Imádott barátom, jó Petőfi Sándor[*]
Szives üdvözlését ime küldi Jean d'Or.
Vettem oh nagy férfi, ostoba leveled,
De azért nem mondom: hujj ki! vagy le veled!
Mert nem üres hólyag és nincsen ebbe szél;
Kedves ostobaság mind, amit e beszél,
És a sok giz gaz közt, ha ugyan jól értek,
Van sok szép kaláris, s több ily becses értek!

Minden dolgok előtt: én nem írtam Toldyt,
Hanem (ez már más szó, tehát jó rím) Toldit,
És evvel döntődik ama szörnyü per el,
Melyet amint írod, Európa perel.
Ha tehát még most is folyna a nagy harc ott,
Kár egy y-ért, mondjad, víni harcot.

Hogy Murány a cenzor körme között vagyon,
Oh ennek tudása nékem becses vagyon;
Ámbár tartok tőle, hogy dühös strich-láza
Mária beszédét szépen kistrichlázza,
Hogy pedig ne legyen a szivem alján lom,
Én bizony munkámat úrnak nem ajánlom.

Máskép igen jól van a te komád asszony
De tán nincs oly jól, mint öt hónapos asszony,
Komám asszonyt pedig az isten éltesse,
Annyival inkább, mert ha ő nem él, te se.
Mi ámbár tudjuk, hogy bőven van a csók ott;
Küldünk e levélben egy trillió csókot.
Te pedig barátom, siess, írjad Lehelt,
Kit lelkedbe szárnyas geniuszod lehelt,
Írjad, mert nem érsz rá, ha itt lesz a nagy had,
Harc és háború és igazi hadd-el-hadd.

Akkor látom én meg arcodat, hogy lángal
Hősi elszántságban tiszta sárga lánggal;
Vágtatsz paripádon, mint por a szélvészen,
Melyet szárnyaira száguldó szél vészen;
Kedves komám asszony kezét tördelve sír:
"Sándor, ha te elmész, engem elnyel a sír,"
Mégis elhagyod őt, s oly tüzelve méssz el,
Mintha tele volna szíved forró mésszel.

Látom a derék hőst, ahol villog kardja:
"Ist das Schwert zum Fechten?" "Mellyik? Ez a kard? Ja."
Többet nem beszélnek, hanem összecsapnak;
Vére a németnek úgy foly, mint a csapnak;
Sándor vitézünknek egy sem állhat ellent;
Épen mint a semmit, úgy ontja az ellent.

Dumb Show.

Sárga pitykés, zöld hajtókás, kurta szárú fűzött csizmás magyar
huszár jelenik meg egy kis ajtón a kert alatt. Kedvese addig
kíséri, könyörög, sír, elájul. A vitéz elrohan egy dombig,
onnan széttekint, lát iszonyú magas kukoricát és rettentő sok
ázott kendert. Visszafut a kis ajtóhoz, hol hű karok fogadják a
győzedelmest. A hős juhászbundát terít le s borostyánai árnyékába
heveredik.

(Dumb Show exit.)

És mivel nem harcolt borsóért vagy babért;
Homlokára tűzik a diadal babért:
Annyi érdemjellel rakva tér vissza már;
Amennyit bizony nem mindenütt visz szamár.
Eredj Sándor vitéz, hadd zengjek én neked
Viselt dolgaidról XXIV éneket.

(Szalonta, 1848. febr. 6)

[*] Jelen költemény méltó utóda dicsekszik lenni "Dido panaszának",
melyet még a boldog emlékű Magyar Kurír úgy dicsért fel 1790-ben,
hogy annál egyenesebb magyarsággal írt verset nemigen olvasott az
előtte ismeretes nyelveken. A. J.

Elemzések

Arany János "Episztola Petőfihez" című versét irodalomtudományi szempontból is vizsgálhatjuk. A következő összefüggésekre térhetünk ki mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban:

1. Magyar irodalom: Egyértelmű kapcsolat van Petőfi Sándor és Arany János között, akik két nagy nevezetes író voltak a magyar romantikus korban. Az Episztola Petőfihez című vers nagyban tükrözi az ő barátságukat és Ady Endre véleménye szerint a magyar irodalom egyik legnagyobb rövidített levele, költészeti remekműve.

2. Nemzetközi irodalom: Az Episztola Petőfihezben Arany János utal az európai harcra és a perre, ami utal a versek általános érvényességére és az európai irodalmi korra. Számos külföldi példát lehet találni az olyan kortárs költők, akiket a vers határozottan befolyásolt. A verseiben található formai és tartalmi kísérletek megfelelnek a magyar és a nemzetközi irodalmi hagyományoknak.

3. A klasszikus görög irodalomhoz fűzött kapcsolat: A versben Arany János megemlíti, hogy a Toldiról van szó, ami a görög Iliászban is szereplő szereplő nevének modernizált változata. Ez utalhat a magyar irodalom és a görög irodalom közötti kapcsolatra.

4. Az időbeni összefüggések: A versben Arany megemlíti, hogy Murány a cenzor körme között van. Ez utalhat az 1848-as forradalom idején létrejött politikai-irodalmi szabadságharcra és a cenzúrára. Az Episztola Petőfihez erre a történelmi kontextusra utal.

5. Intertextualitás: Arany János a versben utal a Dido panaszára, ami egy ókori görög költő, Vergilius művében szereplő vers. Ez az intertextualitás kapcsolható a magyar irodalom hagyományaihoz és más klasszikus művekhez is.

