és szenvedők mellett.

Ez a rész kapcsolódik a skolasztikához, amely a középkori keresztény filozófia irányzata. A skolasztika hangsúlyozza az emberi értéket és a szolidaritást, valamint az emberek közötti kapcsolatok fontosságát. A versben az állapotától függetlenül az ember képes kiállni másokért, és felismeri, hogy az embertelenségben a valódi emberiesség marad meg.

Ezen kívül a vers megpróbál válaszokat találni a szenvedés és a reménytelenség problémájára. Az emberiség képessége az életre és az ellenállásra a vallásos hagyományokban gyakran kapcsolódik az isteni kegyelemhez és a feltámadáshoz. Ez a vers az isteni jelenlét hiányára és a szenvedésbe rejtett igazságra is utal.