Nagy lett volna a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna, ha kevés volt
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
- S hajna!
Akkor esett ez a bolond
História rajta.

Nem szeretett ez a tudós
Semmit a világon,
Járt legyen bár égen-földön,
Két avagy négy lábon:
De a kendermagos cicát
- S hajna!
Éktelenül megszerette,
Majdhogy fel nem falta.

Szolgája is volt; a háznak
Ez viselte gondját,
Hogy lába ne keljen és a
Szelek el ne hordják.
Hű cseléd volt félig-meddig,
- S hajna!
Koplalás lőn este reggel
Bőséges jutalma.

Máskülönben ment a dolga
A kedves cicának:
A reggelin gazdájával
Ketten osztozának.
Búsan nézte ezt a szolga
- S hajna!
Fél zsemlére, pohár téjre
Nagyokat sohajta.

Mert tudósunk a magáét
Ha fölreggelizte:
Felét a cicának adni
Volt a szolga tiszte.
Úriasan élt a macska,
- S hajna!
Csak nem akart, csak nem akart
Meglátszani rajta.

"Hé... izé... mi baja lehet
Annak az állatnak?
Szőre borzas, csontja zörgős,
Szédelegve ballag."
"Jaj, uram, hát a sok éhség! -
- S hajna!
Kétszereznők csak a tartást;
Mindjárt lábra kapna."

S az napságtól itce tej járt,
Kapott egész zsemlét:
A tudós csak lesi, várja
Hogy ha nekitelnék.
De a macska nem üdűlt fel,
- S hajna!
Elfogyott a fogyó holddal,
Sarlóvá hajolva.

Kendermagos szegény cica
Nyavalyába esvén,
Fölvette a néhai nevet
Egy szép őszi estvén.
"Átszellemült kedves állat
- S hajna!
Falatom megosztom vele
Mégis meg van halva!"

"Mi tagadás" - mond a szolga,
"A cicus nem vétett:
Én evém meg ő helyette
Reggel az ebédet.
Mondtam, menjen egérfogni,
- S hajna!
Nem tanyáz ám ott egér, hol
Üres minden kamra."

Nagy volt, mondok, a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna! Kevés hozzá
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
- S hajna!
Ilyen apró dőreségek
Gyakran estek rajta.

(1847)


Elemzések

Arany János A TUDÓS MACSKÁJA című versét irodalomtudományi szempontból is elemezhetjük. Az alábbiakban bemutatok néhány lehetséges összefüggést mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Stílus és forma: A vers A tudós macskája című ballada. Az Arany János által alkalmazott stílus és forma tipikus a romantikus korszakhoz tartozik. Az események dramatikusok és néha ironikus színezetűek. A ritmusos verselés és a rímek használata adja meg a művészi hatást.

2. Téma és motívumok: A vers központi témája az ember és állat kapcsolata, valamint az élet és a tudás viszonya. A tudós jelképezi a magasabb tudást és az intellektuális erényeket, míg a macska az ösztönöket, az élvezeteket és az egyszerű boldogságot. Az éhség és a hiány okozta szenvedés a macska motívuma az egész versen keresztül. Másik motívum az önfeláldozás, melyet a szolga példáz meg, aki saját ételét odaadja a macskának.

3. Poétikai eszközök: Az aránylag egyszerű nyelvezetet a versben a rímek, az alliterációk és a szóképek gazdagítják, ami erősíti a vers ritmusát és esztétikai élményét. Az "S hajna!" ismétlődése fokozza az ironikus hatást, valamint ütemesen és színesen jeleníti meg a mélabús gondolatokat és az elkeseredett helyzeteket.

4. Intertextualitás: A versben található néhány intertextuális utalás is. Például az "Egy szép őszi estvén" kifejezés Nagy László Az elesettek balladájára utal, melyben ugyanúgy megjelenik a halott állatra utaló kifejezés. A tudós szereplő szimbolikus jelentése hasonlíthat Goethe Faust című művének főszereplőjére, aki szintén a tudás élményének hajszolásával küzd.

Összességében Arany János A TUDÓS MACSKÁJA több szempontból is érdekes és gazdag mű. Az ember és állat kapcsolatának ábrázolása, a tudás és boldogság viszonya és a műben felhasznált poétikai eszközök mind az irodalomtörténet számos aspektusával kapcsolatban állnak.

A vers első sorában megemlített tudósnak hiányzik az a tudományos ismeretanyag, ami valóban hasznos lenne számára. Ez rámutathat arra, hogy a mai természettudományi fejleményekre való hozzáférés hiánya visszatartja a tudóst az új felfedezések és megértések területén. A tudós könyvet ír a bölcsességről, ez pedig arra utalhat, hogy bár el akarja terjeszteni tudását, mégis visszaéléseket hoz létre (a bolond "História").

