Árva fiú sír az ablak alatt,
Ifi'asszony a szobában múlat.
   Anyám, anyám! hideg van itt,
      Bocsáss be,
      Bocsáss be."
   Megállj, poronty... megyek ki csak,
      Megállj te!"

Ifi'asszony gyújt lobogó lángot,
Süti annál a csöröge-fánkot.
   "Anyám, anyám! eressz be már,
      Ehetném,
      Ehetném."
   "Csak ezt is még a föld alá
      Tehetném!"

Árva fiú marad a sötétben,
Özvegyasszony kedvese ölében.
   "Anyám, anyám! nem tudom én
      Mit látok,
      Mit látok;
   Félek nagyon: ne oltsd el a
      Világot!"

Temetőben árva fiú apja
Lepedőjét, szemfödelét kapja.
   "Anyám, anyám, az Isten szent
      Nevére,
      Nevére!
   Amott jön az édesapám
      Fehérbe."

Kimene az özvegyasszony éjjel,
Veri fiát a vizes kötéllel,
   "Ne bántsd, ne bántsd, gonosz r...!
      Az árvát,
      Az árvát:
   Te ölted meg, te adod meg
      Az árát.

Temetőben csendes az én házam,
Jobb neki ott énvelem egy házban;
   Oda viszem karon fogva
      Magammal,
      Magammal:
   Ne bánjon így senki az én
      Fiammal!"

S ifi'asszony elszalad egy ingben;
Ismeri őt a faluba' minden:
   Körül, körül csatangol a
      Temetőn,
      Temetőn.
   Szegényt, szegényt szánd meg uram
      Teremtőm!

(1855 okt.)


Elemzések

A vers teológiai szempontból értelmezve több aspektust is vizsgálhatunk.

1. Az istenkép

A vers eleje már az istenkép kérdését feszegeti. Az árva fiú "hideg van itt" szavai arra utalnak, hogy a beteljesülés, a melegség, a szeretet az anyához való visszatérésben rejlik. Így az anyát a figyelembe véve, az istenképet a szerető és melegséget adóképessége tulajdonságaiként is értelmezhetjük. Emellett az anya megtagadása a hideggel és sötétséggel való asszociációk mentén az istenkép hiányát, a vallástalanság fogalmát is megkérdőjelezi.

2. Szenvedés és büntetés

A versben megjelenik a szenvedés, a bűntudat és a büntetés motívuma. Az anya megtagadása és az özvegyasszony gonoszságának feltételezése együtt jár a fiú szenvedésével. Ez arra utalhat, hogy a szenvedés az isteni büntetés következménye lehet a bűnökért, és szükséges a megtéréshez vagy a megtisztuláshoz.

3. Önmagunkkal való megbékélés

A versben megjelenik az önmagunkkal való megbékélés és elfogadás gondolata is. Az árva fiú az apja temetésénél észreveszi, hogy az apja már találkozik az istennel és béke uralkodik közöttük. Ez az összekapcsolódás, az elfogadás és a békesség érzése elmondható az árva fiúra is, amikor az anyájával együtt maradnak a temetőben.

4. Megváltás

A versben megjelenhet a megváltás témája is. Az árva fiú az anyjával a temetőben találkozik az apjával, akit fehérbe öltözve lát, ami az isteni megmentést is jelképezheti. Ezzel az apai jelenléttel és megváltással a fiú valószínűleg a szenvedéseiből és az anya által okozott fájdalomból is megmentődhet.

A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjainak bevonása a vers értelmezésébe pedig ismét más aspektusokkal gazdagítja az értelmezést. A bibliatudomány például megkérdőjelezi az istenkép és az isteni büntetés konkrét megjelenítéseit a versben, míg a patrisztika és a skolasztika a versben megjelenő vallási fogalmakat és teológiákat helyezheti a kor kontextusába.

Végül, a vers egy olyan történetet mesél el, amely általános emberi élményeket és kérdéseket érint, mint a szülők iránti szeretet és a megbocsátás. Az isteni szempontok mellett így a versben megjelenő emberi érzelmeket és idealizmusokat is értelmezhetünk.

A vers külső szemlélődést mutat egy olyan jeleneten, ahol egy árva fiú sír az ablak alatt, miközben az ifi'asszony a szobában süteményt süt. A fiú anyjától kérvényezi, hogy engedje be a hideg helyről, majd rákényszeríti, hogy még a föld alá is menjen. Ezután az árva fiú a sötétben marad, az özvegyasszony pedig ölében tartja a kedvesét. A fiú félelemről szóló felszólítása után az özvegyasszony kimennek az éjszakába, hogy megverje a fiút, de közben rádöbben, hogy ő ölte meg az apját. Végezetül a temetőbe megy, és elhatározza, hogy az árva fiúval együtt lesz az egyik házban. Az ifi'asszony pedig meztelenül fut el, és mindenki ismeri a faluban. A versben megjelennek a következő természettudományos témák:

1. Időjárás: Az árva fiú kéri az anyját, hogy engedjen be, mert hideg van. Ez kapcsolatba hozható az időjárási viszonyokkal és a hőmérséklettel, amiket a mai meteorológiai tudomány tanulmányoz.

