Ady Endre Megmaradok virágos mezőkön című versét teológiai szempontból is értelmezhetjük. A versben Ady a létezését, életét és az ahhoz való viszonyát fejezi ki, és a vers központi témája a személyes identitás, a küzdelem és az állhatatosság.
Első sorokban Ady leírja a mezők virágosságát, amelyek a természet szépségét, az élet erejét, a teremtett világ harmóniáját jelképezik. Ezzel szemben az emberek közötti kapcsolatokban azonban a "híg gerjedezők" elmaradnak, és a "gyűlölők dühe gyűlt meg". Ez a rész a bűn, az emberek közötti konfliktusok és gyűlölet megjelenését mutatja, és a patrisztikus teológia szempontjából az ember eredendő bűnbeesésére utal. Az emberi természet romlottsága a paradicsomi állapot elvesztésével, az istenkáromlással és az önzés jelenlétével jellemezhető.
A következő részben Ady a Lelkendezők hangos hadával szemben áll, akik az őt dicsérő szavakat dobálják felé. Ez a rész a hízelgés és a felszínes tisztelet megjelenését mutatja, ami a világi elismerést és sikerességet szimbolizálja. A skolasztika teológia szemszögéből nézve, ez a világi sikertelenség, a magányosság és az értéktelen dicséret könnyedségét jelöli.
A vers további részeiben Ady a száműzetést, a büszke megvetést és az üldöztetést említi. Ezek a részek a küldetést, a szenvedést és a megpróbáltatásokat jelképezik a patrisztikus és a bibliai teológia szempontjából. Ahogy Krisztus is üldöztetést szenvedett, úgy Ady is tiszteli és elfogadja a szenvedés áldását, és a hitének és elhivatottságának megerősödését tapasztalja meg.
A vers másik részében Ady a vallást, a gőgöt és a szerelmet említi. Ezzel az emberi vágyakat, az emberi eszméket és érzéseket jelzi. A skolasztika és a bibliai teológia szempontjából ezek az emberi vágyak és eszmék hiábavalóságát és múlandóságát jelölik, miközben Isten és az örökkévalóság felé kell fordulni.
A vers végén Ady elmondja, hogy ő maga, az általa nyújtott örökség és az üldöztetés marad meg. Ez a rész az individuális identitást, az egyéni történelmi és kulturális hagyományokat jelenti, melyek továbbra is fennmaradnak az időben és az emlékezetben. Ezzel a sorokkal utal az emberi élet és cselekedetek bizonyságához, a tettek jelentőségéhez a bibliatudományi nézőpontból.
Összességében Ady Endre Megmaradok virágos mezőkön című versében teológiai szempontból az ember inkonzisztens természete, a bűn és szenvedés jelenléte, valamint az Istenhez való kapcsolat fontossága jelenik meg. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai mind megérthetők és összekapcsolhatók a versben, és Ady az emberi létezés alapvető kérdéseire reflektál a vallás, a világi dolgok és önmaga helyesen megértésének perspektívájából.