A macska, amit a tudós megtalált és szeretett, reprezentálhatja az állatokkal való kapcsolatunkat, valamint az állatok iránti érdeklődést és szeretetet. A tudóst leszámítva senki sem szereti ezeket a dolgokat a versben, ami felhívhatja a figyelmet az állatokkal való kölcsönhatás fontosságára és a természettudományok terén elért legfrissebb felfedezések jelentőségére.

A macska táplálkozási problémái és szegényes külső megjelenése rávilágíthat a kontrollálatlan állatkínzásra és az állatok megfelelő gondozásának hiányára. Ez összefüggésbe hozható a modern technológiával és orvosi kutatásokkal, amelyek új módokat kínálnak az állatok egészségének védelmére és a megfelelő táplálkozás biztosítására.

A tudós reakciója az állatnak nyújtott segítségre és a macska halála arra utalhat, hogy az emberek gyakran csak akkor érdeklődnek és segítenek az állatokon, ha azok előnyöket biztosítanak számukra. Ez rávilágíthat az emberi kapcsolatokban és közösségi felelősségvállalásban rejlő dilemmákra, valamint arra, hogy a természettudományi kutatásoknak és a technikai fejlesztéseknek a fenntarthatóság és a helyes etikai viselkedés fontos szerepet kell kapniuk.

Az utolsó sorok arra utalnak, hogy a tudós könyveinek és elképzeléseinek némelyike túlzásokba esik és nem figyelembe veszi az életszerűséget vagy a mindennapi tapasztalatokat, amelyek a modern természettudomány általános elfogadott elveinek és módszereinek alapjául szolgálnak.

Összességében a vers a természettudományos fejlemények fontosságára, az állatokkal való etikus kapcsolat kialakítására, a fenntarthatóságra és a realisztikus gondolkodásra hívja fel a figyelmet. Ez az összes téma összekapcsolódik a természettudományos kutatások legfrissebb felfedezéseivel és az emberi fejlődéssel.

Arany János A TUDÓS MACSKÁJA című versében számos teológiai szempont is felfedezhető. Az első állomás, amit a vers felmutat, az a bibliatudomány nézőpontja.

A tudós karaktere mindenekelőtt a bölcsesség kutatásával és könyvek írásával azonosítható. Ez a bölcsesség iránti vágy és elkötelezettség a Bibliának is alapvető értéke és központi tanítása, hiszen a bölcsek könyvei számos bölcsességről szólnak, és fontosak a hívők számára a hit és az élet bölcsességének megértésében. A tudós által írt könyvek tehát a bibliai tanításokat tükrözik, és a bölcsesség keresését jelképezik.

Azonban a versek sorai arról is beszélnek, hogy a tudós nem sok haszna van a bölcsességnek. Ez az ellentmondásos állítás a patrisztika nézőpontját is megvilágítja. A patrisztika időszakában a korai egyházatyák és teológusok arra törekedtek, hogy a világi tudományt és bölcsességet beillesztsék a keresztény hitbe. Azzal, hogy a tudós bölcsessége nem sok hasznot hoz, a vers kritikát fogalmaz meg a világi tudás és a vallás közötti kapcsolatról. Ezek a sorok arra utalnak, hogy a tudomány és a vallás kapcsolata nem mindig valósul meg harmonikusan, és a tudós bölcsessége gyakran értéktelen az egyének és a társadalom számára.

A skolasztika szemlélet foglalkozik a versben megjelenő tudós-kutató módszerekkel és a tudomány fejlődésével. A versben a tudós számos kutatási területen aktív és lelkes, de hiába az erőfeszítése, nem tudja megoldani a macskája problémáját. Ez a skolasztika nézőpontját mutatja be, miszerint a tudomány korlátozott, és ismeretlen területeken nem tud minden kérdésre választ adni. Az emberi tudás határai azóta sem változtak jelentősen, így ez a probléma ma is releváns.

A vers másik szempontja az, hogy az embernek nem csupán elméleti és tudományos tudásra van szüksége, hanem szeretetre és gondoskodásra is. A tudós ugyanis a kendermagos macskát megszereti és vigyáz rá. Ez a szeretet és törődés olyan értékekre mutat, amelyek nemcsak a tudományterületre korlátozódnak, hanem az emberi kapcsolatokra és erkölcsi értékekre is kiterjednek.

Ennek a versnek a teológiai megközelítése mellett még számos más értelmezési lehetősége is van. Például a tudós figyelmének hiánya a hétköznapi dolgokra, csalódásra és elszigeteltségre is utalhat. A macska és a szolga szerepe is többféleképpen értelmezhető, így a vers gazdag rétegekkel rendelkezik.