2. Étkezés: Az ifi'asszony süt süteményt, amit az árva fiú kér, hogy engedjen be, mert szeretné enni. Ez a rész kapcsolatba hozható az ételkészítéssel, az étrenddel és a táplálkozással foglalkozó tudománnyal, amely különösen az utóbbi évtizedekben rengeteg fejlődésen ment keresztül.

3. Világítás: Az árva fiú fél, hogy az anyja eloltja a világot. Ez a rész kapcsolatba hozható az elektromossággal, az energiatermeléssel és a világítással foglalkozó tudománnyal. Az elektromosság és az energiatermelés területén is rengeteg új felfedezés történt az elmúlt években.

4. Gyógyítás: Az özvegyasszony megveri az árva fiút. Ez a rész kapcsolatba hozható az orvoslással és az egészségüggyel foglalkozó tudománnyal, ami a legfrissebb felfedezéseivel és módszereivel nagy hatással van az emberi test kezelésére és gyógyítására.

5. Természetkörnyezet: A versben szereplő temető hátrányos környezeti hatásokkal jár az árva fiú életében. Ez a rész kapcsolatba hozható az ökológiával és a környezeti tudományokkal, amelyek vizsgálják a természeti környezetet és a benne zajló folyamatokat.

Mind ezek a témák fontos összetevői a mai természettudományos kutatásnak. A tudományos fejlődéseknek köszönhetően ma már sokkal jobban megértjük a természet működését és képesek vagyunk jobban kihasználni és védeni a környezetünket.

Arany János "Árva fiú" című versében egy szomorú és tragikus történetet mesél el. Az alábbiakban bemutatom a vers jellemzőit és összefüggéseit irodalomtudományi szempontból.

1. Műfaj: A vers egy ballada, amely hagyományos népi értékrendet és szerkezetet követ. A balladák általában jellemzően tragikus történeteket mesélnek el rövid, ritmikus sorokban.

2. Tematika: A versben az árva fiú tragédiája és elhagyatottsága dominál. Az anya és az ifi'asszony közönye, valamint az apa halála váltja ki a fiú szenvedését.

3. Motívumok: Az elhagyatottság és a gyermeki szenvedés a fő motívumok a versben. Ezen kívül megjelenik a családi kapcsolatok fontossága és a vérfertőzés tabuja.

4. Nyelvezet: A versben egyszerű nyelvezet és közérthető költői képek jellemzik a történetet. Az egyszerűség az átélhetőséget és a költőiségét erősíti.

5. Helyzet és környezet: A versben a temető és a családi ház szolgálnak helyszínként. A temető a halállal, a veszteséggel és az elválással hozható összefüggésbe. A családi ház pedig a stabil, de elhagyatott és gyászos környezetet jelképezi.

6. Történelmi kontextus: A verset Arany János a Plenum nevű diákszövetség vezetője számára írta, és az 1848-49-es forradalom által okozott veszteségekre utal. Az árva fiú az általános elhagyatottságot és az ország szenvedéseit szimbolizálhatja.

7. Irodalmi összefüggések: A versnek vannak kapcsolódási pontjai a magyar romantikus és realizmus korszakokkal. A romantikus korszakban gyakran jelentek meg szenvedő, elhagyatott vagy árva gyermeket ábrázoló versek. Az ifi'asszony karaktere emlékeztet a romantikus női szereplőkre, akik hűtlensége és közönye a főszereplő szenvedését okozza. A realizmus korszakban a társadalmi problémák és az egyéni sorsok bemutatására törekedtek, amely jellegzetes elemeket ad a versnek.

8. Nemzetközi összefüggések: A versben a tragikus és szomorú hangulat és a középpontban álló szenvedő fiú karakter könnyen az Európai romantikus költészettel összevethető. Az árva vagy elhagyatott gyermek motívuma gyakran jelent meg a romantikus korszak európai irodalmában is, például az angol költő William Wordsworth vagy a német költő-hegedűvirtuóz, E. T. A. Hoffmann műveiben.

9. Általános üzenet: A versben megjelenő gyermeki szenvedés és az anyai szeretet hiánya egy általánosabb üzenetre utalhat az emberi élet sebezhetőségéről és a családi kötelékek fontosságáról.

Az "Árva fiú" tehát megmutatja Arany János irodalmi készségét és jelez a romantika és realizmus irodalmi mozgalmainak. A verse összeköthető más hasonló témájú versekkel nemzetközi és magyar irodalomban, és az általános üzenettel emlékeztet az emberi szenvedésekre és kapcsolatokra.