A hegedű száraz fája,
Beh szomorú a nótája!
Úgy megsí-rí, úgy kesereg,
Talán a könnye is pereg.
A hegedű bús nótája,
Magyar ember múlat nála:
Úgy megdanol, táncol, vigad,
Hogy a szive majd megszakad.
(1856 nov.)
Elemzések
A vers I. Arany János "DAL" című műve, amely egy rövid lírai alkotás. A vers első sorai a hegedű száraz fájáról szólnak, és azt sugallják, hogy a hangszere szomorú hangzást produkál. Ezzel a képpel a verse Keleti (Orient)-hangulatot teremt.
A szöveg második részében megjelenik az a gondolat, hogy a hegedű bús nótáját a magyar ember múlatja. Ez a sor arra utal, hogy a magyar emberek számára a zene és a tánc fontos szerepet játszik a hangulat megteremtésében és az élet élvezetében. A vers vége felé pedig azt sugallja, hogy a szívük majdnem megtelik a boldogságtól a zenére reagálva.
Ami a magyar irodalmi hagyományokban való összefüggéseket illeti, Arany János verse a romantikus hagyományokhoz kapcsolódik. A hegedű a romantikus költészetben gyakran használt szimbólum, és a száraz fájával a szerző a szenvedést és a melankóliát fejezi ki.
A nemzetközi szépirodalmi összefüggések tekintetében a vers hasonlóságot mutat Johann Wolfgang von Goethe "Egmont" című drámájával. A dráma főszereplőjének, Egmont grófnak van egy hegedűje, amellyel a saját érzelmeit mutatja be. Ez a két mű összekapcsolható abban a tekintetben, hogy mindkettő arra törekszik, hogy a zene által kifejezze az emberi lelkét és érzéseit.
A vers első pár sorában megemlített "hegedű száraz fája" természettudományos szempontból a faanyagok tulajdonságainak kutatására utalhat. A modern kutatások azt mutatják, hogy a faanyagok összetétele és szerkezete nagy hatással van a hangszerek akusztikai tulajdonságaira. A kutatók olyan fákat vizsgáltak, mint például a juhar és az ébenfa, hogy megértsék, hogyan befolyásolják a hangszerek hangzását. A vers arra is utalhat, hogy a szomorú hang egyfajta fájdalom vagy szenvedés megnyilvánulása lehet, ami újra felfogja az ember figyelmét arra, hogy a könnye is pereg.
A következő sorokban a hegedű "bús nótájáról" beszélnek, ami egy magyar ember szórakozását jelenti. Ebben az összefüggésben a kutatások a zene és az emberi érzelmek közti kapcsolattal foglalkoznak. A modern neurológia és pszichológia kutatások azt mutatják, hogy a zene hatása kiemelkedő az érzelmi és mentális egészségre. A zenét hallgatva, táncolva és énekelve az emberek boldogságot, örömet és megkönnyebbülést tapasztalnak.
Mindenféle, a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozható információ nem nyilvánul meg a versben. A vers többnyire az emberi érzelmek és az emberi tevékenység kifejezésével foglalkozik a zenei szórakoztatás révén, azonban ehhez is kapcsolódóan megemlíthetjük a zene pszichológiai hatásait vagy a hangszerek akusztikai tulajdonságait.
A vers a teológiai nézőpontból is értelmezhető, különös tekintettel a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika perspektíváira.
Bibliai nézőpont:
A hegedű száraz fája és bús nótája szimbolikusan a bűnt és bánatot jelképezik. A zene és tánc, melyek szintén megjelennek a versben, az ember örömét és boldogságát jelzik. Így a vers az emberiség kettős természetét tükrözi: az eredeti bűn miatt az ember szenvedésre és fájdalomra ítéltetett, de lehetősége van a boldogságra és örömre is.
Patrisztika nézőpont:
A patrisztikus gondolkodásban hangsúlyozódik az ember teremtett voltának felelőssége, és az eredendő bűn koncepciója. A hegedű száraz fája és bús nótája az ember bűnesete és szenvedései, melyekkel saját magának okoz fájdalmat és szomorúságot. Továbbá, a versben szereplő tánc és vigasság ellentétbe helyezkedik a bánattal, így az emberi kettős természetet világítja meg, és felhívja a figyelmet a bűn következményeire.
Skolasztika nézőpont:
A skolasztika teológiában az értelem és hit viszonya kiemelt jelentőséggel bír. A hegedű száraz fája és bús nótája megemlíti a könnyeket is, ami az érzelmi megnyilvánulást jelképezi. A klasszikus skolasztikus középkori teológia megkülönböztette az értelemmel felfogható tudományt (philosophia), a hitre épülő tudományt (theologia) és a keresztény hitigazságokat. A versben szereplő érzelmi kifejezések felhívják a figyelmet arra, hogy a teológiának nem csak racionális értelemben, hanem érzelmi, reflexív és élményalapú módon is megközelíthető tudománynak kell lennie.
Egyéb ötletek:
A hegedű száraz fája és bús nótája metaforaként szolgálhat számos más teológiai vagy filozófiai kérdés szimbolizálására is. Például megjelenítheti az ember érzékenységét a szenvedésre és fájdalomra, a múlandóságot vagy az emberi lélek bonyolult természetét. A versben megjelenő pozitív és negatív érzelmi állapotok párhuzamot vonhatnak a hit és kétség közötti ingadozással is, vagy az emberi boldogság és bánat közötti ellentétek megtestesüléseként is értelmezhetőek.