6. Költői képek és szimbólumok: A versben sok költői kép és szimbólum található, amelyek fontosak a költői kifejezésben és aversek értelmezésében.

Ezek az összefüggések fontosak ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a versről és a kapcsolatairól mind a magyar, mind a nemzetközi irodalmi hagyományokban.

Az Arany János Episztola Petőfihez című vers teológiai szempontból is érdekesen megközelíthető. A vers kezdődik egy kedves szólítással Petőfi Sándorhoz, majd Jean d'Or néven köszönti. Ez az elején még nem mutatkozik teológiai vonatkozásnak, de az, hogy a vers a régi korokhoz kapcsolódó témákat és stílust idéz, már felhívhatja a figyelmet teológiai összefüggésekre.

Az első teológiai szempont Petőfihez intézett, baráti üzenet, amelyben Arany arra reagál, hogy Petőfi egy ostoba levelet küldött neki. Arany nem válaszol ugyan ilyen stílusban, de ezzel utal arra, hogy nem ért egyet Petőfi gondolatával. Ezt követően a versben megjelennek a teológiai fogalmak, mint a "szép kaláris" vagy az "isteni éltesse", amelyek a spirituális és vallásos tartalomra utalnak. Ez arra utalhat, hogy Arany valójában a spirituális bölcsességet tartja a legnagyobb értéknek.

A versben található utalás a bibliatudományra, a patrisztikára és a skolasztikára is érdekes. A korábban említett "Toldyt" és "Toldit" névváltozatokkal kapcsolatban egy szörnyű perre utal, amely Európa szerte folyt az eltérő írásmód miatt. Ez a teológiai szempontból is fontos lehet, mivel a bibliatudomány és az exegézis területén gyakran vitatkoznak az írások eredeti szövegének értelmezéséről.

A patrisztikára és a skolasztikára utalás azonban kevésbé nyilvánvaló a versben. A patrisztika az első századok keresztény íróinak a műveivel foglalkozik, míg a skolasztika a középkori katolikus teológia egyik irányzata. Ezek a teológiai irányzatok többek között foglalkoztak a keresztény hit dogmatikájával és a vallási jelképek értelmezésével. A versben azonban nincs egyértelmű utalás ezekre a teológiai struktúrákra.

Más teológiai összefüggéseket is felfedezhetünk a versekben. Az imádott baráttól szóló első sorok egy istentiszteletre vagy ima közbeni fohászra emlékeztethetnek. A végén pedig Arany örömét fejezi ki, hogy Petőfi egy nagy küzdelem után visszatér, és megérdemli a dicsőséget és a megbecsülést.

Az Arany János Episztola Petőfihez tehát több teológiai szempontból is érdekesen értelmezhető. A versben felmerülnek a bibliai és vallási jelképek, és utalások történnek a bibliatudományra is. A patrisztika és a skolasztika azonban kevésbé nyilvánvalóak a szövegben, és további elemzéseket igényelnek.

Az Arany János "Episztola Petőfihez" című versét természettudományos szempontból számos érdekes összefüggésben lehet vizsgálni. Bár a vers maga nem közvetlenül foglalkozik tudományos témákkal, az alábbi elemzés során fel fogom hívni a figyelmet olyan részletekre és összefüggésekre, amelyek a mai természettudományos felfedezésekkel kapcsolatosak lehetnek.

Először is, a versben szerepel egy utalás a "szörnyű perre", amelyet "Európa perel". Ez arra utalhat, hogy az időszakban (1848) zajlott politikai és társadalmi események szerepet játszhattak a költő életében. A mai természettudomány legfrissebb felfedezései közé tartozik az összekapcsolódó rendszerek hálózata, amelyben az emberek, társadalmak és globális problémák hatással vannak egymásra. Ebben az értelemben az emberi tevékenységek és döntések szerepe, akár politikai vagy társadalmi szinten, összefüggésbe hozható a természettudomány felfedezéseivel.

A vers második részében említést tesznek a cenzorról, Murányról, akinek a tudása itt becsesnek tartott. Ez összefüggésbe hozható a modern információtechnológia, kommunikáció és manipuláció kérdéseivel. A digitális korban élve felfedezzük, hogy a rendszereinkben és információinkban rejlő hatalom és felelősség közelebb van hozzánk, mint valaha.

A versben szereplő történetben a hőst, a vért ontó Sándort ábrázolják, aki sárga lánggal lángol. Ez felidézi az erős érzelmek és szenvedélyek képét, amelyeket a tudományban és a művészetben egyaránt átélhetünk. Az égető szenvedély, az elkötelezettség és az elszántság ezekben a területeken összekapcsolható.

A történet végén a hős "diadal babérjaival" tér vissza, amelyek rá vannak tűzve homlokára. Ez az utalás arra, hogy a személyes és professzionális sikerek elismerése és elismerése összekapcsolható a tudományos felfedezésekkel és eredményekkel. A tudományban is használjuk a rangok, díjak és elismerések rendszerét, amelyek az általunk végzett munka minőségét és jelentőségét mutatják.

Összességében, bár Arany János verse nem közvetlenül foglalkozik a természettudományos témákkal, számos olyan összefüggésre utal, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatosak lehetnek. A versben szereplő elemek és történetek segíthetnek minket abban, hogy megértsük a természettudomány emberi dimenzióját és az emberi tevékenység hatását a természetre és a világra.