Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is - bogarászni restel -
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: "Gyer közelebb, édes!"
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, -
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget? "Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!"
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
"Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is."

Köszöni a gazda: "Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne."
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb -
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldus megáll a beszédben:
"Meséljen még egyet" - rimánkodik szépen.

"Nem mese az gyermek", - így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja;
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van... a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, - egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát...
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

(1851 ápr. 10)


Stílusok

Este borul már a tájra,
Minden békés álmodára.
Feketén hajladozik a fa,
Sóhajtva hull a levele szája.

Zúgnak éjszaka bogarak a falon,
Rémületükben koppannak a talon.
Nyálas béka harsog szanaszét,
Rondállik felettük a denevér remegtető tépett szárnyal.

Udvarban fehérlik a tehén,
Gazdasszony fentről iovánlan nejének.
Csendesen legelész a kis kedvenc,
Éhezik baromfaja, morcos veszekedő dög.
Odébb ballag a cica, fáradtan,
Óvatosan tapossa kilométeres törzzsel,
Megáll néhányat, figyel: a kapun bőszülten.
Hirtelen elnyomódik a pitvarba kilépve.

Nyitva van a harangvirág,
Meghívó fénye csábít a rácsok mögül.
Ajtó előtt nyújtózik egy koldus eb,
Nyujtja légzését, a küszöbre meghúzódik.
A háziasszony átszedi a tejét,
Engedi, kicsi fia kortyoljon egyet;
Azután csoportba verődik a csapatban,
Mint holdfény a csillagok közt ragyogó világ.

Egy eladó leány rakja a tüzet,
Ő a legszebb, mint a hajnali csillag.
Forrót tesz a vas a ruhára,
Csak hófehére hiányzik, reggel ujjonganak.
Körülöttük a kicsik mesét hallgatnak,
Zörgő héjakból válogatnak zöldséget,
Időről időre rátesznek rengeteget a tűzre:
A világítja fel gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyértömböt szopogat;
Félénken intőleg pörgeti egyenesített haját.
A nagyobbik könyvet olvas imádság nélkül,
E fiúból pap lesz, bárki meglássa!
Legalább úgy mondja ez az apja,
Bár a fiú inkább a verseket, dalokat szereti,
Megpróbálja őket is elkészíteni.

A kasza most lobog, a gazda leteszi a fegyvert;
Csíkos tarisznyáját szegre akasztja;
Ásóznak a kicsik, boldogan,
Szeretnének találni madárlátta darab kenyeret.
De ijedten sikoltoznak, akik látnak:
Jaj, valami démon... vagy ha nem, kis nyúl!
Az örömnek vége, nem tudnak aludni az éjjel;
Káposztalevéllel kínálják őket.

A gazda pedig szép szeretettel megszólítja őket,
Leül, hogy nyugosztalja fáradt testét,
Poros inggallérjával letöröli homlokát:
Mélyen végzett már a élet-mezővel.
De ahogy a vidám csemetékre néz,
Sötét arcfuratai simán elsimulnak;
Pipácskáját a tűzre meríti;
A kedves felesége nevetésre deríti.

Azonban nem késett a jó anya,
Hozni kell az urának a vacsorát,
Közé teszi az asztalon a nagy széket,
Ott tálalja fel az egyszerű ételt.
Ő is már evett, a gyerekek sem éhesek,
De a férj unszolja: "Gyerünk közelebb, édes!"
Jobban ízlik a falat, ha mindannyian esznek -
Adnak a kicsiknek egy-egy szárnyat, combot.

De ki kopogtat? "Nézz ki, Sára fiam,
Egy szegény könyörög helyet éjszakára:
Miért ne fogadnánk be, ha nincs hová,
Mint sok szenvedés, bezárt kilincsen!"
Visszajön a lány, meghívja az utast.
Bénánlép be a koldus, jó estét kíván:
"Isten áldja kedves embereit is,"
(Megáll a szónál) meg az embertársait is."

Hálásan köszöni a gazdája: "Legyen részük benne,
Töltse meg tálját anyjuk, ha nem lenne elég."
Szépen felszólítja, hogy üljön közelebb -
Helyet foglal könnyen, bár ellenkezik előbb.
Éheseknek a nagy tál kívánatos ízzel ad,
Szomjukat a korsóval oltja a víz;
Nincs is szó közöttük, amíg esznek,
Ez a magyar emberek természete.

