Sötét éjben, rideg lakában,
Virraszta meddő bánatában
A dalnok egyedűl;
Mint egy koporsó, néma lantja,
Nehéz gondban fejét lehajtja,
Bús hangszerére dűl.

Mellette és körűle vannak
Romjai sok törött sohajnak,
Szárnyaszegett dalok,
Szelleme gyászos töredéki,
Fájdalma átkövült emléki...
Romok közt andalog! -

Miért nem zendül, mire hallgat,
Oh ének ifja, lantod, ajkad?
Miért így vesztegel?
Vagy szíved elfásult, kiégett -
S a szép világ bübája téged
Többé nem érdekel?

Nem lelkesülsz-e föl, ha nézed,
Tavasszal az ifjú természet
Hogyan képez, teremt?
Nem hallod-é a lomb sohajját?
És a patak csörgő morajját
Nem érted, mit jelent?

A fölkelő, a nyúgovó nap
Kietlenebb-e s untatóabb,
Mint egykoron vala?
Nem hat meg az éj szent magánya?
A holdvilág sejtelmes árnya,
S a fülmilék dala?

- "Hagyj, kérlek, itt némán epednem.
Oh, volna bár kiégve keblem
S többé ne érzenék!...
De, mint a Mózes bokra hajdan,
A dalnok-szív ég olthatatlan
És soha el nem ég.

Jő a tavasz... virágot ápol,
Mind ez, mit a hősek porábol
Fel bír éleszteni!
A lombsohaj ezrek nyögése,
És a patak gyász csörrenése...?
Könnyű megérteni.

A felkelő, az elhunyó nap
Hozott-e ma, igér-e holnap
Örömet és reményt?
S az éjfélnek van-é magánya?
Megnépesíti holtak árnya,
Felzaklatván, az éjt. -"

Dalnok, ha van szivednek búja,
S érinti azt fájdalmak ujja,
Hangot hogy mégsem ad?
Hiszen a bú mesterkezének
Verésitől a legszebb ének,
A legszebb dal fakad.

- "Haj! zönghet-é a szívnek húrja.
Midőn a bánat tépi, dúlja
S nem óva nyúl felé?
Ha durva kézzel gyönge lantod
Kemény sziklához paskolandod:
Hármonia kel-é?"

Szülötte vagy tán gyáva kornak,
Lelkedben eszmék gyulva forrnak
S nincs tárgy, kiöntened?
Tettekre híni fel a vásott
Idők fiát szent hivatásod,
Munkára költened!

- "Nem gyávaság korában éltem,
Láttam sokat, mindent megértem,
Mind a szépet, nagyot,
Miről zengett magasztos ének,
Mit följegyezvén a történet,
Csodául fennhagyott:

Láttam Marathon győzedelmét,
Spárta leányi honszerelmét,
Xerxes özön hadát
Leonidást Thermopylaeben,
És Tyrtaeust, lanttal kezében,
Buzdítni a csatát..."

Csodálatos! hát mégse szólal
Hurjaidon magasztaló dal?
A hőslakoma vár:
Csaták után, hűs mirtusz enyhén,
Nyugvó daliák közt pihenvén,
Édes a dal s pohár.

- "Csaták után, haj! nincs vidám tor,
Mit ének fűszerezne s vándor
Kehelynek örömi:
Ciprus ködében a daliák
A dalnok énekét nem hallják
- Nem értik - zöngeni!

De ő nem is zeng. Tehetetlen
Lantját letészi csüggedetten
És szíve felzokog:
Oh, ti nagyok, oh, ti dicsőek,
Félisteni régmult időnek,
Szerencsés dalnokok!

Fényes, magasztos korban élni,
Büszkén emlékezni, s remélni,
Tinéktek adatott!
Osztozni a hősnek babérján,
Vagy bús panaszt emelni sírján:
De mindig - szabadott.

Megállapítni az időnek,
A mult ködébe sietőnek,
Rohanó kerekét,
Bírván szelíd ének hatalmát,
Örökéltűvé tenni a mát
S tegnap történetét.

Tinéktek adatott, a gyenge
Lant hurjain játszani s zengve
Éltetni az erőst!
És, kit nehéz vas dönte sirba,
Az istenekkel tenni sorba,
- Feltámasztván a hőst.

És adatott vala tinéktek
Teremteni új nemzedéket
Az elhunyt sirjain;
Építni várost, Amphionként,
Hol durva kő mozdúla önként
A lantos húrjain.

Én a kifáradt küzdelemnek
Hanyatló korszakán merengek,
Szemem alátekint...
Késő, habár láttam virágát,
Biztatnom a kidőlt fa ágát:
Virágozzék megint."

