A vers alapvetően egyfajta panasz- és elégedetlenségkifejezésről szól az idővel és a múlttal való kapcsolatunkkal kapcsolatban. Az első sorok arra kérdezik, hogy miért aggódunk annyira a jövő miatt és miért ragaszkodunk olyan erősen a múlthoz.
A vers egyik fontos témája a múlt és a jövő viszonya. Az első versszakban a múltat a sír és a száraz lomb képeivel jellemezve, azt mondja, hogy a múlt sirja már nem megy, nem érdemes öntözni. Ez arra utalhat, hogy Arany előző generációknak ofőízése már nem számít, és nem kell a múlt problémáival foglalkozni.
A második versszakban az idő múlásának következményeiről van szó. Az itt megfogalmazott kérdések arra utalnak, hogy az emberi cselekedetek miatt vannak-e a századokkal ezelőtti bűnök és átkok. Ez természettudományos szempontból kapcsolatba hozható a mai kor környezeti problémáival és az emberi tevékenységből eredő következményekkel.
A harmadik versszak arról beszél, hogy a bánatban nincs segítség, nem enyhíti a társaság. Ez szemben áll a modern pszichológiai és tudományos eredményekkel, amelyek kimutatták, hogy a társas támogatás és a kapcsolatok fontos szerepet játszanak az egyén jólétében és annak kezelésében.
A negyedik versszakban az "egész" nagy árvaságáról van szó. Ez arra utal, hogy az ember része a világnak és a természetnek, és ezekkel az elemekkel való kapcsolatunknak komoly hatása van érzelmi és szellemi szempontból. Tehát, ha ez a kapcsolat hiányzik vagy súlyosbítja a problémákat, akkor az emberi lényünk szenved és gyengül.
Az ötödik versszakban az a gondolat jelenik meg, hogy az emberek csalódtak abban, hogy az életüknek csak egy pontra kellene összpontosítaniuk, és hogyha megtalálják ezt a pontot, akkor boldogok és elégedettek lesznek. Ez a modern kori vágyunk arra, hogy mindent megértsünk és controláljunk, amelyben azonban gyakran csalódunk.
A hatodik versszakban az Akadémiai elvek képeivel jelenik meg a társadalom és az egyén viszonyrendszere. Az itt megfogalmazott gondolatok arra utalnak, hogy a hazaszeretet és a nemzeti érzelmek fontosságát hangsúlyozza, valamint arra figyelmeztet, hogy nem elég csak a szóbeli vagy külsőlegi hősies cselekedetekkel elégedettek lenni, hanem bölcsen és tudatosan kell választani és szeretni a hazát.
A hetedik versszakban a vers hangsúlyozza a modern kor kihívásait, a veszélyeket és a lehetséges bukásokat, például a külső erőszak, amely elpusztíthatja a nemzeteket. Ez a modern kor kihívásaihoz kapcsolható, például a globális bizonytalanság és a fenntarthatósági problémák, amelyekkel szembesülünk.
Összességében a vers magában hordoz olyan gondolatokat és témákat, amelyek a mai természettudományos felfedezésekkel és a világunkban zajló eseményekkel kapcsolatba hozhatók. Az ember és a természet közötti kapcsolat, a környezeti problémák és az emberi tevékenységből eredő következmények mind olyan témák, amelyeket a mai természettudományos kutatások és a világunk kutatásai is vizsgálnak.