Szép virág a rózsa, hát még a bimbója!
Mert az ég harmatja mindennap mosdatja;
Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve:
De legszebb virág a haza szent szerelme.
Nem terem a kertbe', a fekete földbül,
Sem a virágágyból soha ki nem zöldül:
Csak terem az épen az ember szivében
Az ember szivének legislegmélyében.
A gyökere pedig vértől nedvesedik,
Ha lankadni kezd is vérrel öntözgetik:
Öntözzük, locsoljuk ezt a szép virágot!
Ez gyümölcsöz nekünk édes szabadságot.
(1848)
A vers teológiai szempontból is megvizsgálható. A szerző, Arany János a világi dolgok, mint a virágok és a szeretet fogalmát összekapcsolja a vallással és a hitbeli üzenettel.
A versben a rózsa és a bimbója szépségét és tisztaságát emelik ki. A rózsa a keresztény ikonográfiában gyakran jelképezi a szenteket, a bimbó pedig az isteni gondviselést vagy a reményt. Az ég harmata, amely mindennap mosdatja őket, megjeleníti Isten gondoskodását és áldását a tisztaságunkra. Ezzel benyomást kelt arról, hogy Isten szelíd gondoskodása mindig jelen van életünkben.
A szűz lány említése a Mariológiai központi nézőpontokra utalhat. A Szűz Mária tisztelete jelentős része a katolikus és ortodox hiteknek, és a szüzessége és hibátlan tisztasága példa lehet a hívőknek.
A versben a legszebb virágként a "haza szent szerelmét" említi. A "haza" itt lehet egy szimbólum, amely lehetőség szerint egyesíti Istennek vagy az isteni gondviselésnek az összképét a vallási hitekben, és a szeretetet és hűséget a hazához. Ezzel összhangban áll a bibliai tanítás, miszerint Isten először is szeretett minket, és hogy szeretetünket másokkal, például a haza iránti szeretettel is meg kell osztanunk.
A versben arról is szó van, hogy a szép virág nem a földből vagy a virágágyból növekszik, hanem az ember szívében található. Ez a gondolat összekapcsolható a skolasztikus teológia nézőpontjával, amely hangsúlyozza az ember lelki mélységét és a vallási tapasztalat központi szerepét az emberi lényben.
A gyökér, amelyet az ember vérrel öntöz, azt sugallja, hogy az emberi tapasztalatok, fájdalmak és áldozatok révén válik a szerelem és az önmegvalósítás forrásává. Ez abból a teológiai nézőpontból ered, hogy Krisztus az önfeláldozás és a szeretet példaadója volt.
A szabadság szó megjelenése a vers végén lehetőséget ad arra, hogy kapcsolatot vonjunk be a bibliai tanításokkal és a hívők szabadságára vonatkozó teológiai nézőpontokkal. Azt sugallja, hogy Isten szerelemének és áldozatának köszönhetően a hívők újra lehetnek az Isten gyermekei és élvezhetik a szabadságot a bűntől és a haláltól.
Összességében a vers Isten gondviselését, a szentek példáját és a szeretet fontosságát hangsúlyozza a hívő életében. Egy olyan bibliai és teológiai kontextusban, amely magában foglalja a patrisztikát, bibliai tanulmányokat és skolasztikát, tovább mélyíti a vers üzenetét és jelentőségét.
Arany János A LEGSZEBB VIRÁG című versét irodalomtudományi szempontból elemzve, számos összefüggést találunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
Először is érdemes megemlíteni, hogy a vers a romantika jegyeit mutatja. A romantika időszakában született, és az érzelmek kifejezése, az egyéni élmények és vágyak, valamint a természet megjelenítése jellemző rá. Ezek a motívumok is megtalálhatók a versben.
A versben Arany János a rózsát és a szűz lányt hasonlítja össze a "haza szent szerelmével". Ez egyfajta nőiségi és hazafisági motívum, amely a romantikus irodalomban gyakori. A nőszereplők és a hazafiság szimbolikusan egybefonódnak, és a szerelmi érzelmekre épülő kapcsolatok képében ábrázolódnak.
