Ady Endre "Senki élőnek ellensége" című versét irodalomtudományi szempontból elemzik, és kitérnek minden lehetséges összefüggésre mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.
A vers Ady Endre vallomásos lírájába sorolható, amelynek fő jellemzője a lírai én szubjektív hangvételben történő önvallomása és érzelmi állapotának kifejezése. Az örökkévalóság és az élet utáni vágyakozás is visszatérő motívum a verseiben.
A versben megjelenik az élet és halál témája, mely az emberi létezés mélységeit és az élet értelmét, illetve értelmetlenségét feszegeti. Az élet nehézségei és kudarcainak megbánása, a bűntudat és az elégtétel utáni vágy is megtalálható a versben, melyek általános és univerzális témák a nemzetközi irodalomban is.
A vers sorai mélységes melankóliát sugallnak, és az emberi kapcsolatok és társadalmi viszonyok keserűségét fejezik ki. Az egyén és a társadalom konfliktusainak és ellentmondásainak ábrázolása a magyar irodalomban is gyakran előforduló motívum, és összehasonlítható más nemzetközi művekkel, például Dostojevszkij műveiben is megjelenik.
Szintén a kegyetlen világ ábrázolása jellemzi a verset, ami az emberi szenvedés és fájdalom világával foglalkozik. Az élni akarás és a remény hiábavalósága, valamint az emberi kapcsolatok során szerzett sérelmek és bántalmak szintén gyakori témák nem csak a magyar, hanem a nemzetközi szépirodalomban is.
Ady Endre líráját általánosságban a modernizmus és a szimbolizmus jellemzi, amelyeknek hatása megfigyelhető a versben. Az egyéni lét belső világába történő merülés, az érzelmek megjelenítése és a saját tapasztalatok reflektálása a modern líra egyik fontos vonása, amely a nemzetközi irodalmi irányzatokkal is párhuzamos.
Összességében tehát az "Senki élőnek ellensége" című vers Ady Endre egyik jellegzetes alkotása, amely több fontos irodalomtudományi összefüggést rejt magában mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A haláltémák, az emberi kapcsolatok és társadalmi viszonyok problémái, valamint a lírai én szubjektivitása és az egyéni élmények megjelenítése mind jellemzőek a versben. Ezen tematikák és stílusjegyek összehasonlíthatók más magyar és nemzetközi költők műveivel, és sajátosan Ady Endre költészetére utalnak.