Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
   Gyalog bizon'...
Legfölebb ha omnibuszon.

Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
   S egy a lelkem!
Soha meg se' irigyeltem.

Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
   Hogy' áll orra
Az út szélin baktatóra.

Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
   Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.

Hiszen az útfélen itt-ott,
Egy kis virág nekem nyitott:
   Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.

Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
   Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.

Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
   Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.

Kik hiúnak és kevélynek -
Tudom, boldognak is vélnek:
   S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?

Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
   S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.

Mily temérdek munka várt még!...
Mily kevés, amit beválték
   Félbe'-szerbe'
S hány reményem hagyott cserbe'!...

Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
   Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.

Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
   Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.

Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
   Mely sajátom;
Benne én és kis családom.

Munkás, vidám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget...
   Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.

Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
   Mert hogy' szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?

(1877 júl. 6)


Elemzések

A vers teológiai szempontból az ember életének végső megfontolásait és törekvéseit tárja elénk.

A bibliatudomány szempontjából a vers elsősorban az emberi élet és tapasztalatok végső értékének kérdését veti fel. Az ember az életét sok különböző tapasztalatban és vágyban próbálja megtalálni, de végül rájön, hogy mindez hiábavaló és nem adja meg azt, amire vágyik. Ezzel szemben a versben kifejezésre jut az a vágy, hogy egy kis "független" nyugalmat és a teljesítésében megkapott boldogságot megtaláljon.

A patrisztika szempontjából a vers a földi élet kihívásaira és kísértéseire reflektál, valamint a mindenek fölött álló isteni törvény és pozitívum iránti vágyat mutatja be. Az embernek kísértésekkel és kihívásokkal kell szembenéznie, de a versben kifejezésre jut a bölcsesség és az isteni gondviselés által vezetett élésre való vágy is.

A skolasztika nézőpontjából a vers megjeleníti az ember megszokott életútját és tapasztalatait, és azzal szembesülünk, hogy az élet kiszámíthatatlanságot és bizonytalanságot hordoz magában. A versben kifejezésre jut a remény és a végső cél felé irányuló vágy is.

További ötletként felvetődhet az emberi boldogság és elégedettség keresése a világi ambíciók és a külsőségek helyett, valamint az emberi vágyaknak és reményeknek a végső célok felé való lecsengésének bemutatása.

Az egyéb lehetőségek közé tartozik az emberi létezés és halálban való eltűnésének, az idő múlásának és az emberi vergődésnek a kérdése, valamint az élet nehézségeinek és szenvedéseinek megjelenítése is.

Az Arany János Epilógus című versével kapcsolatban a mai természettudományos felfedezések és ismeretek számos érdekes összefüggésbe hozhatók. Az alábbiakban a vers egyes részeinek elemzése természettudományos szempontból:

1. "Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot"

Ebben a részben Arany a múltban látott fényes és díszes szekerekre utal, amelyek valószínűleg a 19. századi fénykorukat élhették. A mai szemmel nézve ezek a szekerek régimódiak és lassúak lehetnek, ahogy az autókhoz és közlekedéshez használt technológiák jelentős fejlődésen mentek át. Az autóiparban elért fejlődés, például a motorok hatékonyságának növekedése és a gyorsabb közlekedési eszközök kifejlesztése, átalakította az emberi közlekedést.

2. "Ha egy úri lócsiszárral, találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, - félreálltam, letöröltem."

Ez a rész arra utal, hogy Arany nem bosszankodott a szekereken vagy lovakon, amelyeket talán összekülönböztek vele, inkább elfogadta és félreállt. Ma, ha valaki autóval közlekedik, könnyebben megoldhatóak a konfliktusok, például a közlekedési dugók elkerülése, vagy a biztonságos előzés, ami javult a közlekedési szabályok és a modern autók technológiája miatt.

3. "Ha egy úri lócsiszárral, találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, - félreálltam, letöröltem."

Ebben a részben Arany a természeti szépségről beszél, például a kis virágokról, amelyeket út mentén láthatott. A botanika tudományának fejlődésével az ember ma a természetben számos növényfajt ismerhet meg, és közelebbről is megvizsgálhatja őket. Az utazások során gyönyörködhetünk a tájban és megismerhetjük a természet sokféleségét.