A vers természetképeinek és motívumainak elemzésével kapcsolatban Arany a rózsát használja a szépség, tisztaság és törékenység jelképekként, amelyek a romantika irodalomban is gyakran megjelennek. A rózsa bimbója és a szűz lány hasonlata szintén a természet és az emberi szépség közötti kötődést jelzi, ami szintén jellemző a romantikus irodalomban.
A vers harmadik szakaszában Arany a virág gyökereinek vérrel való nedvesedését említi, ami az áldozatot és a küzdelmet szimbolizálja. Ezzel utal az 1848-as forradalomra és szabadságharcra, amely hatással volt a magyar irodalomra és az alkotókra.
A vers hangulata is elemzésre kerülhet. Az első két versszakban a romantikus líra líraiságát érezzük, a virág és szerelem motívumainak megjelenítésével. Azonban a harmadik versszakban, amikor a politikára és a szabadságra utal, a hangulat vált és vállalássá, hősies hangnemmel telivé válik.
A vers idejére és kontextusára való hivatkozással kiemelhetjük, hogy Arany János 1848-ban, a Szabadságharc idején írta ezt a verset. Az 1848-as események hatással voltak az irodalomra és az alkotókra, akik azonosulni tudtak a nemzeti érzelmekkel és az eszmékkel.
Ami a nemzetközi irodalmi összefüggéseket illeti, a romantika mint irodalmi irányzat számos országban jelent meg és kifejeződött. A romantika motívumai és képzavarai nemzetközi szinten is hasonlóak voltak. Például a természet szerepe és jelentősége, valamint a szerelem és a hazafiság előtérbe kerülése más nemzetek romantikus költőinek verseiben is megfigyelhető.
Összességében tehát Arany János A LEGSZEBB VIRÁG című verse az irodalomtörténetben a romantika jegyeit mutatja, és számos kapcsolódási pontot kínál mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
Arany János A LEGSZEBB VIRÁG című versében természettudományos aspektusokat is fel lehet fedezni.
Az emberi természet és a virágok kapcsolata felidézi az ökológiai kölcsönhatásokat. Az első versszakban említett rózsa és annak bimbója az ég harmatjával táplálkozik és minden nap megmossa őket. Ez a megjegyzés utalhat az öntözés és a fotoszintézis fontosságára. A természettudományban már régóta ismert, hogy a növények vízzel és napfény energiájával táplálkoznak, és ezen keresztül képesek életben maradni és növekedni.
A második versszakban a vers azt állítja, hogy a virágok nem a kertben, illetve a virágágyból nőnek ki, hanem az ember szívén belül, az emberi lélekben találhatóak meg. Ez metaforikusan utalhat a növények és az ember közötti kapcsolatra, arra az alapvető igényre, hogy az ember kapcsolatban legyen a természettel. Ez a természettudományban az ökológiai fenomenológiával kapcsolatos, amely a kapcsolatokat és kölcsönhatásokat kutatja a természet és az emberi lélek között.
A harmadik versszakban az emberi szív és a virág gyökerének kapcsolata említésre kerül. Arany itt azt mondja, hogy ha a virág elkezd hervadni, vérrel kell öntözni, hogy életben maradjon. Ez a képesség, hogy öntözzük és locsoljuk a virágot, és annak következményei, miszerint ez édes szabadságot vezet elő, megmutatja az ember és a természet közti kölcsönhatást. Az embernek gondoskodnia kell a természetről, hogy az mindig virágozzon és táplálkozzon tőle.
Összességében tehát a vers természettudományos szempontból azt fejezi ki, hogy a természet és az emberi lélek közötti kapcsolat fontos és kölcsönösen táplálkozó viszony. A versekben megfigyelhetőek olyan természeti jelenségek, mint az öntözés, a fotoszintézis és az ember és növények közti kölcsönhatások.