(1851)

Elemzések

Arany János "A dalnok búja" című versében a költő egy magányos és bánatos dalnok képét rajzolja meg, aki nehezen talál hangot és inspirációt zenéjéhez. A vers továbbá arra is kérdez, hogy miért nem érdekli a dalnokot már a világ szépsége, a természet hangjai és a hajnalok és éjszakák sajátos hangulatai. A dalnok nagyon szenved, de a dal szíve kielégíthetetlen és soha ki nem alszik.

Bibliatudomány szempontjából nézve, a versben megjelenik a bibliai idézet a Mózes bokráról, amely mintaképül szolgál a dalnok szívéről és művészetéről. Az író azt mondja, hogy a dalnok-szív "olthatatlanul" ég, ahogyan a Mózes bokra is lángolt, de nem égett el. Ez a kép a páratlan szenvedélyről és a lángoló inspirációról szól, amely mindig jelen van a dalnokban, még akkor is, ha nincs jelen az ihlet forrása.

Patrisztikai nézőpontból a versben megjelenő képek és metaforák az emberi élet földöntúli szépségére és páratlan értékére utalnak. A versben a dalnok emlékeztet a Nagyokra és Dicsőekre, akik hősi tetteikkel és munkásságukkal kiérdemelték az örömet és a dicsőséget. A patrisztikus gondolkodás szerint az emberi élet célja az istenközeli állapot elérése, és a versek és dalok ereje segít az embereknek eljutni ehhez az állapothoz.

Skolasztikus nézőpontból nézve a vers arra készteti a gondolkodót, hogy az élet pillanatainak és az idő múlásának szépségét és jelentőségét vizsgálja. A sorokban az író megkérdezi, hogy milyen boldogságok és remények jönnek és mennek el a nap kelése és nyugata között. A skolasztikus gondolkodás szerint az emberi életben minden pillanatnak saját értéke és jelentősége van, és ezeket mélyrehatóan kell átélni.

Más nézőpontok szerint a vers arra is rákérdez, hogy miért van az, hogy a dalnoknak nehézségei vannak a zenéjével és inspirációjával. Lehet, hogy a dalnok időszakon megy keresztül, amikor elveszíti a kreativitását vagy már nem találja a témákat, amelyekről szeretne énekelni. A vers arra is utalhat, hogy a művészet és a kreativitás folyamatosan változik és fejlődik, és időnként nehézségeket okozhat az alkotóknak. Ez összekapcsolható a költő saját érzéseivel és tapasztalataival, amikor azt mondja, hogy "láttam sokat, mindent megértem", és most keresi a saját újabb inspirációját és motivációját.

Összességében, Arany János "A dalnok búja" című verse a kétségekről, az inspiráció kereséséről és a művészi küldetés folyamatáról szól. A vers különböző teológiai perspektívákból megközelíthető, és segít abban, hogy megértsük az emberi szenvedést és a művészi inspiráció csodáját.

Arany János "A Dalnok Búja" című verse természettudományos szempontból is értelmezhető, és kapcsolódik a mai legfrissebb felfedezésekhez.

Az első szakaszban a vers főszereplője, a dalnok, egy sötét és rideg lakásban van, ahol egyedül virraszt és bánatában elmélkedik. Itt jelentős lehet a zaj- és fénymentesség hatása az emberi érzékelésre, melyre például az agykutatás és pszichológia területein keresztül már sokat tudunk. A kutatások rámutattak arra, hogy a környezeti zavarok és a természetes fény hiánya negatív hatást gyakorolhat az emberek hangulatára és mentális egészségére.

A második szakaszban a dalnok körül szétszórtan vannak "romjai sok törött sohajnak" és "szárnyaszegett dalok". Ezen a ponton az emberi múlttal és emlékekkel kapcsolatos kutatások juthatnak eszünkbe, amelyek segítenek megérteni az emlékek és a múlti élmények szerepét az emberi identitás kialakulásában és az érzelmek feldolgozásában.

A harmadik szakaszban a dalnoknak kérdései vannak az ének és a zene értelmével és jelentőségével kapcsolatban, valamint a természet szépségeivel. Itt bekapcsolódhatnak a kognitív és pszichológiai kutatások, amelyek vizsgálják a zenei élmények hatását az emberi agyra, az érzelemfeldolgozás és az emlékezet területén. Ezenkívül a természet megfigyelése és közeledése a versekhez annak a kutatásnak az eredménye lehet, amely a természet pozitív hatásait vizsgálja az emberi egészségre és jól-létre.

