A vers, Ady Endre "Seregély és galamb" című műve, teológiai szempontból is értelmezhető. A versben megjelenő elemek és szimbólumok segítségével megvizsgálhatjuk a bibliai és teológiai összefüggéseket, valamint a patrisztika és skolasztika teológiájának nézőpontjait is.
A vers kezdő sorai arra hívják fel a figyelmet, hogy van egy csúf madár, a seregély, amely a hollók és varjak népével együtt éjtől éjig kiált és vallat. Ez az első kapcsolódási pont a bibliatudományhoz, mivel a Héberek könyvében, illetve az Újszövetségben is gyakran találkozhatunk a madarak szimbolikus felhasználásával. Például a holló és a galamb is megtalálható a Biblia számos részében, különböző jelentésekkel.
A következő részben Ady a seregélyről beszél, hogy soha nem látott olyan madarat, és hogy a fióka-szárnya is makulátlan. Ez a rész összekapcsolható a patrisztika korával, amikor a teológusok és filozófusok az evangéliumra és a keresztény hagyományra hivatkozva számos témát és kérdést vitattak meg. Például ebben az időszakban a szüzességet és a bűnügyön való ártatlanságot (a "makulátlan fióka-szárny") nagy hangsúlyt kapottak, és az emberi természet tisztaságának megőrzését tartották fontosnak.
A következő sorokban Ady a seregélyről szól, hogy soha nem látt már ilyen állapotban, azaz társaságban, amikor alkoholt, csókot, vagy bántalmazást követ el. Ez a rész kapcsolódik a skolasztika nézőpontjához, amely a középkori Európában virágzott. Ebben az időszakban a filozófia és teológia szorosan összekapcsolódott, így a skolasztika hívei azt tanították, hogy az embernek mindig meg kell őriznie az istenszentségét, és el kell kerülnie a bűnöket.
A versben újra megjelenik a galamb szimbóluma, amely szemben áll a seregély jelentésével. A galambot a versben piros, fehér és szűzi madaraként jeleníti meg, aki nem harcol és nem vállalja a sorsát, hanem a seregély árnyékában él. Ez a rész kapcsolatba hozható a bibliai szimbólumrendszerrel, amelyben a galamb a béke, a tisztaság és az ártatlanság szimbóluma. A galamb szerepe a vallásos és teológiai gondolkodásban szintén hangsúlyos, például a Lukács evangéliumában olvashatjuk, hogy Jézus megkeresztelkedésekor a galambalakban a Szentlélek szállt le rá.
A vers végén Ady arról beszél, hogy a galambként meghal, és szép galambhalált hal. Ez a rész kapcsolódik a keresztény teológia és eszkatológia (az utolsó dolgok tanulmánya) nézőpontjához, amely az ember halálával és az utána következő élettel foglalkozik. A keresztény hit szerint az ember halála után várja a feltámadás, és az ártatlanság és tisztaság jelképe, mint a galamb, tovább él a mennyben.
Összességében a vers teológiai szempontból is értelmezhető, és a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is kiterjed. A madarak és a szimbólumok segítségével Ady Endre kifejezi a tisztaság és a bűntelenség vágyát, valamint a galambsággal és seregélységgel kapcsolatos ellentétpárokat.