4. "Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam"

Ez a rész Arany hozzáállásáról szól az életével kapcsolatban. Számos területen történtek jelentős változások a természettudományban, amelyek hatással voltak az emberi életre és az ember várakozásaira. Az előrehaladó tudományos kutatások és fejlesztéseknek köszönhetően új technológiák és gyógyászati eljárások jöttek létre, amelyek javították az emberi életminőséget és meghaladták a korábbi várakozásokat.

5. "Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely"

Ez a rész Arany introspektív gondolatairól beszél, és az emberi elmével és lélekkel kapcsolatos kérdéseket is felveti, amelyek a mai természettudományos felfedezésekhez kapcsolódnak. Az emberiség folyamatosan felfedezi és megérti a világot, a tudományos kutatások és felfedezések azonban kihívásokat és kérdéseket is felszínre hoznak, amelyekre nem mindig könnyű válaszolni.

Az Arany János Epilógus című vers tehát számos érdekes kapcsolódási pontot mutat a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és ismereteivel. Ez a verselemzés lehetőséget ad arra, hogy megértsük az ember és a természeti környezet közötti változásokat és a tudomány hozzájárulását az életünkhöz.

Arany János "Epilógus" című versében a költő visszatekint az életére, és számos irodalmi elemet használ a kifejezéséhez. A következőkben összefoglalom a vers jellemzőit és lehetőségeit a magyar és a nemzetközi irodalom területén.

1. Stílus és formai elemek: A vers Arany János jellegzetes stílusának megfelelően íródott, amelyre jellemző a könnyed, közvetlen hang és a hétköznapi nyelvezet használata. A vers nyolcsoros strófákból áll, amelyek azonos rímelést (aabbccdd) és ütemet (4-4-3-3) követnek.

2. Motívumok és szimbólumok: A versben számos motívum és szimbólum található, például a gyaloglás, az omnibusz, a kevély fogatok, a cifra bakok, a virágok, a lócsiszár, a sár stb. Ezek a motívumok és szimbólumok a költő életének és tapasztalatainak reprezentálására szolgálnak.

3. Önéletrajzi összefüggések: A vers önéletrajzi elemeket tartalmaz, amelyek azt mutatják, hogy Arany János személyes tapasztalatai és életének eseményei inspirálták a verset. A költő kifejezi a boldogságát és elégedettségét a saját életével, valamint az életben megtapasztalt csalódásokat és hiányokat.

4. Kontrasztok és ellentétek: A versben kontrasztok és ellentétek jelennek meg, például a gyaloglás és az omnibusz, a kevély fogatok és a cifra bakok, a hetyke úr és a cifra nő, az útfél és az úri lócsiszár stb. Ezek az ellentétek hozzájárulnak a vers iróniájához és a költő élete során tapasztalt különbségek ábrázolásához.

5. Társadalmi kritika: A versben a költő társadalmi kritikát is megfogalmaz, kritizálva azokat, akik hiúnak és kevélynek tartják magukat boldog embereknek. Ez a kritika általános emberi tulajdonságokra és társadalmi viselkedésre utal, amelyek az irodalomban gyakran megjelennek.

6. Univerzális üzenet: A vers üzenete és témája általánosabb, univerzális jellegű. Arany János megfogalmazza az emberi lét alapvető tapasztalatainak és vágyainak dilemmáit, amelyek mindenki életében jelen vannak. Ez a tematika áthidalja a nemzetközi irodalom határait, és számos más irodalmi műben is megjelenhet.

7. Kölcsönhatás más költőkkel és művekkel: Arany János "Epilógus" című versének elemzése során figyelembe kell venni azokat a hatásokat és kölcsönhatásokat, amelyek más költők és művek által kifejezettek. Arany János munkássága sok nagy irodalmi alakot kutat és inspirál, például Shakespeare-t, Goethe-t, Petőfit stb. Ezért a "Epilógus" című versét is befolyásolhatták ők.

Összességében Arany János "Epilógus" című verse irodalomtudományi szempontból egy gazdag és sokrétű alkotás, amely lehetőséget nyújt a magyar és a nemzetközi irodalom területén való összefüggések felismerésére és értelmezésére. A versben megjelenő stílus, motívumok, ellentétek és társadalmi kritika hozzájárulnak a vers sokrétegű értelmezéséhez és sokszínűségéhez.