A negyedik szakaszban a dalnok további kérdéseket tesz fel az ég, a nap, a hold és a körforgás jelentőségéről. Itt a csillagászat és az asztrofizika kutatásaival kapcsolódik a vers, amelyek segítségével jobban megértjük a Naprendszer és a galaxisunk működését, valamint a természetes jelenségek és időszakok hatásait az emberi életre és a földi ökoszisztémákra.

A következő szakaszokban a dalnok megkérdőjelezi a szívérzések, az életkor és a múlt jelentőségét, valamint saját korában tapasztalt eseményeket idéz. Itt a szociálpszichológia és az életkori fejlődés kutatásaihoz közelíthetünk, amelyek elemzik az érzelmek és a társadalmi kapcsolatok szerepét az egyéni boldogság és életminőség terén.

A vers végére a dalnok kifejezi vágyát az éltető erők újraéledésére és a jövő reményére. Ebben a részben újra fókuszba kerülhet a természettudomány, mondjuk az ökológia, amely tanulmányozza a természetes rendszerek helyreállításának, megújulásának és a fenntarthatóságnak a lehetőségeit.

Így tehát, Arany János "A Dalnok Búja" című verse számos kapcsolódási ponttal rendelkezik a mai természettudományos kutatásokhoz. Az emberi érzékelés, az emlékek feldolgozása, a zenei élmények hatása, a csillagászat és asztrofizika, a szociálpszichológia és az életkori fejlődés, valamint az ökológia területeivel is összefüggésbe hozható.

Arany János A DALNOK BÚJA című versét irodalomtudományi szempontból elemzhetjük.

A vers a romantika jellemzői közé sorolható, hiszen a költő egy érzelmes, szenvedő hőst ábrázol, aki magányosan, bánatában énekli dalait. A romantikus költészet gyakran foglalkozik az egyén érzelmi állapotával, a természettel és a múlttal. Ez a vers is megjeleníti ezeket a témákat.

A vers nyelvezete az archaikus stílust követi, gyakran használ idősebb szavakat és kifejezéseket, valamint elavult grammatikai formákat. Ezzel az archaikus nyelvezettel Arany János visszaidézi a múltat, és a hagyományos magyar költészet stílusát utánozza.

A versben jelen van a természettel való kapcsolat, hiszen a dalnok több helyen is utal a természeti jelenségekre és hangokra, amik hatással vannak rá. A tavaszi virágok, a lombsohaj és a patak morajlása mind olyan természetes hangok, amik inspirálhatják a dalnokot és érzelmeit kifejezésre ösztönözhetik.

A versben megjelenik a múltba való visszatekintés, amikor a dalnok emlékezik a hősökre és a történelmi eseményekre. Ez a múltba fordulás és a hősökre való emlékezés a romantikus költészetben gyakori motívum, melyek a múltba menekülést jelenítik meg, ahol a dalnok találkozhat a hőseivel és felidézheti a régi dicsőséget.

A versben szerepet kap a művészi inspiráció és a költészet ereje. A dalnok bánatában még mindig képes dalokat énekelni, és a búja erejéből születik meg a legszebb ének. Ez az inspiráció és a művészi tehetség megjeleníti a romantikus költészetben hihetetlen erőt, amellyel a költő képes túllépni a szenvedésén és létrehozni valami szépet.

A versben megjelenik az egyén és a társadalom viszonya is. A dalnok arról panaszkodik, hogy korában nincs többé helye a dalnokoknak és a dicsőséges múltnak. A költészet értékeit háttérbe szorítják, és az emberek nem értik a dalnok üzenetét. Ez a társadalmi probléma és az egyén elidegenedése a kortárs világtól a romantika jellegzetes motívumai.

Az Arany János által alkotott vers nemzetközi viszonylatban is összehasonlítható más romantikus költők műveivel. A romantikus költészet olyan nemzetközi jelenség volt, amely különböző országok költőit inspirálta. A dalnok bűja című versben jelen vannak olyan motivációk, amelyek hasonlítanak más nemzetközi romantikus művekben megjelenő motívumokra - például a természettel való kapcsolat, a múltba való visszatekintés vagy az egyén és társadalom viszonya.

Összességében az Arany János A DALNOK BÚJA című versét irodalomtudományi szempontból röviden úgy lehet jellemezni, hogy egy romantikus mű, amelyben a költő az egyén szenvedését és a költészet erejét ábrázolja. A versben megjelennek a romatikus költészet jellegzetes motívumai, mint a természettel való kapcsolat, a múltba való fordulás és az egyén és társadalom viszonya. Ez a költemény összehasonlítható más romantikus művekkel a nemzetközi szépirodalomban.