Vagy a tüdő, vagy a máj,
Vagy a szív, de az a táj!
Érzem, szorul, feszül, fáj.
Ettől csappan meg a háj:
Ez mondja majd nekem: állj!
Hanem panaszt ne ejts, száj!
Az élet úgy se volt báj,
Meghalni jobb, ha - muszáj!
(1868)
Elemzések
Az Arany Jánosnak tulajdonítható vers természettudományos szempontból kevés tartalmat tartalmaz, azonban az emberi testről, különösen a belső szervekről szól. Az első sorban említett tüdő, máj és szív a test fontos szervei, amelyek a mai természettudomány által jól ismertek. A versben azonban nincs konkrét hivatkozás a legfrissebb felfedezésekre vagy kutatási eredményekre.
A "csappan meg a háj" kifejezés a test egészségével kapcsolatos. A mai természettudományban sokat kutatnak az étrend, az egészséges táplálkozás és a testsúlykapcsolatáról. A zsírszövet (háj) és annak lecsökkenése sok egészségügyi problémával járhat, például elhízással, szívbetegséggel vagy cukorbetegséggel.
Ugyanakkor a versben fakadó kétségbeesést és panaszkodást nem lehet tudományosan kezelni. Az életminőség, az élet értelme és a halál témája kétségtelenül fontos és aktuális kihívások a mai természettudományban, de ezek a kérdések nem közvetlenül kapcsolódnak a vershez vagy a mai legfrissebb felfedezésekhez a természettudomány terén.
Arany János ÁJ-VÁJ című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva számos összefüggésre lehet rámutatni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
A vers nyelvezetének és hangulatának elemzése során észrevehetjük a romantikus irányzat hatását. Az érzelmek intenzitása, a testi fájdalmak és az eltúlzott drámaiság jellemző a romantikus lírára. Ez megtalálható a versben is, ahol a fizikai fájdalom és szenvedés metaforájával fejezi ki az élet keserűségét és reménytelenségét.
Egy másik összefüggés a versben a személyes én megszólítása. Az "ÁJ-VÁJ" cím és a "száj" szó konnotációja arra utal, hogy a vers címzettje a saját énünk. Ez a lírai én metaforikusan veszekszik saját testrészével, ami a belső harcot és a kilátástalanságot szimbolizálja.
A vers tartalmaz olyan motívumokat is, amelyeket a szimbolista és modernista irányzatok használtak a későbbi időkben. Az élet keserűségének és reménytelenségének kifejezése, az élet és halál kontrasztja, valamint az egyszerű, de erős képi elemek használata mind jellemzőek a modern lírára.
Magyar irodalmi összefüggések között említhető Arany János műveinek hatása a kortárs és későbbi költőkre. Az ő verseiben is megtalálható a drámaiság, valamint a testi és lelki fájdalom ábrázolása. Emellett a romantikus motívumok és a személyes én megszólítása is rámutat Arany János lírájának hatására.
A nemzetközi szépirodalom területén számos párhuzam található a versben. A romantikus irányzat hatása mellett a versben megjelenik a francia szimbolizmus és a német expresszionizmus szintén. Az érzelmek intenzív kifejezése, a testi fájdalmak metaforikus megjelenítése és a modernista motívumok mind olyan elemek, amelyeket sok más európai költő is használt az idők folyamán.
Összességében Arany János ÁJ-VÁJ című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva több érdemi összefüggésre lehet rámutatni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A romantikus, szimbolista és modernista irányzatok hatásai mellett az érzelmek kifejezése, a testi és lelki fájdalom ábrázolása és a személyes én megszólítása mind olyan elemek, amelyek áthidalják az időt és az irányzatokat.
A vers teológiai szempontból megjelenítheti a testi szenvedést és a halált mint az emberi élet állandó jelenségeit. A vers elején Arany János különböző testrészeket (tüdő, máj, szív) említ, amelyekkel kapcsolatban a táj jelent meg. Ez a kép arra utalhat, hogy a testünk és a bennünket körülvevő természet összefüggéseit kiemeli. Az emberi test fájdalma, szorulása és feszülése az életben mindennapos jelenség, amelyekkel szembe kell nézni.
A vers második részében Arany János azt mondja, hogy ettől csökken a háj, vagyis elszalad a boldogság. Ez a rész utalhat a testi szenvedések hatásaira, amelyek befolyásolhatják a boldogságunkat és elégedettségünket. Kulcsfontosságú az a mondat, amit a versbeli személy mond majd a fájdalomnak: "állj". Ez egy utasítás, amely arra utalhat, hogy az embernek meg kell állnia és szembenéznie a szenvedéssel, a fájdalommal, ahelyett hogy panaszkodna vagy menekülne előle. Ez a visszautasító attitűd azt sugallja, hogy az embernek elfogadnia kell a szenvedést és megtalálnia benne a pozitívumokat vagy a tanulságokat.
A vers végén Arany János azt mondja, hogy az élet nem volt bájos és hogy jobb meghalni, ha muszáj. Ez a mondat elsőre negatívnak tűnhet, de teológiai vonatkozásban értelmezve felveti a halál és a remény kérdését. A halál mint természetes folyamat a keresztény teológiában lehetőséget ad a feltámadásra és az örök életre. Tehát Arany Jánosnak itt lehet egyfajta reménye vagy hite a halál mögött, amit a meghalni jobb, ha muszáj mondatkal próbál megjeleníteni.
A versben láthatók a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjainak ismeretlen láncfűzései. A bibliatudományban az élet, a halál és a szenvedés jelentős témák, amelyek a Biblia számos részében megjelennek. A patrisztika, azaz az ókori atyák teológiája, többek között az emberi test, a szenvedés és a halálban rejlő spirituális dimenziót vizsgálja. A skolasztika pedig a középkori teológiai rendszer, amelyben a szenvedés és a halál metafizikai és tudományos elemzésére törekszik. Ezek a teológiai iskolák és nézőpontok lehetnél inspirációul Arany számára, amikor ezt a verset alkotta.