De amikor vacsoráznak,
Nem nehéz helyzetben van a koldus beszéde;
Lassan bővül, ahogy a patak,
Minden távolabb folyik, annál inkább dagad.
Az idősebbfiú leteszi a könyvet,
Figyelő arccal könyörög előre-hátra görnyedve;
És amikor a koldus megszakad a beszéddel:
"Mondjon még egyet" - könyörög szépen.

"Mondjon el még mesét" - így szól apja,
Vándor szemébe tekint, és folytatja;
Csendes tisztelettel függ minden szaván,
Még különösen a leányén:
Mikor nem hallják, és nem látják,
Vörösen rákérdez tőle... báiának:
"Három év telt el, amióta kérdeztem utána,
Még egy esztendőt várok, akkor megyek férjhez."

Este van, este van, a tűzök is kialszanak,
Kezdik hunyorítani hamvas pilláikat;
A gyerekek is álmosak - egy már alszik mélyen,
Feje megdöntve, az anyja ölén.
Szalmát szórnak a padlóra...
S repül egy tücsök csöndes birodalmába.


Elemzések

Arany János Csokona Csokonai Vitéz Mihályhoz című versének irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggése van mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Formai elemek: A vers egy nyolc soros szerkezetet követ, amelyek párban rímelnek (aa, bb, cc). Ez a versforma a magyar irodalomban ismert, és hasonlóképpen használták ezt a formát a francia romantikus költők is, mint például Victor Hugo.

2. Hangulat és képek: A vers hangulata esti, nyugodt és meghitt. A természet, állatok és családi jelenetek leírása alkotja a versek képi világát, amelyek az idillikus vidéki életet jelenítik meg. Ez az idillikus jelleg az Európai szépirodalomban is ismert, például a romantikus költészetben és a pastorális irodalomban.

3. Szimbolikus elemek: A versekben használt tárgyak és állatok szimbolikus jelentést hordoznak. Például az eperfa lombja és az éji bogár hangja a nyugalom és a csend jelképei lehetnek. Az állatok, mint a tehén, a cica és a kutya, a családi otthon és az otthon melegségét szimbolizálhatják. Az ilyen szimbolikus elemeket a világirodalomban is használták, például William Blake vagy Robert Frost verseiben.

4. Epikus elemek: A versben a gazda, a háziasszony és a gyerekek mindennapi életét ábrázolják. Ezek az epikus elemek azt mutatják, hogy a vers nemcsak lírai, hanem egyben epikai vonásokkal is rendelkezik. Ez a hagyományos epika és a líra keverése hasonló a német romantikus költészetben is, például Johann Wolfgang von Goethe műveiben.

5. Szociális üzenet: A koldus jelenléte a versben az irodalmi szociális üzenetek egyike lehet, amelyek az emberi együttérzés és emberségesség fontosságát hangsúlyozzák. Az ilyen társadalmi kritika és emberségről szóló üzenetek számos irodalmi műben megtalálhatóak, például Charles Dickens regényeiben.

Ezek csak néhány lehetséges összefüggés a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén. Arany János Csokona Csokonai Vitéz Mihályhoz című verse olyan irodalmi elemeket használ, amelyek a magyar és a nemzetközi irodalomra is jellemzőek, és gazdag értelmezésekre adnak lehetőséget.

A versben bemutatott családi kör meghitt színtere egy vidéki parasztház, ahol az esti órákban elcsendesedik az élet, és a családtagok együtt töltik az időt. Teológiai szempontból a következő aspektusokat lehet értékelni:

1. Bibliai motívumok: A versen számos bibliai utalás található. Az első sor például az este eljövetelét említi, ami Jézus ígérete szerint a visszatérésére utalhat. Az esti csendesség és a természet zaja (pl. éji bogarak, bagoly) pedig a teremtett világban való Isten jelenlétet sugallja. Az ajtó nyitva állása és a tüzelő fénye pedig remélhetőleg egy meghitt, otthoni légkört idéz.

2. Patrisztikus nézőpont: A versben bemutatott családmodell erősíti az isteni teremtés és az emberi családi kapcsolatok közötti összefüggést, ahogyan ezt a patrisztikus atyák, például Szent Ágoston is hangsúlyozta. A család három generációján keresztül azt a benyomást kelti, hogy az isteni gondviselés és szeretet jelen van a mindennapi életben.

