Az Arany János által írt "A rablelkek" című vers teológiai szempontból is értelmezhető. A versben a börtönben tartózkodó rabok vágyakozása a szabadság után, majd a váratlanul bekövetkező változások hatására a börtönben való visszavágyásuk megfogalmazódik.
A bibliatudomány szempontjából érdekes megfigyelni, hogy a szabadság vágya és az annak elérésére való törekvés az emberi természetre jellemző. Az ember a bűnbeesés óta, az Édenkert elhagyása óta vágyakozik a szabadság után. Ezen vágy az Isten iránti vágyakozásból is ered, hiszen Isten teremtett bennünk egy olyan örök vágyat, hogy egyesüljünk Vele és a tökéletes szabadságot éljük meg. Ebből a szempontból a rabok vágyai újraértelmezhetőek, mint az ember életének egyfajta spirituális útjának kifejeződései, melyek a világtól való megszabadulásra és az Istenhez való visszatérésre utalnak.
A patrisztika nézőpontjából is érdekes az üzenet, melyben a börtön és a szabadság ellentétpárként jelenik meg. A patrisztikus gondolkodás alapján a börtön a bűn és a sötétség szimbóluma, míg a szabadság az isteni kegyelem és megtérés lehetőségét jelenti. A börtönben átélt szenvedések és a küzdelmek a lelki megtisztulásra utalnak, amelyre a patrisztika hangsúlyt helyezett. A versemben megjelenő vágyakozás tehát a patrisztikus teológiában az ember belső útjára és az Istennel való találkozásra utal.
A skolasztika perspektívájából a vers egy olyan metaforikus szimbólumrendszerben jelenik meg, melyben a börtön és a szabadság az emberi élet különböző aspektusait jelképezi. A skolasztikus filozófia szerint az emberi létezésben jelen vannak a szenvedések, a küzdelmek, a megszorítások és a megkötések, amelyek az emberi élet törékenységét és korlátait jelképezik. Ezen belül az ember vágyik a szabadságra és a tér szélességére, ahogyan a versemben is megjelenik. Az emberi életben azonban mindig lehetőség adódik arra, hogy a korlátok közt megtaláljuk a belső békét és kiteljesedést. Ahogyan a versben is történik, az ember belső megnyugvást találhat a szabadság vágyában, még ha külső körülményei változnak is.
Összességében a vers teológiai szempontból értelmezve arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember vágyik a szabadságra és a teljességre, de ez a vágy található meg a belső világunkban, és nem feltétlenül a külső körülményekben. A börtön és a szabadság ellentétpárjai metaforikusan fejezik ki az ember életében jelenlévő belső küzdelmeket és megszorításokat, amelyek lehetőséget adnak a lelki kiteljesedésre és a belső békére.