3. Skolasztikus nézőpont: A versben bemutatott életkép a természet rendjét és az emberi kötelességeket tükrözi. A gazda kemény munka után megpihen, az asszony tejet szűr, az étkek közös asztalra kerülnek. Ez az életszemlélet a skolasztikus hagyományban is hangsúlyos, amelyben a mindennapi munka és a családi élet alapvető fontossággal bírnak a lelki fejlődés szempontjából.

4. Bibliatudomány: A vers nem közvetlenül utal a Bibliára és a benne található történetekre, de a bibliai gondolatok és motívumok jelen vannak az egész versben. A költemény egyfajta allegóriaként is értelmezhető, ahol a szereplők és a cselekmény egyéb bibliai eseményeket és üzeneteket reprezentálnak.

A versben bemutatott családi kör tükrözi az emberi kapcsolatokat, a mindennapi életet és az isteni jelenlétet a teológia szempontjából. Az életképben megjelenő elemekhez hasonlóan a Biblia is hangsúlyozza az emberi kapcsolatok és a családi élet fontosságát a hívő életében. A vers tehát a teológiai kontextusba helyezve értelmezhető, az isteni jelenlétet és gondviselést hivatott bemutatni a mindennapi életben.

A vers természettudományos szempontból nézve sok olyan elemet tartalmaz, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatók.

Az első sorban említett "nyúgalom" szó a természet átalakuló állapotára utal, amikor este leszáll a sötétség. A mai kutatások szerint a természetnek van egy belső biológiai órája, amely az állatokat és növényeket az éjszaka beköszöntére felkészíti. Ez az óra szabályozza például az alvás-ébrenlét ciklusát.

Az eperfa lombjának fekete színe a fotoszintézis folyamatára utal. A kutatók felfedezték, hogy a levelek zöld színét a klorofill pigment adja, amely a napfény energiáját hasznosítja a fotoszintézis során. Az eperfa lombjának fekete színe arra utalhat, hogy a lomb nem képes hatékonyan fotoszintetizálni, esetleg beteg vagy elöregedett.

A denevér mozgása a legújabb kutatások szerint rendkívül hatékony és precíz. A denevér echolokációval, azaz hanghullámok kibocsátásával és visszahallgatásával tájékozódik. Ez lehetővé teszi számára, hogy éjszaka is könnyedén repüljön és zsákmányra leljen.

Az ajtó előtt hasaló kutya és a tüzelőben égő tűz hívogató fénye a kapcsolatot mutatja a háziállatok és az ember között. Az ember és az állatok évszázadok óta élnek együtt, és ősidők óta segítik egymást. Ez a természettudomány által jól dokumentált összefüggés közvetlenül megjelenik a versben.

Aztán a versben említett "lyány" tevékenysége, a tűzre rakott venyige és a vasalás, a legújabb technológiai felfedezésekkel és vívmányokkal is összefüggésbe hozható. A tűz gyakori elem a mindennapi életünkben, és a felfedezések és újítások tovább fejlesztik a fűtési és energiaforrásokat.

A fiúk verseket és nótákat csinálnak, ami utalhat a kreativitásra és a művészetekre, amelyek a természettudományhoz szorosan kapcsolódnak. A mai kutatások számos művészeti ágat tanulmányoznak, például a zene, a festészet és a költészet hatását az emberi agyra és a pszichológiára.

A gazda kapa helyére való letételével és az "élet-ekével" metaforikusan utal a természet művelésére és megértésére. A modern mezőgazdasági technológia és a fajokkal való foglalkozás lehetővé teszi számunkra, hogy hatékonyabban használjuk fel a természet adta erőforrásokat.

A versben említett "koldus beszéde" és a "patak, amely mennél messzebbre foly, annál inkább dagad" az emberi társadalom és a természeti erőforrások felhasználásának és elosztásának problémáira utal. A mai természetvédelmi és fenntarthatósági kutatások segítenek megérteni, hogy hogyan kell megőrizni és fenntartható módon használni a természeti erőforrásokat a jövő generációi számára.

Összességében tehát a vers a természettudomány új felfedezéseivel és megértésével kapcsolatban számos elemet tartalmaz, amelyek segítenek megérteni és értékelni a természet és az ember közötti kapcsolatot, valamint a természetvédelem és fenntartható fejlődés fontosságát.